Kiéte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiéte (Kyjatice)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1413
Polgármester Marián Šulek
Irányítószám 980 54
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 90 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 15 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 465 m
Terület 6,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiéte  (Szlovákia)
Kiéte
Kiéte
Pozíció Szlovákia térképén
Koordináták: é. sz. 48° 31′ 48″, k. h. 20° 00′ 42″
é. sz. 48° 31′ 48″, k. h. 20° 00′ 42″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kiéte (szlovákul Kyjatice) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2011-ben 90 lakosából 76 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 22 km-re északra fekszik. Délnyugatról Babarét, nyugatról Rimabrézó, északról Nyustya, keletről Balogrussó, délről pedig Kőhegy községekkel határos.

Kiétén keresztülhalad a Karaszkót Rimabrézóval összekötő mellékút, mely a falu egyetlen közúti összeköttetése.

Kiéte területe nem változott a 20. század folyamán (6,15 km²).

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a kőkorszakban is éltek emberek. Az 1941-ben végzett ásatások során 52 urnás temetkezést tártak fel. 1974-ben és 1985-ben újabb 192 urnás bronzkori temetkezést találtak az i. e. 1100 és 700 közötti időszakból. Az urnák mellett többek között szekercék, tőrök, kardok, kopják, karperecek, karkötők, függők és ezernyi érdekes és míves szépségű tárgy maradványai kerültek elő. A megtalált leletek alapján a település az itteni kultúra, a kiétei kultúra névadója lett. Ugyanezen időszakból a pilinyi kultúra emberének bronz használati tárgyai is előkerültek. A települést 1413-ban "Kyethe" alakban említik először, de már a 13. században is létezett, sőt ekkor a mai templom is megvolt már. A Derencsényi család birtoka volt, akik 1427-ben 14 portát bírtak a településen. A 16. - 17. században a Lórántffy és a Rákóczi család birtoka, a 18. századtól a murányi uradalom és néhány helyi nemes volt a birtokosa. 1560 körül elpusztította a török. 1828-ban 27 házában 226 lakos élt, akik mezőgazdasággal, fatárgyak és faedények készítésével foglalkoztak.

Vályi András szerint "KIETI. Kieticze. Tót falu Gömör Várm. földes Urai G. Koháry, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Hont Vármegyének szélénél, határja középszerû. " [2]

Fényes Elek geográfiai szótárában "Kiete, (Kigaticze), Gömör vm. tót falu, Ratkóhoz 2 órányira: 14 kath., 212 evang. lak., evang. szentegyházzal. Faedények készitése; gabona-kereskedés. F. u. hg. Koburg. Ut. p. Rimaszombat." [1]

1910-ben 130, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]