Bátonyterenye
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
 |
Úgy tűnik, hogy ez szócikk egy külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett szöveget belőle. Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat. Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont! |
| Bátonyterenye | |||
 |
|||
| A Gyürky-Solymossy Kastély a levegőből | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Kistérség | Bátonyterenyei | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Lavajné Dóka Éva | ||
| Jegyző | Romhányi Gyula | ||
| Irányítószám | 3070 | ||
| Körzethívószám | 32 | ||
| Testvértelepülései |  Fülek |
||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 13 555 fő (2008) +/- | ||
| Népsűrűség | 176,15 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 80,09 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Bátonyterenye
|
|||
| Bátonyterenye weboldala | |||
Bátonyterenye Nógrád megye harmadik legnagyobb területű városa, a Bátonyterenyei kistérségben. A város térsége már a bronzkor második felében i. e. 1500-körül lakott volt, amelyet jelentős archeológiai lelőhelyek bizonyítanak, első írásos emléke viszont csak 1216-ból származik. Az 1950-es megyerendezésig a város akkor még különálló Nagybátony és Maconka része Heves megyéhez tartozott. Bátonyterenye 1984. január 1-jén jött létre Nagybátony (beleértve az 1965-ben hozzácsatolt Maconkát is), továbbá Kisterenye és Szúpatak egyesítésével. Városi rangot 1989-ben kapott. A város híres szülötte Abonyi Lajos író. [1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Mátrától északra, a Cserhát hegységet keletről érintve, a Zagyva völgyében található. A településen áthalad, illetve érinti a 21-es és az ebből kiágazó 23-as számú fő közlekedési útvonal. Átszeli a Hatvan-Salgótarján-Somoskőújfalu vasútvonal, amelyből Kisterenye településrésznél leágazik a kápolnai szárnyvonal. A város Budapesttől mintegy 100 km-re, a megyeszékhelytől 10–15 km-re, Szlovákiától 20–25 km-re, egy több kiágazású széles völgyben található.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A település történelme
A város térsége már a bronzkor második felében i. e. 1500-körül lakott volt, amelyet jelentős archeológiai lelőhelyek bizonyítanak (Kisterenye Aranyhegy, Kr. e. 1500, középbronzkor, Nagybátony 964 darab urnasír). A települések első okleveles előfordulási időpontja: Nagybátony 1216, Batun; Maconka 1297, Machunka; Kisterenye 1381, Egihazas Therennye; Szupatak 1461, Azzywpatak névalakban. A korai középkorban a török megjelenéséig Kisterenye településrész Vásáros előneve (1413) arra utalt, hogy egy terület piacközpontja lehetett mezővárosi ranggal. Buda elfoglalása után és Hatvan elestével a szabaddá vált Zagyva-völgye a török portyák egyik célpontjává vált. Már az 1550-es években Nagybátonyt, Maconkát többször felégették, Szúpatakot mintegy 100 évre lakatlanná tették, Kisterenye pedig 1686 után vált pár évre lakatlanná. Szúpatak földjét maconkai jobbágyok bérelték. Az újratelepítés során nagyrészt a volt őslakosok jöttek vissza, kivétel Szúpatak, melyet 1740 tájékán Lucsatyinből jövő szlovák családok népesítettek be. A 18-19. században két jelentős nemesi család birtokolja a településéket, az Almássyak és a Gyürkyek.
Fejlődése 1860-tól rohamos növekedésnek indult. Ekkor épült meg a vasút és megindult a szénfeltárás. Bátonyterenye település négy különálló község egyesítésével jött létre a '80-as években. A címerben található négy lángcsóva a négy települést jelképezi. A névadó településeket körzetközponttá a szénlelőhelyek megtalálása tette a 19. század ötvenes éveiben. A nagyüzemi kitermelés 1868-ban Kisterenyén kezdődött, s legtovább 1992-ig Nagybátonyban tartott. A szénbányászatra természetes módon épült rá az ipar. Családok ezreit vonzotta a Mátra északi vidékére a munka, a jobb megélhetés lehetősége Nógrád és a környező megyék, illetve az Alföld szegényparaszti falvaiból. 1950-ben kezdték meg a Bányaváros építését. Akkoriban a lakosság fele bányamunkás, a negyede földműves volt. Szintén az 50-es években alakították ki a településrész intézményhálózatát: bölcsőde, óvodák, általános iskola, középiskola.
