Méhi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Méhi (Včelince)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1332
Polgármester Ľubomír Kosztúr
Irányítószám 980 50
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 818 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 169 m
Terület 13,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Méhi (Szlovákia)
Méhi
Méhi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 00″, k. h. 20° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 00″, k. h. 20° 18′ 00″
Méhi weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Méhi (szlovákul Včelince, korábban Mehy) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2011-ben 818 lakosából 545 magyar, 165 szlovák és 95 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tornaljától 3 km-re délre a Sajó bal partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén ősidők óta éltek emberek. A korai bronzkor és a későbbi hallstatti kultúra településének nyomait is megtalálták itt. A falu határában egykor tó volt, melyet tengerszemnek tartottak. Sok emberi csontot is találtak itt, melyek középkori eredetűnek látszottak. 1332-ben "Mehy" néven említik először. 1383-ban szintén Mehy alakban szerepel az írott forrásokban. Gömör várának tartozéka volt. A 12. században a Zakar, a 14. században az Ákos nemzetségből származó Méhy család a birtokosa. Temploma már a 13. században állt, a 17. században pusztult el. 1427-ben az adóösszeírás 25 portát számlált itt. 1828-ban 87 háza és 562 lakosa volt, akik zömmel mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "MÉHI. Magyar falu Gömör várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Sajó partyán Tornallyától egy órányira, Templomja, és Parochiája jeles, melly néhai boldog emlékezetű M. THERÉZIA Királynénak adakozásából épűlt, határja jó, piatzozása két, és négy mértföldnyire, fája tűzre van." [2]

Fényes Elek szerint "Méhi, helység, felülről Királyi helységgel, alulról kerepeczi pusztával határos, Tornaljától Putnok felé vivő országuthoz negyed órányira nyugot oldalán, rónaságon fekszik, Sajó vize mossa oldalát nyugot felől, mellyen van egy malma. Van a helységben a romai katholikusoknak templomjok. A lakosok száma 498-ra megy, kik egy pár uri családot kivéve mind romai katholikusok, s mindnyájan eredeti magyarok. Van 17 urb., 13 majorsági telek, 90 hold erdő, kövér szántófölde mindent megterem; rétje jó és sok takarmányt ad; legelőjén nyáron által sok szép szarvasmarha és ló szokott meghízni. A helység közelében a dús szántóföldek közt feltünik egy pár halom, hová a szóhagyományok szerint a régi harczos világban elesettek tetemei temetvék, igazolták ezt a szántáskor még mindig felforduló csontdarabok. Birják: Kossuth, Matyasovszki, Tomcsányi, Marikóvszki urakon kivül itt lakó Jankovics, Mumhárt urak és ns Bódó család. Ut. p. Tornalja." [3]

1910-ben 640, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

2001-ben 760 lakosából 505 magyar, 138 cigány és 111 szlovák volt.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]