Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal
|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
A Hatvan–Somoskőújfalu egy nem villamosított vasúti fővonal. Egykoron a nemzetközi vonalhálózatba tartozott, jelenleg helyi jellegű személy és teherforgalom van. A vasútvonal hossza 65 km. Selyp és Hatvan között kétvágányú, Selyptől a somoskőújfalui országhatárig egyvágányú. Felépítménye "I" jelű sínekből áll maximális tengelyterelése 21 tonna.[1] A személy és teherforgalmi besorolása 3. szintű a Selyp–Somoskőújfalu szakaszon[1], míg a Selyp–Hatvan szakaszon 2. szintű.[1] A vonalon 2008 óta van ütemes menetrend illetve azóta nincs közvetlen gyorsvonat Budapestről.[2]
A magyar rész vonalszáma 81, a szlovákiai rész vonalszáma 164.
Tartalomjegyzék |
A vonal története [szerkesztés]
Az ötlet [szerkesztés]
A vonal építésének terve 1861-ben merült fel a Nógrádi szénbányák megnyitása végett[3]. 1861-ben Brellich János államvasúti mérnök tervet készített egy Salgótarján és Balassagyarmat közötti lóvasút megépítésére Winsteig Gerog bécsi kőbánya-tulajdonossal együtt. Brelleich ugyanakkor egy gőzvontatású vaspálya tervét is felvetette. Ekkor végül a terv módosítva lett ugyanis Brellich úgy döntött hogy a vasútvonalat Hatvan felé viszi[3].
Az építkezés elkezdődik [szerkesztés]
1863. január 19-én kiadták az engedélyt a Pest–Besztercebánya közötti vasútvonal kiépítésére[3]. A vasútvonal építését a Magyar Északi Vasúttársaság is segítette. A terv alapján a vonalon 14 állomás és 65 őrház került elhelyezésre. A tervben szerepelt egy 700 m hosszú alagút megépítése a később, 1871-ben átadásra került Salgótarján–Somoskőújfalu szakaszon amelynek ötletét később elvetették[3].
A vonalon több akkor neves szakember dolgozott többek között Tolnai Lajos (1837-1918) a MÁV első vezérigazgatója[3].
Az átadás [szerkesztés]
A vonal Pest és Salgótarján-József rakodó közötti szakasz átadására 1867.május 19-én került sor az első vonat is ezen a napon indult el a 126 km hosszú pályán a Józsefvárosi pályaudvarról (Akkori nevén Losonczi indóház.)[3].
A Magyar Északi Vasúttársaság 1868-ban csődöt jelentett és a frissen alakított MÁV vette meg a vonalat. A második szakasz (Salgótarján-József rakodó–Losonc átadására 1871-ben került sor. Ez a szakasz már csak egyvágányú volt.
1903-ig Salgótarján állomás nélkül volt ugyanis csak Pálfalván volt vasútállomás. A Salgótarján vasútállomás végül 1903-ban került átadásra[3].
A második világháború előtt és után [szerkesztés]
A vasút virágzását az 1930-as években részben a bányászatnak köszönhette hiszen az állomások többségén (pl. Selyp vagy Zagyvapálfalva) iparvágányok voltak vagy szénosztályozók[3].
A második világháború a vonal egyik vesztét jelentette hiszen a kétvágányú vonalat teljesen megsemmisítették a németek[3]. A Magyarországra érkező szovjet hadsereg begyűjtve a falvak lakosságát velük újíttatta fel a vasútvonalat teljes hosszában[3].
A szocializmus idején és a Rendszerváltás után [szerkesztés]
Az 1980-as években a vonalnak élénk forgalma volt. Sok nemzetközi gyorsvonat közlekedett erre. A leghíresebbek közülük a Polonia Expressz amely a Varsó-Budapest-Belgrád útvonalon közlekedett és a 1990-es évek elejéig Hatvantól ezen a vonalon érte el az országhatárt.[4]
Ebben az időszakban többek között volt sok közvetlen vonat a fővárossal amelyek némelyike közvetlen kocsikat is továbbított (pl:Hatvantól Debrecenbe).[5] Ebben az időben a vonalra jellemző volt még hogy közvetlen vonat ment Salgótarjánból Kál-Kápolnára és az akkor még vasúttal elérhető Mátranovákra is. Az 1990-es években már gyérült ugyan a forgalom de még akkor is rengeteg nemzetközi gyorsvonat közlekedett a vonalon (pl:Salgó,Bem,Urpin) illetve voltak közvetlen belföldi gyorsvonatok is valamint közvetlen személyvonat Hatvan és Losonc között.[6]
A 2000-es évek elején a vonalon újabb ritkítások voltak de a menetrendben továbbra is megmaradtak bizonyos gyorsvonatok így a Salgó és az Urpin. Közülük legtovább az Urpin közlekedett 2008-ig. 2001-ben például találunk a vonalon két nemzetközi gyorsvonatot tizenhárom személyvonatpárt és közvetlen Hatvan-Salgótarján sebesvonatot, de ebben az időben még mindig megvolt a közvetlen Hatvan-Losonc személyvonat a kora reggeli és a késő délutáni inkább kora esti órákban[7][8].
