Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal

Dombóvár–Gyékényes vasútvonal

Dombóvár vasútállomás

Strecke der Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal

Vonalszám:

41

Vonal:

Dombóvár–Gyékényes

Hossz:

101 km

Nyomtávolság:

1435 mm

Feszültség:

25 kV, 50 Hz ~

Maximális sebesség:

80 km/h

Jelmagyarázat

		40 Budapest felé
		49 Lepsény felé
	0	Dombóvár
		50 Bátaszék felé
		40 Pécs felé
	2	Dombóvár alsó
	5	Kapospula mh.
	8	Attala mh.
	10	Csoma-Szabadi
	13	Nagyberki mh.
	17	Baté
	20	Kaposhomok mh.
	22	Taszár
		35 Siófok felé / egykori Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal
	29	Kaposszentjakab mh. (régen Kaposvár-Közvágóhíd)
	31	Kaposvár
		36 Fonyód felé
	37	Kaposújlak mh.
	39	Kaposmérő
		egykori Kaposmérő–Középrigóc-vasútvonal Barcs felé
	42	Kaposfő mh.
	46	Kiskorpád
	50	Jákó-Nagybajom
	59	Kutas mh.
	61	Beleg
	67	Ötvöskónyi mh.
		37 Balatonszentgyörgy felé, 38 Nagyatád felé
	71	Somogyszob
	74	Bolhás mh.
	81	Szenta
	84	Zrínyitelep mh.
	90	Csurgó
	96	Porrogszentkirály mh.
	99	Gyékényes-kavicsbánya
		60 Barcs felé
	101	Gyékényes Magyarország
		60 Nagykanizsa felé

		Dráva folyó
		Botovo Horvátország
		Dörnye (Drnje)
		Peteranec
		Koprivnica-Tvornica
		Varasd felé
		Kapronca (Koprivnica)

A Dél-Dunántúlt kelet-nyugat irányban átszelő Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal a MÁV 41-es számú, egyvágányú, villamosított vonala.

Története [szerkesztés]

A Zákány–Dombóvár–Báttaszék-vasútvonal részeként megépült vonalszakaszt 1872. augusztus 14-én helyezték üzembe.^[1] A 100 km-es vonalszakasz Zákánytól síkvidéken, majd a Kapos völgyében haladva érte el Dombóvárt. A további, Bátaszék felé vezető vonalszakasz ma az 50-es számú Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalat alkotja. Az építéskor 23,6 kg/fm tömegű, „e” jelű vassíneket használtak, a nagyobb forgalom miatt azonban hamar lecserélték 32,5 kg/fm tömegű, „b” jelű, majd 33,25 kg/fm tömegű, „c” jelű sínekre.

10 évvel később 1882-ben Dombóvár vasúti csomóponttá vált, amikor a MÁV megnyitotta Budapest-Dombóvár-Szentlőrinc-(Pécs) vasútvonalát. Az új vonalon a MÁV Újdombóvár néven új elágazó állomást létesített. Ma ez az állomás viseli a Dombóvár nevet (így a vonal kiinduló pontja), míg a régebbi, Kaposvári vonalon található állomást Dombóvár alsóra keresztelték át. A másik eredeti végpont, Zákány állomás helyett felépült a szomszédos Gyékényes állomás, hogy a vonatok irányváltás nélkül tudjanak Zágráb felé tovább közlekedni.

A budapesti útirány megépítése jelentősen felértékelte a dombóvár-kaposvár-zákányi vonalat. A magyar közlekedéspolitika kiemelt ügyként kezelte az adriai vasúti kapcsolat megépítését. Budapestről egyenes útirányon a Déli Vasút székesfehérvár-nagykanizsai fővonala ugyan már megépült 1862-ben, azonban az oszták érdekeltségű társaság az akkor osztrák területen lévő Trieszt kikötője felé vezette a vasútvonalát, míg a magyar kormányzat a magyarországi Fiume kikötőjének fejlesztését támogatta. A MÁV így Budapest–Dombóvár–Kaposvár–Gyékényes - majd Horvát-Szlavónországon át Kapronca–Zágráb–Fiume útirányon ért le az Adriára. A fontos hálózati szerep Trianon, majd a konkurens Déli vasút vonalának államosítása után is megmaradt, egészen a közelmúltig közlekedtek a vonalon zágrábi, fiumei vonatok.

A vasútvonalat 1988-ban Kaposvárig, 1992-ben Somogyszobig, 1994-ben pedig Gyékényesig villamosították.