Tornalja

Tornalja (Tornaľa)

A városháza

Tornalja címere

Tornalja zászlaja

Közigazgatás

Ország

Szlovákia

Kerület

Besztercebányai

Járás

Nagyrőcei

Turisztikai régió

Gömör

Rang

város

Első írásos említés

1291

Polgármester

Szögedi Anna (MKP)

Irányítószám

982 01

Körzethívószám

047

Népesség

Teljes népesség

7509 fő (2011)^[1] +/-

Népsűrűség

130 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

182 m

Terület

57,77 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Tornalja

Pozíció Szlovákia térképén

Koordináták: é. sz. 48° 25′ 20″, k. h. 20° 19′ 30″

é. sz. 48° 25′ 20″, k. h. 20° 19′ 30″

Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tornalja (szlovákul Tornaľa, 1948-1990 között Šafárikovo) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában, Rimaszombattól 28 km-re keletre a Sajó bal partján. A városka a Dél-Sajóvidék központja. Beje, Sajókirályi és Sajószárnya tartozik hozzá. 2011-ben 7509 lakosából 4331 magyar, 2262 szlovák és 334 roma volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Oktatás
5 Gazdaság
6 Közlekedés
7 Nevezetességei
- 7.1 Szobrok, emlékművek
- 7.2 Emléktáblák
8 Híres emberek
9 Képtár
10 Lásd még
11 Külső hivatkozások
12 Jegyzetek

Fekvése [szerkesztés]

Tornalja a Sajó völgyében fekszik, a Túróc-patak torkolatának közelében, Rimaszombattól 29 km-re keletre, Pelsőctől 17 km-re délnyugatra, Sajószentkirálytól 14 km-re északra.

Nyugatról Oldalfala és Zsór, északnyugatról Otrokocs, északról Sajógömör, északkeletről Gömörpanyit, Csoltó és Kecső, keletről Aggtelek és Szuhafő, délkeletről Hubó, délről pedig Méhi és Sajólenke községekkel határos. Keleti határa egyben államhatárt alkot Magyarország és Szlovákia között.

Tornalja közigazgatási területe 57,77 km², mely négy kataszteri területre oszlik (korábban önálló községek voltak)^[2]:

Tornalja - 42,799 km²
Beje - 6,215 km²
Sajókirályi - 3,008 km²
Sajószárnya - 5,745 km²

Nevének eredete [szerkesztés]

Neve a régi magyar torn (torony) és alja szavak összetétele, az itt állt egykori őrtoronnyal kapcsolatos. A szlovák Tornaľa a magyarból való, korábban Šafárikovo volt a neve, melyet 1948-ban kapott Pavol Jozef Šafárik szlovák régész, történész emlékére. A rendszerváltás után a város visszavehette korábbi nevét.

Története [szerkesztés]

Ősi település, ahol már a bronzkorban is éltek emberek, 1926-ban területén a pilinyi és a kijétei kultúra népének temetőjét tárták fel. Az egykori angolpark egyik részén pedig rézkori településnyomok találhatók még feltáratlanul.

A középkorban először 1245-ben említenek itt egy "Köwy" nevű települést, amely a tornaljai határban feküdt. A mai települést 1291-ben "Tornallya al. Nom. Kevy" néven említik először. Ekkor kapott engedélyt Boluk a Tornallyaiak őse, hogy megerősítse a természetes sziklát azaz a követ, amiről 1241-ben van leírás. Ez lehetett a település névadója.

Tornalja 1427-ben már jelentős település volt, az az évi adólajstromban 46 jobbágyportával szerepel. Mint a környék többi települését a 15. században ezt is husziták foglalták el. 1459-ben Mátyás serege visszafoglalta. A település egy időben két részre, Alsó- és Felső-Tornaljára oszlott. Kastélyában több megyegyűlést is tartottak. Ura, Tornallyai János a mohácsi csatában esett el 1526-ban. 1556-ban török sereg dúlta fel.

A 18. században forgalmas postaállomás lett. 1828-ban 96 házában 622 lakos élt. 1837-ben 708 már lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban a falu a szabadságharc mellé állt, 1849-ben itt ütközött meg Dembiński honvédserege Schlick tábornok császári seregével. 1873-ban a vasút elérte a települést és ez nagy fellendülést hozott fejlődésében. Ekkor vált a környék politikai, gazdasági és kulturális központjává. 1853-ban járási székhely is lett.