Az 1950-es megyerendezésig Nagybátony és Maconka Heves megyéhez tartozott, Kisterenye és Szúpatak pedig Nógrádhoz.
Bátonyterenye 1984. január 1-jén jött létre Nagybátony (beleértve az 1965-ben hozzácsatolt Maconkát is), továbbá Kisterenye és Szúpatak egyesítésével. A négy település közül a legnagyobb évszázadokon keresztül Kisterenye volt: kedvező földrajzi elhelyezkedése, a közlekedési utak találkozása, később a vasúti csomópont kialakítása tette lehetővé fejlődését. Az egyesüléskor azonban már Nagybátony volt a legnagyobb a megelőző évtizedek bányászati és ipari fejlesztéseinek következtében. Bátonyterenye 1989-ben kapott városi rangot.
Az Észak-magyarországi régió súlyos foglalkoztatási gondjai itt is jelentkeznek. Az ipar szerkezetátalakításának hosszú folyamata, a nógrádi szénbányászat jogutód nélküli megszűnése számos család helyzetét lehetetlenítette el, a munkanélküliség mai napig a település legégetőbb társadalmi problémája. Ugyanakkor infrastrukturális területen komoly fejlődés történt.
A szén jelenléte korán ismertté vált: Nagybátonyban 1853 körül, Kisterenyén 1857-ben már nyoma van a bányászkodási kísérleteknek, amely különböző intenzitásokkal 1992-ig működött, amikor a gazdasági kitermelés miatt felhagytak a még meglévő, jelentős, de kis kalóriaértékű szén kitermelésével. A bányászkodás a négy település közül Nagybátony településszerkezetét határozta meg: a kolónia-szerű építési forma, melyet 1949-től a bányaváros felépülése követett a korszak jellegzetes tömblakásaival. Kisterenye esetében a bányatelep egybeépült az ősfaluval, ez alól kivétel a településtől mintegy három kilométerre levő, 1950-ben hozzácsatolt Rákóczi bányatelep. A bányák megszűnése miatt a megye akkori vezetői a különböző gyárak fiókintézményként való idetelepítését szorgalmazták. Nagybátonyban Fűtőber, Harisnyagyár, Kisterenye településrészein először vasöntödét terveztek, végül a salgótarjáni Acélgyár egyes gyáregységei kaptak helyet. A mezőgazdaságát a kollektivizálás után a több kis téeszből alakult Mátra MGTSZ koordinálta, és jelenleg is meghatározója, hagyományos növénytermesztést és istállózott állattenyésztést választva profilul. A településrészek közül az 1964-ben összeépült Maconka és Bányaváros középmagas épületek által beépített, Kisterenye településrész néhány tömblakás kivételével kertváros jellegű, szabadon álló, jelentős számú házhellyel rendelkezik. Szúpatak lakossága töredékére zsugorodott pedig a településrész megmentésre érdemes, hiszen évszázados településszerkezete, a népi építkezés még fellelhető formái különleges értéket képviselnek. Mindez a kétszáz évvel ezelőtt betelepült szlovákság kulturális örökségét képezi.
[szerkesztés] A város címere
A város címere csúcsra állított, arany alapszínű, fekete négyzetekkel meghintett hegyestalpú pajzson, arannyal vonalazott fekete briliáns formájú széndarab, amiből négy vörös lángnyelv emelkedik ki. A pajzson szembenéző, jobbra forduló pántos sisak látható, fekete-arany takaróval, sarkain vörös bojttal. A sisakdísz jobbra forduló, ágaskodva előtűnő, arany sörényű és patájú, vörös nyelvű fekete szarvas.
