Kiéte
| Kiéte (Kyjatice) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Turisztikai régió | Gömör |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1413 |
| Polgármester | Marián Šulek |
| Irányítószám | 980 54 |
| Körzethívószám | 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 90 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 15 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 465 m |
| Terület | 6,15 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 48° 31′ 48″, k. h. 20° 00′ 42″ | |
| é. sz. 48° 31′ 48″, k. h. 20° 00′ 42″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kiéte (szlovákul Kyjatice) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2011-ben 90 lakosából 76 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Rimaszombattól 22 km-re északra fekszik. Délnyugatról Babarét, nyugatról Rimabrézó, északról Nyustya, keletről Balogrussó, délről pedig Kőhegy községekkel határos.
Kiétén keresztülhalad a Karaszkót Rimabrézóval összekötő mellékút, mely a falu egyetlen közúti összeköttetése.
Kiéte területe nem változott a 20. század folyamán (6,15 km²).
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a kőkorszakban is éltek emberek. Az 1941-ben végzett ásatások során 52 urnás temetkezést tártak fel. 1974-ben és 1985-ben újabb 192 urnás bronzkori temetkezést találtak az i. e. 1100 és 700 közötti időszakból. Az urnák mellett többek között szekercék, tőrök, kardok, kopják, karperecek, karkötők, függők és ezernyi érdekes és míves szépségű tárgy maradványai kerültek elő. A megtalált leletek alapján a település az itteni kultúra, a kiétei kultúra névadója lett. Ugyanezen időszakból a pilinyi kultúra emberének bronz használati tárgyai is előkerültek. A települést 1413-ban "Kyethe" alakban említik először, de már a 13. században is létezett, sőt ekkor a mai templom is megvolt már. A Derencsényi család birtoka volt, akik 1427-ben 14 portát bírtak a településen. A 16. - 17. században a Lórántffy és a Rákóczi család birtoka, a 18. századtól a murányi uradalom és néhány helyi nemes volt a birtokosa. 1560 körül elpusztította a török. 1828-ban 27 házában 226 lakos élt, akik mezőgazdasággal, fatárgyak és faedények készítésével foglalkoztak.
Vályi András szerint "KIETI. Kieticze. Tót falu Gömör Várm. földes Urai G. Koháry, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Hont Vármegyének szélénél, határja középszerû. " [2]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Kiete, (Kigaticze), Gömör vm. tót falu, Ratkóhoz 2 órányira: 14 kath., 212 evang. lak., evang. szentegyházzal. Faedények készitése; gabona-kereskedés. F. u. hg. Koburg. Ut. p. Rimaszombat." [1]
1910-ben 130, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Evangélikus temploma a 13. században épült gótikus stílusban. Falfestményei a 14. század 70-es éveiből valók. Később hajóját reneszánsz mennyezettel látták el.
- A falutól 400 m-re északra az archeológiai lelőhely emlékműve látható.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Községinfó
- Kiéte Szlovákia térképén
- Tourist-channel.sk
- A község a Gömöri régió honlapján
- Kiéte a gótikus út állomása
- Az Új szó cikke
- E-obce.sk
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
|
||||||||