Vályi András szerint " TORNALLYA. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Tornallyai Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Méhihez közel, és annak filiája; postája is van, földgye gabonát bõven termõ, piatza két, és négy mértföldnyire; legelõje elég, fája is van mind a’ kétféle." ^[3]

Fényes Elek szerint " Tornaalja, magyar falu, Gömör vmegyében, felülrõl Sztárnya, alulról királyi helységek szomszédságában, közel a Sajó vizéhez, rónaságon fekszik. Ezen helységet nemcsak a Rosnyótól Miskolcz felé vivõ országut két oldalán sorba épült földmüvelõk lakhelyeik, emeletre épült vendégfogadóház, ez évben épült gyógyszertár, 4 évvel ezelõtt épült paplak, már eléggé ékesítik; de ezeken kivül még felsõ végén Hevessi Bertalan, alsó végén pedig Hámos Antal és Tornalljai Luciánféle díszes urilakok, majorsági nagy épületek, s mindenikét körülövedzõ rendesen alakult s jó karban tartott nagyszerû kertek, mellyek közül emlitésre méltó Hevessi Bertalan ur regényes kertje, mellyben emlitést érdemel régi nevezetességérõl a Csonkavár, melly nem egyéb, mint 25–26 ölre kidomborodott kerek kõszirt, mellynek tetejérõl szép látvány esik a Sajó mentin; mindezek az utazóknak kellemes látványul szolgálnak. A lakosok száma 725-re megy, az uri családokat kivéve; mind reformatusok, s mindnyájan eredetszülte magyarok. A közbirtok áll 23 urbéri házhelybõl, a Tornallja és hozzá tartozó Lapsa, Vasas pusztabeli határok kiterjedése mindössze 7000 holdat tesznek. Postahivatal és váltás Putnok és Rosnyó, ismét Rosnyó és Rimaszombat közt." ^[4]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Tornallya, sajóvölgyi magyar nagyközség, 237 házzal és 1793 lakossal, a kik közül 486 róm. katholikus, 92 evangélikus, 1166 ev. református és 656 zsidó. Multja messzire visszanyúlik. A Tornallyay család ősi fészke. Neve belekerült már a pápai tizedszedők jegyzékébe Tornalia alakban. 1291-ben Tornalya al. nom. Kevy néven említik. 1427-ben már jelentékeny hely, a hol a Tornallyayaknak 46 jobbágyportájuk volt. A 15. században megyegyűlések is voltak itt, a Tornallyay család várkastélyában; e kastély nyomai Tornallyay Zoltán szép kertjében ma is látszanak. Egyébiránt még Korabinszky is említi e várkastélyt 1786-ban megjelent munkájában, ekkor a község nevezetes postaállomás volt. A Tornallyay család eleitől fogva birtokosa volt a községnek és ma is van itt birtoka, de rajta kívül még a Hevessy és a Hámos családok is szereztek itt birtokokat. Most Tornallyay Zoltánnak, Tornallyay Dezsőnének, Hevessy Lászlónak, Hevessy Bertalannak, Hámos Árpádnak és Radvánszky Györgynek van itt nagyobb birtokuk. A községben három szép úrilak van: a Tornallyay Zoltáné, özv. Tornallyay Dezsőnéé és Hámos Árpádé. Van itt szolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyvi és adóhivatal, pénzügyőrség és csendőrség, takarékpéntár, társaskör, posta, távíró és vasútállomás. A református templom a 15. században épült és az egyház több érdekes szent-edényt őriz, melyek a 18. század elejéről valók. 1849-ben Dembinszky itt verte meg Schlick tábornokot. Tornallyához tartoznak Uras, Foglalás, Betekints és Lapsa puszták, melyek közül az utóbbi hajdan külön község volt és 1427-ben szintén a Tornallyay család birtoka. 1489-ben még mint község szerepel." ^[5]

1910-ben 2033 lakosából 1995 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásának székhelye volt. Az 1930-as években itt működött a Kazinczy Könyv és Lapkiadó Szövetkezet, mely a „Magyar Írás” című irodalmi folyóiratot kiadta. 1938 és 1944 között Tornalja újra Magyarország része volt, 1944. december 19-én foglalták el a II. Ukrán front csapatai. 1944-ben a város több mint 650 zsidó polgárát hurcolták koncentrációs táborba és gyilkolták meg.

Tornalja 1853-tól 1960-ig a Tornaljai járás központja volt, melynek megszűnésekor a Rimaszombati járáshoz csatolták. 1996-ban, a közigazgatási átszervezéskor a Nagyrőcei járáshoz került.

1964-ben a várossal egybeépült Sajókirályi, 1971-ben pedig a távolabbra fekvő Sajószárnya és Beje községeket Tornaljához csatolták. A város mezőgazdasági jellege az iparosítások ellenére a mai napig fennmaradt.