A címer fő motívuma, a fekete briliáns formájú széndarab, az 1860-as évektől elkezdődött és 1990-ig tartó szénbányászatra utal, ami jelentősen meghatározta a település múltját. A széndarabból kiemelkedő négy vörös lángnyelv a korábbi négy önálló települést (Nagybátony, Kisterenye, Szúpatak, Maconka) szimbolizálja, amelyek egyesítéséből jött létre Bátonyterenye.
[szerkesztés] Idegenforgalma
Bátonyterenyének az ország idegenforgalmi vérkeringésében adottságai ellenére jelenleg még nincs kiemelt szerepe, pedig a Cserhát lankás dombjai és a Mátra vadregényes csúcsai - ami búvóhelyet nyújtott a híres mátrai betyár Vidróczki Márton számára is - rendkívül változatos látnivalót nyújt a természetet szerető emberek számára. Tartós üdülésre alkalmas terület a térségben Szorospatak, ahol a bányaművelés felhagyásával, a meglévő épületek egy részének átalakításával üdülési létesítmények jöttek létre. Itt működik a városi fenntartású ifjúsági tábor is. Szorospatakot kiépített út köti össze Mátraalmással és Galyatetővel.
A várost körülölelő hegyeket borító erdők vadállománya gazdag. A Maconkai-víztározó jó kikapcsolódást és bőséges halfogási lehetőséget kínál a horgászatot kedvelők számára.
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Gyürky-Solymossy Kastély
A kisterenyei városrész nevezetességei közé tartozik az 1790-ben épült késő barokk stílusú, egyemeletes, két hagymakupolás, zsindellyel fedett, saroktornyos Gyürky-Solymossy kastély, illetve annak 13 hektáros ősparkja, ami számos ritka növényzete miatt természetvédelmi terület. Abonyi Lajos író emlékműve is itt látható.
A Kárpát-medence északi részének nevezetes barokk kastély-típusának legdélibb példája, Magyarország egyetlen ilyen építménye. Az épületet 1790 körül építtette a Gyürky család barokk stílusban, melyet a nyugati homlokzat két sarkán lévő „hagymakupolás” oldaltorony tesz jellegzetessé. A földszinten és az emeleten 3-3 szoba nyílik boltíves mennyezetekkel, az oldalszobák toronyerkéllyel vannak kibővítve. A keleti házrészben egy-egy sarokszoba található. Az épületet körbefutó párkány díszíti, manzárdtetős, tornyain zsindelyes hagymasisakok vannak. A kastélyt az 1840-es évek végéig a Gyürky család nyári lakként használta. Az 1900-as években házasság révén a Solymossy család birtokába került a kastély és a kastélypark, amely átépítésre került. A második világháború után az épület sorsa viszontagságos volt, majd sorsára hagyták, a földszinti boltozatának egy része beomlott, a zsindelyfedés valamint a kastély eredeti berendezése elpusztult. 1982-ben szerkezetileg helyreállították és a salgótarjáni Kohászati Üzemek oktatási központja működött itt. A kastélyt Bátonyterenye Város Önkormányzata 1996 végén vásárolta vissza igen leromlott állapotban. Visszavásárlása óta sikerült a kastélyt kívül-belül felújítani, az emeleti szintet funkcióval megtölteni.
A kastélyban a településről elszármazott id. Szabó István szobrászművész születésének centenáriumi évfordulóján 2003-ban nyílt meg a „Fába faragott élet” címet viselő állandó emlékkiállítás a Kossuth-díjas művész tiszteletére. A kiállítás emléket állít a művész munkásságának, átfogó képet nyújt életművéről. A kiállítás kiemelkedő darabjai a két legjellegzetesebb műcsoport: a néprajzi tárgyú művek és a bányászattörténeti sorozat. Az utolsó teremben id. Szabó István szobrászműterme látható, berendezésül felhasználva a művész által használt szerszámokat, eszközöket.
[szerkesztés] Palóc Tájház
A Gyürky-Solymossy kastély főbejáratához vezető út melletti házak őrzik a falukép korábbi megjelenését.
