Szeleste (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeleste (Slizké)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Rang község
Első írásos említés 1258
Polgármester Ivan Kasar
Irányítószám 980 23
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 208 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 401 m
Terület 8,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szeleste (Szlovákia)
Szeleste
Szeleste
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 31′ 00″, k. h. 20° 05′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 00″, k. h. 20° 05′ 15″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szeleste (szlovákul: Slizké, 1902-ig Szilistye) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. 2011-ben 208 lakosából 178 szlovák és 4 magyar volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rimaszombattól 17 km-re északkeletre fekszik. Keletről Gesztes, északról Újvásár és Gömörlipóc, nyugatról Balogrussó, délről pedig Derencsény és Bugyikfala községekkel határos.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1285-ben "Zyluche" alakban említik először, Balog várának uradalmához tartozott. 1301-ben "Styluche", 1413-ban "Slyche", 1427-ben "Scylische, Sciliche" néven szerepel a korabeli forrásokban. A 15. században a Derencsényi család birtoka, a 17. század második felében a murányi váruradalom része volt. Emellett több nemesi családnak is volt birtoka a településen. 1828-ban 46 házában 337 lakos élt. Lakói állattenyésztéssel, mészégetéssel, pálinkafőzéssel, méhviasz gyűjtéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "SZILISTYE. Tót falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Dobóczhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja hegyes; tserép, és fa edényekkel is pénzt keresnek lakosai." [2]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Szilistye, tót kisközség, 55 házzal és 260 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban , a mikor a Derencsényiek voltak az urai, Slysche, 1427-ben Scylische néven említik. 1427-ben az Uza család a földesura, azután részben mint Balogvár tartozéka szerepel s később a Koháry, majd a Coburg herczegi család tulajdonába került, de velök együtt még a Szentmiklóssy és a Draskóczy család is birtokos volt itt. Most egyedül a herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. A község határában gazdag bronzkori leletekre bukkantak, melyek a felsőmagyarországi múzeumba kerültek. Van itt egy elhanyagolt cseppkőbarlang is. A lakosok kosárkötéssel, szövőbordakészítéssel, faedénykereskedéssel és sonkolyszedéssel foglalkoznak. Evangelikus temploma 1798-ban épült. A község 1868-ban teljesen leégett. Szilistye táján feküdt 1450-ben Azajnok falu, a Derencsényiek birtoka. Ide tartozik Derenek puszta. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása Rimaszombat." [3]

1910-ben 226, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához tartozott.

2001-ben 136 lakosából 100 szlovák és 26 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus temploma 1798-ban épült.
  • Barokk-klasszicista haranglába a 19. század elején épült.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]