Napjainkban [szerkesztés]
A vonal sajnos napjainkban az országban található fővonalakhoz képest eléggé rossz állapotban van. A vonalon 2008-óta ütemes menetrend van illetve közvetlen Budapestről közlekedő gyorsvonat sincs amely bekapcsolná az országos vérkeringésbe. Egyetlen sebesvonat közlekedik Budapestről de az is csak vasárnaponként a fővárosban tanuló diákokat viszi. A vonalon jelenleg a MÁV 6341-es jelzésű motorvonatai közlekednek.
Műszaki adottságok [szerkesztés]
Járművek [szerkesztés]
A vonalon az első járműveket a belga Cockerill cég készítette ezek a járművek az 1920-as évekig szolgáltak a vonalon[3]. A vonalon később megjelentek a MÁV 424-es sorozata később pedig a MÁV 411-es sorozat is. Az 1980-as évektől a dízelmozdonyok jelentek meg a MÁV M40-es és a MÁV M62-es sorozata. Előbbit személy- míg utóbbi tehervonatokat továbbított. Később a MÁV M41-es sorozat is feltűnt a vonalon.
A 2008-as menetrendváltás után a MÁV 6341-es sorozatú kocsik közlekednek amelyeket a Szentesi Gépészeti Főnökség ad ki. A MÁV M62-es mozdonyok a tehervontatásból veszik ki a részüket míg az MÁV M41-ket a Dél-Alföldre csoportosították.
Biztosítóberendezések [szerkesztés]
A vonalon lévő biztosítóberendezések különfélék. A Selyp-Hatvan szakaszon a Budapest Telefongyár által Integra-Siemens licenc alapján készített Domino55-ös típusú biztosítóberendezés működik mint például Salgótarján-külső pu.-n illetve Somoskőújfalu állomásán is. Ezeken az állomásokon a váltókat automatikusan állítják a jelzők pedig biztosított fényjelzők[9].
Apc-Zagyvaszántó, Pásztó, Nagybátony és Kisterenye állomásokon a biztosítóberendezés Siemens&Halske típusú a váltó központi vonóvezetékes állítású és a jelzők biztosított alakjelzők[9].
Szurdokpüspöki, Tar és Zagyvapálfalva állomásain a váltók helyszíni állításúak a jelzők pedig nem biztosított alakjelzők[9].
Látványosságok a vonal mentén [szerkesztés]
- Kisterenyénél volt található egy 1911-ben épített körfűtőház amely visszaidézte a gőzösök korát. Az épületet 2008 decemberében elbontották sok más felvételi épülettel (Mátraszőlős-Hasznos , Mátraverebély és Vizslás) együtt.[10]
- A somoskői és a salgói vár
- Pásztó állomásáról könnyen eljuthatunk a közeli Hollókő Ófalujába ami a világörökség részét képezi.
- Mátraszőlős-Hasznos mh.-től Pásztó felé elérhetjük a Hasznosi víztározót.
- A kisterenyei Gyürky-Solymossy Kastély (az állomástól nem messze).
Képek [szerkesztés]
-
Kisterenye állomásépülete 2006-ban
-
MÁV M40-es sorozatú dízelmozdony (Púpos) a 80-as évek-ben Pásztó és Mátraszőlős-Hasznos között
-
Kisterenye állomásépülete a Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonalon a személyforgalom megszüntetése után a vonal „halálát” jelképező fekete zászlóval
-
A vonal látképe egy Kemerovó-lakótelepi panelház tetejéről.
Források [szerkesztés]
Megjegyzések [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c VPE-TAKT adatbázis (magyar nyelven). www.vpe.hu/takt. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
- ↑ Menetrendváltás 1.: Az Urpín gyorsvonat végső vége (magyar nyelven). www.vonatmagazin.hu. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
- ^ a b c d e f g h i j k A vasútvonal és a zagyvapálfalvai vasútállomás története (magyar nyelven) (pdf). www.pszfs.hu/salgotarjan/palfalva. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
- ↑ A vonal menetrendjének részlete 1987-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ A vonal menetrendjének részlete 1987-ből (2.oldal) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ A vonal menetrendjének részlete 1997-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ A vonal menetrendjének részlete 2001-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ↑ A vonal menetrendjének részlete 2001-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
- ^ a b c A vasútvonal biztosítóberendezései felsorolva az Index fórumban. (magyar nyelven). Index Fórum: Hatvan-Somoskőújfalu vonal topic.. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
- ↑ Elbontották a kisterenyei fűtőházat (magyar nyelven). Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei - Vasútállomások.hu. (Hozzáférés: 2008. december 24.)
További információk [szerkesztés]
|
||||||||||||||||
|
|||||