Az Árpád úti bejárat közelében egy 19. századi népi lakóházban helytörténeti gyűjteményt alakítottak ki. Az épületet 1986-ig lakták, majd az önkormányzat megvásárolta. Az épület eredetileg négyosztatú parasztház volt, szoba-konyha-kamra-istálló elrendezéssel. A csonkakontyos tető fa oromzatán "TJ 1901" felirat látható, az akkori tulajdonos Tóth József cserélte ki a korábbi zsúpfedelet poltári cserépre. A porta elrendezéséből és az elbeszélésekből tudjuk, hogy módos paraszt építette a múlt században. A paraszti portához tartozó istálló, pajta és ólak az idő során nagyon megrongálódtak, az enyészeté lettek. A házban kiállított bútorok, használati tárgyak, eszközök, szerszámok jelentős része a 20. század elején a két világháború között és a negyvenes években készült, de vannak a 19. századból származó darabok is megelevenítve egy jobbágycsalád mindennapjait.
A népi lakóház jellegzetes palóc építészeti stílusa Szúpatak településrész 20 század elejéről származó házain is megfigyelhető.
[szerkesztés] Templomai
[szerkesztés] Maconkai római katolikus Templom
A város legértékesebb műemléke a 14. században épült maconkai románkori templom. Egyhajós, gótikus, barokk építmény. Egyszerű oromfalán kisméretű torony van. Gótikus ablaknyílások láthatók a hajón és a szentélyben. A szentélyben 1971-ben feltárt, 15. századi, jó állapotban megmaradt faliképek vannak. Többször leégett, de az újjáépítés során a lényeges építési jegyeket mindvégig megőrizte.
[szerkesztés] Kisterenyei római katolikus templom
A kastély melletti dombon álló, a 21-es főútról is jól látható barokk épület gótikus alapokon áll, de többször is átalakították. A Szent István vértanúnak szentelt sík mennyezetű templom boltozott szentélyét 1717 környékén és 1838-44 között építették át. A középkori templomnak huszártornya volt, s a szentély északi oldalához egy ismeretlen nagyságú sekrestye tartozott. A 19. században tetejét zsindely fedte, a hajó végén karzat állt. Homlokzatból kiugró órapárkányos, a kastélyhoz hasonlóan hagymakupolás tornya van. A templom mennyezete festett, kazettás díszítésű. A templom mai belső festése 1956-ban keletkezett, külső tatarozására az 1960-as és az 1990-es évek végén került sor. Korabarokk berendezéséből a díszes kőbaluszteren nyugvó, faragott kőmellvédes szószék maradt fenn.
[szerkesztés] Nagybátonyi római katolikus plébánia templom
1682-ben nagy tűzvész pusztított Nagybátonyban, ekkor leégett a község, a templom és a lelkészlak is. A templom újjáépítését 1735-ben kezdték meg, a hagyomány szerint a felsőlengyendi pusztatemplom anyagából építkeztek. A domboldalban, a falu egykori fő utcasora felett álló templom barokk stílusban épült. Egyhajós – a falusi templomoknál a barokk időkben szokatlan – háromkarélyos szentéllyel, magas körülfutó lábazattal, körülfutó, erősen kiugró ereszpárkánnyal épült. A templombelsőben félkörös diadalív választja el a két lépcsővel emelt szentélyt a két boltszakaszos hajótól. A barokk boltozatok a 18. század második felében történt átépítés során keletkeztek. 1930-ban az északi karéjban karzatot építettek, majd 10 évvel később az orgonakarzatot is kibővítették.
[szerkesztés] Szúpataki evangélikus templom
Szúpatak lélekszáma mára már 100 fő alá csökkent. A településrész közepén álló templom 1903-ban épült, körülötte a 19-20. század fordulójáról található néhány, a palóc parasztház jellegzetes példánya, melyeknek kora, stílusa a közismert hollókőivel megegyező. Táji és népi építészeti adottságai mellett az alig 1 km távolságra lévő híres búcsújáróhely Szentkút közelsége fokozza a településrész jelentőségét.
