H7-es HÉV

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
H7-es HÉV
Budapest H7 HÉV.svg
A hálózat térképe
Budapest–Csepel HÉV-vonal.svg
Adatok
Hálózat Budapesti Helyiérdekű Vasút
Átadás 1951. április 29.
Vonal hossza 6,7 km
Állomások száma 6
Nyomtáv 1435 mm
Sebesség 60 km/h
Áramellátás 1000 V =
Üzemeltető Budapesti Közlekedési Zrt.
Útvonaldiagram
Csepel állomás felvételi épülete

A H7-es HÉV (251-es számú vasútvonal; 2011-ig Csepeli HÉV), egy helyiérdekű vasútvonal, amelyet a budapesti Boráros tér és Csepel belvárosa között közlekedtet a Budapesti Közlekedési Zrt. a Budapesti Közlekedési Központ megrendelésére.Az egyetlen egy olyan Budapesti hév vonal amely nem hagyja el Budapestet. Jelenlegi formájában 1951. április 29-én adták át az utazóközönségnek. A H7-es számot 2011. május 1-étől viseli[2].

A vonalon Dunakeszin készült MIX/A motorkocsik és a közéjük sorolt PXXVII/a típusú pótkocsik, továbbá NDK MX/A motorkocsik és a közéjük sorolt PXXVIII/a típusú pótkocsik közlekednek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csepel–Pesterzsébet közötti viszonylat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1892-ben épült meg a a csepeli Weiss Manfréd gyár. 1911-ben az acélkohászat is beindult a gyárban. Egyre több munkaerőt igényelt az üzem, a megnövekedett forgalom pedig igényelte a kötött pályás kapcsolat kiépítését. 1912-ben megnyitották a Ráckevei HÉV szárnyvonalaként Csepel első HÉV vonalát. Ez a Pesterzsébet felső HÉV állomás után ágazott ki, majd a Gubacsi hídon a Szabadkikötő iparvágányaival párhuzamosan, együtt haladt át. Innentől eltávolodtak egymástól. A HÉV vonal az Ady Endre út északi oldalán haladt tovább és egy szűk ívvel csatlakozott be a - jelenleg is használt - II. Rákóczi Ferenc úti vágányokba. A vonal elég kihasznált volt. A Közvágóhídtól és Pesterzsébetről egyaránt jártak át vonatok Csepelre. 1951-ben épült meg a Szabadkikötő úton és az 1927-ben épült Kvassay híd nyugati oldalán a Boráros térre vezető - már gyorsvasúti jellegű - vonal. Megnyitása után a Határ út felőli irány forgalma alig csökkent. 1959-ben hurokvégállomást létesítettek a Határ út és Gubacsi út sarkán. Ettől kezdve innen indultak az eredeti vonalon a "H" jelzésű vonatok Csepelre. (Ma itt van a 3-as villamos végállomása.) Egy elhibázott döntés következtében a Gubacsi híd felújításakor, 1978-ban a járatot megszüntették. Forgalmát a 48-as, az 51-es és az 59-es (ma 148-as, 151-es, 35-ös és 36-os) BKV buszok vették át.

A csepeli kocsiszín két MX/A szerelvénnyel és egy LVII típusú (Tigris) mozdonnyal

Az eredeti terv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csepel mindig is Budapest egyik ipari központja volt. Kezdetben a munkások csak a környező kerületekből és településekről (Pesterzsébet, Budafok, Soroksár, Halásztelek, Szigetszentmiklós) jártak ide. A korabeli tervekben egy, a Csillagtelepről a Művek 2. kapuján át Pesterzsébetre vezető vonal szerepelt, azonban a Hárosi Iskola 1941-es építése újabb módosításokat vetett fel.

A FVV 1944. augusztus 2-án véglegesen törölte az eredeti tervet. A „vonal” ekkor 3 részre szakadt. Az egyik a mai Csillagtelepi buszvégállomástól (ahol ma a 35-ös és 36-os busz végállomása van) nem messze indult, és a Hárosi Iskola mellett állt meg. A második szakasz északról, a Szent Imre térről ment a Gyártelep déli csücskéig. A harmadik szakasz a Marskovitsa utcából a Gubacsi hídon át vezetett Pesterzsébetre.

