Bér (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bér
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Kistérség pásztói
Jogállás község
Polgármester Matics János József[1]
Irányítószám 3045
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 360 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 15,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 25,49 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bér  (Magyarország)
Bér
Bér
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 51′ 51″, k. h. 19° 30′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 51″, k. h. 19° 30′ 18″
Bér  (Nógrád megye)
Bér
Bér
Pozíció Nógrád megye térképén
Bér légifotója
Ívelt elválású andezit oszlopok
Ívelt elválású andezit oszlopok
Lázár Andor emléktáblája
A kúria tornáca
A kúria tornya
A kúria nagyterme

Bér (szlovákul: Bír) község Nógrád megye déli részén, a pásztói kistérségben.

Fekvése, megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település Nógrád megye déli részén található, Sziráktól északra, a Bér-patak völgyében, Budapesttől közúton 60 km-re. Az M3-as autópályán, majd a 21-es főúton és összekötő utakon, Szirákon át közelíthető meg.

Budapestről közvetlen autóbuszjárattal is elérhető. A legközelebbi vasútállomás Apcon (18 km-re), illetve Galgagután (23 km-re) van. Bér zsáktelepülés: szilárd burkolatú közúton csak Szirák felől érhető el. A szomszédos Bercelre és Bujákra földút vezet.

Környező települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buják, Szirák, Vanyarc, Bercel, Ordaspuszta

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a Kökényes-Radnót nemzetség ősi birtoka volt, és Radnót halála (1322) után is a nemzetség tulajdona maradt. 1439-ben a bujáki várbirtokhoz tartozott. A török háborúk idején, 1552 nyarán, Buják várának bevételének eredményeként a török hódoltság része lett. A török kiűzése után szlovákok települtek le. 1770-től 1848-ig az Esterházy család birtokolta.

Az alapvetően mezőgazdasági jellegű falu határában korábban kőbánya is működött. A Cserhát legjelentősebb élettelen természeti értékének tekintett andezit oszlopokat a bányászat tárta fel.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 68%-a magyar, 17%-a szlovák, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Környékén vadregényes kirándulóhelyek várják a kíváncsi turistákat. A falutól 3 km-re a Nagy-hegy (402 m) a Cserhát egyik legmagasabb pontja. 200 fokos panorámája jó időben az egész környéket beláthatóvá teszi. Természetvédelmi területe körülveszi a Nagy-hegy andezitsapkáját.

Nagy-hegy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nógrád megye egyik legértékesebb geológiai értéke a hegy andezitsapkája, világritkaságnak számító, ívelt elválású oszlopokkal.

Az andezitet egy késő miocén korú vulkáni kitörés hozta felszínre mintegy 18-19 millió éve. Először riolittufa rakódott le, majd erre andezitláva, illetve lávaagglomerátum ömlött. A vulkáni tevékenység utolsó szakaszában kialakult rétegvulkáni kúpok mára lepusztultak.

A mai Nagy-hegy és a Szanda-hegy alatt a láva megrekedt a mélyben. A több kilométer hosszúra nyúló hasadékkitöltések (kőzettelérek) fölül az üledékes kőzeteket az erózió elhordta, és így a felszínre került a jóval tömörebb és ellenállóbb, sötétszürke hiperszténandezit.

Az andezit oszlopos elválása önmagában is ritkaság: az oszlopos elválású vulkanikus kőzetek 90%-a bazalt, 8%-a riolit. Oszlopos elválású andezitet Európában máshol nem ismerünk. Az ívelt elválású andezit különösen ritka: ilyesmit a világon mindössze 5-6 helyen találtak. A béri, 5-6 szögű oszlopok átmérője 30–40 cm; hosszuk 8–10 m, alsó részük 70 fokos szögben elhajlik.

Az andezitoszlopok mellett érdekes látványt nyújt a leomlott anyagukból kialakult kőtenger is.

Lázár-kúria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településközponttól két kilométerre, Virágospusztán, a 19. század első felében épült, klasszicista stílusban.

Főhomlokzatán a négy oszloppal tagolt, timpanonnal lezárt középrizalitot körbefutó lépcsők emelik ki. Keleti homlokzatán oszlopos, körbefutó tornác áll, a szárny nyugati végén egyemeletes, kő falazatú torony. Ehhez csatlakozik az 1969-70-ben emelt, modern épületrész. A tornácon találjuk az utolsó tulajdonos, Lázár Andor emléktábláját.

A kúriát vendégfogadóként üzemeltető örökösök az épületet archaizáló, egyúttal markánsan irredenta stílusban rendezték be.

Evangélikus paplak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klasszicista stílusú paplakot feltehetően egy régebbi építmény felhasználásával 1820 táján emelték. Udvarán 18. századi melléképület áll. Udvari homlokzata tornácos. Állapota elhanyagolt.

Evangélikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barokk templomot 1721-ben középkori alapokra építették; a 14. század gótikus részletei a többszöri átalakítás ellenére is felfedezhetők. A szentélyt és a torony legfelső emeletét 1896-ban építették hozzá.

Népi pincék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu északkeleti szélén csaknem hetven pince emlékeztet a szőlőművelés hagyományaira. A pincesor nagy része a 19. század közepén épült, 1663-ból csak két borospince maradt meg.

Szanda vára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól hat kilométerre.

Sasbérc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól négy kilométerre emelkedő, 560 méter magaslat, tetején jól kiépített kilátóval.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bér (település) témájú médiaállományokat.