Ajnácskő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ajnácskő (Hajnáčka)
Ajnacsko a varbol 01.jpg
A falu közponja a várromból nézve
Közigazgatás
Ország Szlovákia Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1255
Polgármester Hunyák József
Irányítószám 980 33
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 1187 fő (2007)[1] +/-
Népsűrűség 46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 224 m
Terület 25,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ajnácskő  (Szlovákia)
Ajnácskő
Ajnácskő
Pozíció Szlovákia térképén
Koordináták: é. sz. 48° 13′ 00″, k. h. 19° 58′ 00″
é. sz. 48° 13′ 00″, k. h. 19° 58′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ajnácskő (szlovákul Hajnáčka, németül Pirsenstein) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. 2001-ben 1164 lakosából 1004 (86.25%) magyar és 146 (12.54%) szlovák volt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Rimaszombattól 30 km-re délre a Gortva-patak mentén fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a török eredetű magyar Ajnács személynévből való. A török ojnas kacér nőt jelent. A monda szerint neve onnan ered, hogy a honfoglalás után Huba vezér a várat leányának, Hajnácskának adta.

[szerkesztés] Története

Vára a tatárjárást követően épült. A történeti források szerint először Bata, almágyi ispán fogott a várépítésbe, majd 1247-ben IV. Béla király Zólyomi Detre fia Mikó előkelőnek adományozta az itteni földterületet, aki apósával, Lamperttel fejezte be az építkezést. Később a Hont-Pázmány nemzetségbe tartozó Velk fia Sándor szerezte meg a várat, aki a 14. század elején meghódolt Csák Máté előtt. Csák Máté hatalmának gyengülésekor Károly Róbert elkobozta Velk fia Sándortól hűtlenség címén a várat, és hívének, Szécsényi Tamásnak adományozta. A várat 1344-ben Anyaskw néven említi oklevél. A Szécsényi családé 1424-ig maradt a vár, amikor (Salgói) Miklóst hamispénzverés és erkölcstelen életmódja miatt Luxemburgi Zsigmond király megfosztotta minden birtokától, közte Ajnácskőtől. A garázda Miklós báró száműzetésben halt meg Velencében. A várbirtokot a király feleségének, Cillei Borbálának adományozta.

Egy 1434-es oklevélben említették az erődítmény német nevét: Pirsenstein. Uradalmi központ volt, melyhez a 15. század közepén 15 falu tartozott. A Luxemburgi Zsigmond halálát követő években a Pálóczy család birtokába került a vár és a várbirtokok. Az 1450-es években a husziták tartották elfoglalva, legyőzésük után visszakerült a Pálóczyak birtokába. Az utolsó Pálóczy, Antal a mohácsi csatában esett el 1526-ban. Az akkori anarchikus állapotok közepette Bebek Ferenc, a hírhedt rablólovag kaparintotta meg a várat. 1540-ben Balassa Menyhérté, majd a Kubinyiaké lett a vár, később a Feledy család kezébe került. 1540-es évek közepén egy portyázó török csapat váratlan rajtaütéssel megszállta Ajnácskő várát, amit ekkor még csak egy évig birtokoltak az oszmán hódítók. 1566 áprilisában azonban Arszlán budai pasa csapatai megtámadták, és ismételten elfoglalták a kis erősséget, ami csak 1593-ban Prépostváry Bálint által szabadult fel. A 16. században Fülek várának tartozéka. 1645-ben újra török kézre került rövid időre. 1649-ben Fekete György kapitány vezette keresztény sereg közelítette meg, a törökök azonban nem védelmezték meg, hanem felrobbantották védőműveit és a falut felgyújtva elmenekültek. A végvári magyarok helyreállították, hogy ismét helyőrséget fogadhasson be. Vécsey Sándor kapta adományul. A korabeli források szerint 1703-ban egy tűzvész a megmaradt részeket is elpusztította. Azonban 1709-ben gróf Bercsényi Miklós fővezér rövid ideig megszállt benne, és a vár udvarán végeztette ki a hazaáruló Szegedi Ignáczot. 1744-ben még bebútorozott termeiben laktak a Vay-lányok, akik Vécseyek után a vár felének örökösei voltak.

A falut 1255-ben Kues, 1344-ben Aynaskw, 1427-ben Aynaskewalya, 1565-ben Hayanchkeallya néven szerepel az írott forrásokban. A vár tartozéka volt, lakói kezdetben földművesek, pásztorok voltak. Később több nemesi család birtoka. A török uralom alatt elnéptelenedett, de később újratelepült. 1773-ban 13 zsellércsalád és néhány uradalmi kézműves lakta. 1828-ban 84 házában 375 lakos élt. A 19. században téglagyár kezdte meg működését a faluban.

Fényes Elek geográfiai szótárában "Ajnácskő vagy Hajnácskő, magyar falu Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rimaszombathoz délre 2 1/2 mfdnyire, közel Nográd vgyéhez, 520 kath., 260 ref. lak. Határa termékeny, s 3570 holdat tesz, mellyből az erdő, és a hasznavehetetlen rész felinél többet foglal el. Van szőlőhegye, és savanyú viz forrásai. F. u. a b. Kemény nemzetség, s m. – Hajdani hegyen fekvő vára, most omladékokban hever." [2]

A falunak 1910-ben 830 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1945-ig lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt. A háború után megépült az új téglagyár, kőbánya és péküzem nyílott a településen. Termelőszövetkezete 1957-ben alakult.

[szerkesztés] Nevezetességei

  • A falu feletti bazaltkúpon állnak várának romjai.
  • A település a Csevice-pusztán épült gyógyfürdőjéről is nevezetes volt, ezt azonban a 19. században megszüntették.
  • A Ragács tűzhányó salakkúpján nagyon érdekes látnivalló az egyik megmaradt kráter.
  • A falu határában számos ősemlős maradványt találtak.
  • A falutól kb. 3 km távolságra DNY-ra található a Pogányvár, ahol valamikor kelta település volt.
  • Temploma a 18. században épült.
  • Klasszicista kastélya 1820-ban épült.
  • Római katolikus temploma Novák István Ybl-díjas építész tervei alapján épült 1995-ben. Alapkövét 1991-ben II. János Pál pápa szentelte fel. Itt rendezték meg a felvidéki magyar iskolák 2009/2010-es országos tanévnyitó ünnepségét.

[szerkesztés] Híres emberek

  • Itt hunyt el Kemény Gábor (1830–1888) politikus, publicista, az MTA tagja, 1878–1882-ben földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, 1882–1886-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszter.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

  1. Szlovák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken