Bér (település)
| Bér | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Nógrád |
| Kistérség | pásztói |
| Rang | község |
| Polgármester | Matics János József[1] |
| Irányítószám | 3045 |
| Körzethívószám | 32 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 393 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 15,42 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 25,49 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
Bér (szlovákul Bír) község Nógrád megye déli részén, a pásztói kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése, megközelíthetősége
A település Nógrád megye déli részén található, Sziráktól északra, a Bér-patak völgyében, Budapesttől közúton 60 km-re. Az M3-as autópályán, majd a 21-es főúton és összekötő utakon, Szirákon át közelíthető meg.
Budapestről közvetlen autóbuszjárattal is elérhető. A legközelebbi vasútállomás Apcon (18 km-re), illetve Galgagután (23 km-re) van. Bér zsáktelepülés: szilárd burkolatú közúton csak Szirák felől érhető el. A szomszédos Bercelre és Bujákra földút vezet.
[szerkesztés] Környező települések
Buják, Szirák, Vanyarc, Bercel, Ordaspuszta
[szerkesztés] Története
A település a Kökényes-Radnót nemzetség ősi birtoka volt, és Radnót halála (1322) után is a nemzetség tulajdona maradt. 1439-ben a bujáki várbirtokhoz tartozott. A török háborúk idején, 1552 nyarán, Buják várának bevételének eredményeként a török hódoltság része lett. A török kiűzése után szlovákok települtek le. 1770-től 1848-ig az Esterházy család birtokolta.
Az alapvetően mezőgazdasági jellegű falu határában korábban kőbánya is működött. A Cserhát legjelentősebb élettelen természeti értékének tekintett andezit oszlopokat a bányászat tárta fel.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 68%-a magyar, 17%-a szlovák, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
[szerkesztés] Nevezetességei
Környékén vadregényes kirándulóhelyek várják a kíváncsi turistákat. A falutól 3 km-re a Nagy-hegy (402 m) a Cserhát egyik legmagasabb pontja. 200 fokos panorámája jó időben az egész környéket beláthatóvá teszi. Természetvédelmi területe körülveszi a Nagy-hegy andezitsapkáját.
[szerkesztés] Nagy-hegy
Nógrád megye egyik legértékesebb geológiai értéke a hegy andezitsapkája, világritkaságnak számító, ívelt elválású oszlopokkal.
Az andezitet egy késő miocén korú vulkáni kitörés hozta felszínre mintegy 18-19 millió éve. Először riolittufa rakódott le, majd erre andezitláva, illetve lávaagglomerátum ömlött. A vulkáni tevékenység utolsó szakaszában kialakult rétegvulkáni kúpok mára lepusztultak.
A mai Nagy-hegy és a Szanda-hegy alatt a láva megrekedt a mélyben. A több kilométer hosszúra nyúló hasadékkitöltések (kőzettelérek) fölül az üledékes kőzeteket az erózió elhordta, és így a felszínre került a jóval tömörebb és ellenállóbb, sötétszürke hiperszténandezit.
Az andezit oszlopos elválása önmagában is ritkaság: az oszlopos elválású vulkanikus kőzetek 90%-a bazalt, 8%-a riolit. Oszlopos elválású andezitet Európában máshol nem ismerünk. Az ívelt elválású andezit különösen ritka: ilyesmit a világon mindössze 5-6 helyen találtak. A béri, 5-6 szögű oszlopok átmérője 30–40 cm; hosszuk 8–10 m, alsó részük 70 fokos szögben elhajlik.
Az andezitoszlopok mellett érdekes látványt nyújt a leomlott anyagukból kialakult kőtenger is.
[szerkesztés] Lázár-kúria
A településközponttól két kilométerre, Virágospusztán, a 19. század első felében épült, klasszicista stílusban.
Főhomlokzatán a négy oszloppal tagolt, timpanonnal lezárt középrizalitot körbefutó lépcsők emelik ki. Keleti homlokzatán oszlopos, körbefutó tornác áll, a szárny nyugati végén egyemeletes, kő falazatú torony. Ehhez csatlakozik az 1969-70-ben emelt, modern épületrész. A tornácon találjuk az utolsó tulajdonos, Lázár Andor emléktábláját.
A kúriát vendégfogadóként üzemeltető örökösök az épületet archaizáló, egyúttal markánsan irredenta stílusban rendezték be.
[szerkesztés] Evangélikus paplak
A klasszicista stílusú paplakot feltehetően egy régebbi építmény felhasználásával 1820 táján emelték. Udvarán 18. századi melléképület áll. Udvari homlokzata tornácos. Állapota elhanyagolt.
[szerkesztés] Evangélikus templom
A barokk templomot 1721-ben középkori alapokra építették; a 14. század gótikus részletei a többszöri átalakítás ellenére is felfedezhetők. A szentélyt és a torony legfelső emeletét 1896-ban építették hozzá.
[szerkesztés] Népi pincék
A falu északkeleti szélén csaknem hetven pince emlékeztet a szőlőművelés hagyományaira. A pincesor nagy része a 19. század közepén épült, 1663-ból csak két borospince maradt meg.
[szerkesztés] Szanda vára
A falutól hat kilométerre.
[szerkesztés] Sasbérc
A falutól négy kilométerre emelkedő, 560 méter magaslat, tetején jól kiépített kilátóval.