[szerkesztés] Pusztatemplom
Nagybátony falunak nevezett településrészétől keletre a mai templomtól kb. két kilométerre Felsőlengyend közelében egy domb tetején templom romjai találhatók. Történelmi adatok alapján az Árpád-házi királyok korában épült, s az oklevelekben Puszta Clastrom néven szerepel. Alaprajza latin kereszt, két oldalán egyforma nagyságú sekrestye és vendégház volt, alatta kriptaszerű temetkezőhely, amit az ásatások alkalmával talált nagy mennyiségű emberi csont is bizonyít. A romok körül védő és várfal nyomai is kivehetők. 1277-ből már vannak adatok a templomról és egy bizonyos Ulrik nevű őrszerzetesről, ami arra utal, hogy várszerű építmény volt a pusztatemplom, hiszen őrszerzetes csak várszerűen erősített helyen tevékenykedhetett. A falu 1555-ben behódolt a töröknek. A szájhagyomány szerint a templom körül csatározások folytak, azt is mondják, hogy a templom kriptájába magasrangú török tisztségviselőt és katonát is eltemettek. A török kiűzése után az 1700-as években a pusztatemplom elvesztette jelentőségét. A történelem viharainak és az idő vasfogának egyre nehezebben állt ellen, az akkori földbirtokos nem törődött vele, s a romosodó templomot 1735-ben lebontották. Köveit felhasználták a ma is meglévő, de a tűzvészekben gyakran megrongálódott nagybátonyi templom építéséhez. Az 1930-as években a templom környékén feltárásokat végeztek. A szájhagyomány szerint templomi kegytárgyakat és török fegyvereket találtak, noha a feltárások anyagát saját szemével nem látta senki.
[szerkesztés] Arany-hegy
Magyarország archeológiájának bölcsőjeként tartják számon a Maconkai-víztározóval szemközt, Kisterenye szélén elhelyezkedő szabályos sátoralakú hegykúpot. Kubinyi Ferenc 1821-ben kezdte gyűjteni azokat a leleteket, melyek a hegy oldalában igen nagy számban előfordultak. Egy-egy zápor után cserép, bronz, sőt gyakran arany tárgyak is napfényre kerültek. Ettől kezdve lett a korábban Hársasnak nevezett hegy neve Aranyhegy. A bronzkori leletek szerint a hegy lábánál volt az urnatemető, a bronzeszközök öntése helyben történt. Leletei Európa szinte minden nagyobb múzeumába eljutottak.
Az Aranyhegyen volt Rákóczi várkastélya is. A leírásokból és a helyszínen talált tégla és tetőcserép darabokból, régebben pedig zöld kályhacsempe töredékekből is erre lehet következtetni.[2]
[szerkesztés] Közterek szobrai
Bátonyterenye közterein, parkjaiban nagy számban találhatunk szobrokat, domborműveket és emlékműveket, melyek jelentős része helyi, vagy országos hírű alkotók műve.
A bányászmúlt, a bányászatra való emlékezés szobrait a város számos pontján fellelhetjük. Talán a legismertebb Molnár Péter Bányász emlékmű című kompozíciója a Bányavárosban. A bronzból készült szenet fejtő bányász alakja mögött bányai ácsolatot szimbolizáló, nevekkel telefaragott kő áll. Azoknak a neve - összesen 118 emberé - olvasható rajta, akik bátonyterenyeiként vagy bátonyterenyei bányákban szenvedtek halálos balesetet. Utolsó áldozatát 1983. január 26-án szedte a bánya.
Id. Szabó István alkotása az Ady Endre Művelődési Központ előtti kis parkban látható Olvasó bányász szobra, melynek érdekessége, hogy nem az alkotójára jellemző fából, hanem kőből készült.
Szintén az Ady Endre Művelődési Központ előtt látható Ferenczy Béni remeke az Ifjú bányász. A realizmus jegyében fogant szobor a műszak utáni pillanatot ragadta meg: a kemény földalatti munkában kifáradt legény a lába elé nézve ballag a lámpakamra felé, hogy leadja feleslegessé vált karbidlámpáját.