A Csepel–Boráros tér közötti viszonylat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végül 1951-ben a II. Rákóczi Ferenc utcából a Szabadkikötő, Kvassay híd, Boráros tér vonalvezetés megvalósítása mellett döntöttek. Gyorsvasúti jellegű. Szintbeli kereszteződés nincs rajta.

A Csepel–Hárosi iskola közötti viszonylat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid életű vonal volt. 19591965 között üzemelt. A Csepeli állomás után Halásztelek felé keresztezte a II. Rákóczi Ferenc utat, majd haladt tovább délnek a Hárosi iskola végállomásig. Egyvágányú volt, egy kitérővel, dízelvontatással. Forgalmát a 38-as buszcsalád és a Volán járatai vették át.

Az egyesítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor megindult a 38-as busz, a Csillagtelepi HÉV üzemeltetése feleslegessé vált. Közrejátszó tényező volt, hogy Budapest belvárosában élők közül sokan szintén a Művekben dolgoztak, ezért közvetlen kapcsolatot akartak teremteni a belvárossal. Ekkor épült meg a vonal maihoz nagymértékben hasonlító szakasza. Ez a szakasz a Szent Imre térről járt a Zsil utcáig.

A végső vonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MXA és MIXA szerelvények a Szabadkikötő utáni egyenes szakaszon

Az FVV összevonva az eddig megépült vonalak terveit és az elképzeléseket megutalta a mai szakasz megépítését, ám az csak a Karácsony Sándor utcáig közlekedett. 1950. szeptember 6-ára elkészült a jelenlegi szakasz. A futáspróbák és a tesztelések után 1951. április 29-én át is adtak a forgalomnak.

Tervek és módosítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1-es villamos Rákóczi hídig történő meghosszabbításakor (2000. december) beillesztették a „Lágymányosi híd” (mai nevén Közvágóhíd) megállóhelyet. Tervbe vették a vonal Kálvin térig tartó meghosszabbítását, ám ez máig is terv maradt.

A megépült vonalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonal észrevehetően jobb döntés volt az előzőeknél, de részeik megmaradtak. Az áruforgalom biztosítására a Csillagtelep-Pesterzsébet szakasz megmaradt. (A Gubacsi híd átalakításával 1978-ban a HÉV vonal a hídon megszűnt.)

A Csillagtelep-Hárosi iskola vonal busszal lett kiszolgálva, a csatlakozáshoz megépítették a Karácsony Sándor utca – Csillagtelep vá. szakaszt.

A belvárosi kapcsolathoz és más tényezők hatására elkészült a KözvágóhídSoroksár, majd később a Budapest-Ráckeve helyiérdekű vasútvonal, még a XIX-XX. század fordulóján.

Megállóhelyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  (Boráros tér – Csepel)
Menetidő
(perc)
Megállóhely Menetidő
(perc)
Átszállási lehetőségek Intézmények
0 Boráros tér
végállomás
13  2, 4, 6
 15, 23, 23E, 54, 55, 115, 212
 D11 budapest.svg, D12 budapest.svg, D13 budapest.svg
2 Közvágóhíd 11  
 1, 2, 24
 23, 23E, 54, 55, 103, 179
Művészetek Palotája, Nemzeti Színház
6 Szabadkikötő 7  179 Szabadkikötő
9 Szent Imre tér 4  35, 36, 38, 38A, 71, 138, 148, 151, 152, 159, 171, 179, 238, 278
 673, 674, 675, 676, 688, 690, 699
Posta, Kisboldogasszony templom, Rendőrség, Okmányiroda, Polgármesteri hivatal
11 Karácsony Sándor utca 2  36, 38, 38A, 138, 148, 151, 152, 159, 179, 238, 278
 673, 674, 675, 688, 690, 699
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
13 Csepel
végállomás
0  36, 38, 38A, 138, 148, 152, 159, 171, 238, 278
 673, 674, 675, 676, 688, 690, 699

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Üzemi kapcsolat a Szabadkikötő iparvágányain keresztül a Budapest–Kelebia-vasútvonal felé
  2. BKV Zrt.: A budapesti közösségi közlekedés paraméterkönyve, 2011. május 1-jétől (PDF), 2011. március. [2011. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A VEKE 2007. április 15-i közgyűlésének szövege
  • MÁV-levéltár, 23. postaiktató, 45C12. archív dokumentumkihúzó 3-7. dokumentumai
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz H7-es HÉV témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]