Oktatás [szerkesztés]

Magyar Tannyelvű Gimnáziumát 1953-ban alapították.
Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Általános Iskola
Szlovák Tannyelvű Általános Iskola
Zeneművészeti Alapiskola
Szakközépiskola

Kazinczy Ferenc Alapiskola
Kazinczy Ferenc Alapiskola
Gimnázium
Gimnázium
Zeneművészeti Alapiskola
Szakközépiskola
Szakközépiskola

Gazdaság [szerkesztés]

Ma a városban egy jelentős ipari üzem működik: az VSŽ UNICORN gépgyár. Régebben működött a férfi konfekciót gyártó OZETA és az Ipolymenti Téglagyárak helyi üzeme.

Közlekedés [szerkesztés]

A város a a Kassa – Pozsony, illetve a Poprád – Miskolc főutak fontos kereszteződésében fekszik. A szlovák-magyar államhatár, a Sajószentkirály – Bánréve határátkelő mindössze 10 kilométerre van a várostól.

Nevezetességei [szerkesztés]

Református temploma a 15. században épült katolikus templomként, védőfal övezi. 1786-ban és 1936-ban megújították. Szószéke 1600-ból való.
Bején és Szárnyán egy-egy református templom, Sajókirályiban evangélikus templom található.
A római katolikus templom 1931-ben épült.
Az evangélikus templom 1933-ban épült.
A városháza 1926 és 1928 között épült.
A Tornallyay-kúriában gyermeknevelő intézet működik, parkjában csevice-kút található.
A Zoltán-kert ma városi park, itt áll az a hatalmas mészkőszikla amelyen a városnak nevet adó középkori őrtorony állt.
A Királyi városrészben található, több mint két hektáron elterülő strandfürdő. Medencéit az egykor malmot hajtó Melegvíz nevű tengerszem vizével töltik fel. A strandfürdőben sportpályák, szálloda és autókemping és üzletek várják a vendégeket.
A Csevice nevű ásványvíz egyik forrása itt tör fel a mélyből.
A városban négy kastély található.

Szobrok, emlékművek [szerkesztés]

A második világháborúban elesettek és a koncentrációs táborokban meggyilkoltak emlékműve a főtéren található.
A honfoglalási emlékmű (1996) a katolikus templom mellett található.
A tornaljai temetőben a Csemadok 1994-ben kopjafát állított a második világháború áldozatainak emlékére.
Szovjet hősi emlékmű a főtéren
Emlékpad a Tornallyay-kúria belső udvarán.
Kopjafa a Kazinczy Ferenc Alapiskola udvarán (a 2000-es kézművestábor során állították).
A Tornallyay-kúria előtti kopjafa-parkot 1989-ben létesítették, 2002-ben Kossuth Lajos emlékopjafával gazdagodott.
Második világháborús emlékművek a sajószárnyai és a bejei (2009. június 13.) temetőben.

Második világháborús emlékmű
Honfoglalási emlékmű
Második világháborús emlékkopjafa
Szovjet katonai emlékmű
Emlékpad
Kopjafa (2000)
Faszobor a Kazinczy Ferenc Alapiskola udvarán
Kopjafa-park
Kopjafa-park
Második világháborús emlékmű (Sajószárnya)
Második világháborús emlékmű (Beje)

Emléktáblák [szerkesztés]

Petőfi Sándor és Tompa Mihály emléktábláját 1994-ben helyezték el a bejei református templom falán.
Kazinczy Ferenc és Kazinczy Lajos emléktáblája (2000. október 6.) a Tornallay-kúria falán.
Az egykori ipartestületi székház (jelenleg szabadidőközpont) falán 2007-ben emléktáblát helyeztek el. 2006. október 7-én Mikuláš Senko folklórszervező emléktábláját szintén az épület falán avatták fel.
Az első világháború tornaljai halottainak emléktáblája a városháza első emeletén található.
A gimnázium épületének falán 2005 óta emléktábla hirdeti, hogy itt működött 1958-1985 között a magyar nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola.
A református templomban 1936-ban felújítási emléktáblát és P. Tatai Sámuel gályarab prédikátor emléktábláját helyezték el.
Emléktáblák a temető bejáratánál
"Európai művészetek tere"-alapkő a főtéren (2007. április 14.).
A városháza falán találhatóak Péntek Sándor és Nagy István tornaljai kommunisták emléktáblái, melyeket 1961. december 19-én helyeztek el.
A főtér sarkán álló épületben alakult meg 1923-ban a CSKP helyi szervezete, ennek emlékére emléktáblát helyeztek el.
Malinovszkij marsall emléktábláját 1959-ben helyezték el a rendőrség épületének falán.