A kisterenyei ABC melletti téren áll ifj. Szabó István Flóra című alkotása. A szobor a tisztaságot, a fiatalságot és a tavaszt jelképezi.[3]
[szerkesztés] Demográfiai adatok
[szerkesztés] Bátonyterenye népességalakulása
|
|
[szerkesztés] Bátonyterenye lakásainak száma
|
|
[szerkesztés] Nemzetiségi eloszlás
| Nemzetiségi eloszlás (2001) [6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Összesen | Magyar | Roma | Német | Nem válaszolt | |||||||||||
| 15 250 | 14 533 | 564 | 15 | 138 | |||||||||||
| 100% | 95,3% | 3,7% | 0,1% | 0,9% | |||||||||||
[szerkesztés] Vallási összetétel
| Vallási összetétel (2001) [7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Összesen | Római katolikus | Nem tartozik felekezethez | Ismeretlen, nem nyilatkozik | Református | Evangélikus | Egyéb felekezethez tartozik | Görög katolikus | ||||||||
| 15 250 | 9516 | 3447 | 1403 | 488 | 229 | 91 | 76 | ||||||||
| 100% | 62,4 | 22,6 | 9,2 | 3,2% | 1,5% | 0,6% | 0,5% | ||||||||
[szerkesztés] Híres Bátonyterenyeiek
[szerkesztés] Abonyi Lajos
Bővebben: Abonyi LajosKisterenyén volt jelentős földbirtoka Abonyi Lajos (1833-1898) írónak (igazi nevén Zsarolyáni Márton Ferenc). Az 1860-as években a magyar irodalmi életben méltó vetélytársa volt Jókai Mórnak. Írásait széles körben ismerték, rendszeresen publikált a Hölgyfutárban. Legjelentősebb regénye az 1864-ben napvilágot látott "A mi nótáink", híres népszínműve "A betyár kendője". Műveiben a 19. századi vidéki társadalom és népélet bemutatásában jeleskedett. Emlékműve a kisterenyei kastélykertben áll.
[szerkesztés] Id. Szabó István
Bővebben: Szabó István, id. (szobrász)A Kossuth-díjas szobrászművész Cereden született 1903-ban. Bóna Kovács Károly szobrászművész salgótarjáni műhelyében tanulta az anyagformálás tudnivalóit. Faszobraival 1939-ben részt vett a New York-i világkiállításon. Jó ismerője és tisztelője volt a bányászoknak, róluk készített nagyszabású sorozata átfogja a bányászmunka minden mozzanatát, közösségi életét. A bányászvilág mellett a palóc népviselet, népélet, hitvilág megmintázásával is foglalkozott. Az országos hírűvé vált szobrász életéből több évtizedet Kisterenyén töltött akkor még egyszerű, de kivételes kézügyességű kerékgyártó mesterként. Születésének 100. évfordulójára nyílt meg állandó kiállítása a kisterenyei Gyürky-Solymossy kastély emeletén Fába faragott élet címmel. Tevékenységét, a városban és a városért végzett munkáját 2003-ban díszpolgári cím adományozásával ismerte el a város vezetése.
[szerkesztés] Ifj. Szabó István
Bővebben: Szabó István, ifj. (szobrász)A köztéri szobrászat jeles alakja a közeli Dorogházán született 1927-ben, de gyermekéveinek nagy részét Kisterenyén töltötte id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész fiaként. Apja műtermében korán megismerkedett a szobrászat alapelemeivel. A Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál és Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke volt. Bátonyterenyén az őáltala megálmodott szobrokból van a legtöbb: Kisterenyén három, Nagybátonyban kettő.
[szerkesztés] További hírességek
A Gyürky-Solymossy kastélyban lakott és tanított 1811-ben Lavetta János hegedűművész és zeneszerző. A kastélyból járt 1833-ban naponta az Aranyhegyre (akkori nevén Hársas) Kubinyi Ferenc, hogy összegyűjtse a bronzkor emlékeit. A kastélyban nőtt fel Kubinyi haladó gondolkodású felesége Gyürky Franciska.
[szerkesztés] Testvérvárosok
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az önkormányzat honlapja
- Vendégváró
- Irány Magyarország!
- Légifotók a kastélyról
- Térkép Kalauz – Bátonyterenye
- Bátonyterenye hírportál
- Lap.hu linkgyűjtemény
- Bátonyterenye város blogja
[szerkesztés] Lábjegyzetek
|
|||||
