Balogtamási
| Balogtamási | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Turisztikai régió | Balogvölgye |
| Rang | község |
| Polgármester | Vojtech Gyurán |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 192 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 30 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 192 m |
| Terület | 6,44 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 20° 09′ 09″ | |
| é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 20° 09′ 09″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Balogtamási (szlovákul Tomášovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2011-ben 192 lakosából 137 magyar és 36 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Rimaszombattól 13 km-re keletre, a Losonci-medence északi részén, a Balog-patak jobb partján fekszik.
Története [szerkesztés]
A mai falu területén már az újkőkorban emberi település állt, melyet a vonaldíszes kerámiák népe lakott. 1247-ben IV. Béla oklevelében Tamasy néven említik először. Több birtokosa volt, legnagyobbrészt a halicsi uradalomhoz tartozott. 1467-ben "Thamasy" néven említik. Mátyás királynak a nemességgel vívott csatározásai során a falu a divényi uradalom részeként 1469-ben királyi birtok lett. 1575-ben a török elfoglalta Divény várát és a falu is a török adófizetője lett. Ekkor majdnem teljesen elpusztult. A várat 1593-ban Pálfy Miklós foglalta vissza és törököt Fülekig szorította vissza. A 18. században a Zichy és a Szemere család birtoka. Ebben az időszakban többször is pusztította tűzvész a falut. Leégett 1704-ben, 1714-ben, 1782-ben, 1834-ben és 1857-ben is. 1710-ben és 1831-ben kolera is pusztított. A 18. században sörfőzde működött a községben. 1828-ban 102 házában 815 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Vályi András szerint "TAMÁSI. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai több félék, fekszik Dobóczhoz közel, mellynek filiája; határja jól termő, 2/8 részét a’ záporok járják, piatza Rimaszombatban." [2]
Fényes Elek szerint "Tamási, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz keletre 1 1/2 mfd. 5 kath. 340 ref. lak. Ref. szentegyház. F. u. h. Coburg." [3]
1910-ben 298, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett, mezőgazdasági jellegét ezután is megőrizte. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.
2001-ben 209 lakosából 155 magyar és 29 szlovák volt.
Képtár [szerkesztés]
Református templom [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
||||||||

