Sajólenke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajólenke (Lenka)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1323
Polgármester Marián Habovčík
Irányítószám 980 50
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 195 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 208 m
Terület 6,09 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajólenke  (Szlovákia)
Sajólenke
Sajólenke
Pozíció Szlovákia térképén
Koordináták: é. sz. 48° 23′, k. h. 20° 21′
é. sz. 48° 23′, k. h. 20° 21′
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sajólenke (szlovákul Lenka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban, Tornajától 5 km-re délre a Rima-medence keleti részén. Alsó- és Felsőlenke egyesítése. 2011-ben 195 lakosából 122 magyar és 62 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

Története [szerkesztés]

Nevét birtokként már 1323-ban említi oklevél "terra Nenke" alakban. A 14. században a Szentkirályi család birtoka volt. 1413-ban "Nenke" néven említik. 1427-ben "Nenyke" alakban szerepel a dézsmajegyzékben. Mezőgazdasági jellegű nemesi község volt. A 15. század második felében már két falu, Alsó- és Felsőlenke. 1564-ben a török pusztította el a két települést. Alsólenkének a 19. század elején 105 lakosa volt. 1828-ban Felsőlenkével együtt 50 házában 430 lakos élt.

Vályi András szerint "Alsó, és Felsõ Lenke. Két magyar falu Gömör Várm. Alsó Lenkének földes Urai Lenkey, és több Uraságok, fekszik ez Méhihez 1 órányira, és annak filiája, Felsõnek pedig Orczy Uraság, ez fekszik amahoz nem meszsze, lakosaik katolikusok, és másfélék is, határbéli földgyeik jók, Kis Lenke határja három nyomásra van ozstva, réttyei termékenyek, patakja hamar béönti, erdejek tsekély, piatzozások Rozsnyón 4 jó mértfödnyire van." [2]

Fényes Elek szerint "Lenke (Alsó), magyar f., Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Gömörhöz délre 1 mfd. 69 kath., 361 ref. lak., kik közt igen sok nemes találtatik. Ref. templom. F. u. többen. Lenke (Felsõ), magyar f., Gömör vmegyében, Királyi és Hahó helységek közt egy völgyben. Lakja 318 többnyire r. kath. Van 20 majorsági, 8 házatlan zsellére, 256 hold erdeje. Szántófölde mindent megterem; rétje kevés. Mumhárt János és Károly uraknak jó lakházuk van itt a dombon, s birnak még itt Lenkey, Kékedy, Szivos, Orczy családbeliek." [3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Sajólenke, sajómenti magyar kisközség, 45 házzal és 244, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E község 1386-ban Linte néven a Szentkirályi család birtoka. 1427-ben Nenke alakban említik és ekkor a Makó család az ura, 1464-ben pedig Kis-Nenke néven a Bárczy családé. A mult század elején, a mikor Alsó és Felső jelzőkkel van említve, sok nemes lakja a községet, közöttük a Mumhardt, Lenkey, Kékedy, Szívós, és az Orczy családok. Most Szilárdy Bélának van itt nagyobb birtoka és régi kúriája. A községhez tartozik Szanács puszta. A református templom 1786-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tornallya." [4]

1910-ben 227, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

2001-ben 202 lakosából 129 magyar és 72 szlovák volt.

Nevezetességei [szerkesztés]

Híres emberek [szerkesztés]

Innen származik Lenkey János honvédtábornok családja.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
  4. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye.