Méhi
| Méhi (Včelince) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Turisztikai régió | Gömör |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1332 |
| Polgármester | Kosztúr Tibor |
| Irányítószám | 980 50 |
| Körzethívószám | 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 818 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 62 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 169 m |
| Terület | 13,12 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Méhi
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 23′ 00″, k. h. 20° 18′ 00″ | |
| Méhi weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Méhi (szlovákul Včelince, korábban Mehy) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2011-ben 818 lakosából 545 magyar, 165 szlovák és 95 roma volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Tornaljától 3 km-re délre a Sajó bal partján fekszik.
Története [szerkesztés]
Területén ősidők óta éltek emberek. A korai bronzkor és a későbbi hallstatti kultúra településének nyomait is megtalálták itt. A falu határában egykor tó volt, melyet tengerszemnek tartottak. Sok emberi csontot is találtak itt, melyek középkori eredetűnek látszottak. 1332-ben "Mehy" néven említik először. 1383-ban szintén Mehy alakban szerepel az írott forrásokban. Gömör várának tartozéka volt. A 12. században a Zakar, a 14. században az Ákos nemzetségből származó Méhy család a birtokosa. Temploma már a 13. században állt, a 17. században pusztult el. 1427-ben az adóösszeírás 25 portát számlált itt. 1828-ban 87 háza és 562 lakosa volt, akik zömmel mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "MÉHI. Magyar falu Gömör várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Sajó partyán Tornallyától egy órányira, Templomja, és Parochiája jeles, melly néhai boldog emlékezetû M. THERÉZIA Királynénak adakozásából épûlt, határja jó, piatzozása két, és négy mértföldnyire, fája tûzre van." [2]
Fényes Elek szerint "Méhi, helység, felülrõl Királyi helységgel, alulról kerepeczi pusztával határos, Tornaljától Putnok felé vivõ országuthoz negyed órányira nyugot oldalán, rónaságon fekszik, Sajó vize mossa oldalát nyugot felõl, mellyen van egy malma. Van a helységben a romai katholikusoknak templomjok. A lakosok száma 498-ra megy, kik egy pár uri családot kivéve mind romai katholikusok, s mindnyájan eredeti magyarok. Van 17 urb., 13 majorsági telek, 90 hold erdõ, kövér szántófölde mindent megterem; rétje jó és sok takarmányt ad; legelõjén nyáron által sok szép szarvasmarha és ló szokott meghízni. A helység közelében a dús szántóföldek közt feltünik egy pár halom, hová a szóhagyományok szerint a régi harczos világban elesettek tetemei temetvék, igazolták ezt a szántáskor még mindig felforduló csontdarabok. Birják: Kossuth, Matyasovszki, Tomcsányi, Marikóvszki urakon kivül itt lakó Jankovics, Mumhárt urak és ns Bódó család. Ut. p. Tornalja." [3]
1910-ben 640, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.
2001-ben 760 lakosából 505 magyar, 138 cigány és 111 szlovák volt.[4]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1773-ban épült, tornya 19. századi.
- 1848-ban épített kápolna.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis
|
||||||||
