Barcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barcs
Barcs címere
Barcs címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Barcsi
Kistérség Barcsi
Jogállás város
Polgármester Karvalics Ottó (FIDESZ)[1]
Irányítószám 7570
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 11 025 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 94,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 122,90 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Barcs  (Magyarország)
Barcs
Barcs
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 17° 27′ 60″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 17° 27′ 60″
Barcs  (Somogy megye)
Barcs
Barcs
Pozíció Somogy megye térképén

Barcs (németül Draustadt, horvátul Barča[3]) város Somogy megyében, a Barcsi járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Barcsi kistérség természetes központja, a horvát határ és a Dráva folyó mellett helyezkedik el. A város a Duna-Dráva Nemzeti Park területén fekszik.

Megközelíthető a 68-as és a 6-os főúton (az útnak itt van a végpontja, határátkelő Horvátországba), vasúton a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonalon. A többi vasút, ami a várost érintette (Kaposvár, Nagyatád valamint Sellye-Harkány–Villány, Horvátország felé), megszűnt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barcs nevét 1389-1417 között említették először az oklevelekben, ekkor a segesdi uradalomhoz tartozott.

Várát 1460-ban említették először, ekkor Bakonyai János és István birtoka volt.

1467-ben a Marczali családnak volt itt földesúri joga. 1472-ben az itteni vár Gáji Horváth Gergely birtokában volt.

1480-ban, Bakonyai István örökös nélküli halála után, Péter erdélyi prépost, királyi titkos kanczellár és Nagylucsei Orbán kincstartó, továbbá Péter testvérei, Nagylucsei Balázs és János kapták királyi adományul. 1489-ben Nagylucsei Orbán egri püspöké volt.

1495-ben a Báthori család tagjai nyerték adományul. Az 1550 évi adólajstrom szerint Báthori András volt a birtokosa.

Az 1565-1566 évi török kincstári fejadójegyzékben 46 házzal került felvételre.

1598-1599-ben Nádasdy Ferenc birtokaként jegyezték fel.

1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben Szent György várának tartozékai között szerepelt.

1664 telén, Zrínyi Miklós hadainak közeledtére, a törökök elhagyták a várat, mire Zrinyi a várat felégette.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója kapta adományul I. Lipót királytól.

1715-1733-ban a gróf Széchenyi család lett a földesura. 1835-ben a csokonyai (Erdőcsokonya) uradalomhoz tartozott. A 20. század elején gróf Széchenyi Imre örököseinek volt itt nagyobb birtoka.

1848 őszén, mikor Jellasich horvát bán hadai betörtek Magyarországra, egy csapat határőr ágyúkkal kezdte lövöldözni a helységet. Az egyik ágyúgolyó a római katolikus templom falában még a 20. század elején is látható volt. A horvátok néhány hétig táboroztak itt, míg végre a honvédcsapatok közeledtére a horvátok átfutottak a Dráván.

1857-ben nagy tűzvész pusztított a településen.

A Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 155. szám alatt áll város legrégebbi épülete, az 1800-as évek elején épült klasszicista stílusú volt dohány- és sóraktár, mely ma műemlék lakóház. Az eredetileg kikötői raktárnak szánt épületet az akkor még erre kanyargó Dráva partjára telepítették.

A 20. század elején Somogy vármegye barcsi járásához tartozott.

1910-ben 6415 lakosából 4529 magyar, 1477 német, 238 horvát volt. Ebből 5314 római katolikus, 289 református, 659 izraelita volt.

A község 1918-ban szerb megszállás alá került, az új délszláv állam igényt formált rá, de, bár Trianonban Magyarországnak ítélték, a délszláv csapatok 33 hónapon át nem ürítették ki, néhány hónapra a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevű szerb bábállam része lett.

1928-ban hozzá csatolták Drávapálfalva községet. Barcs 1979-ben városi címet kapott, ekkor egyesült vele Drávaszentes és Somogytarnóca (horvátul Trnovec).

1991. október 27-én az esti órákban egy jugoszláv repülőgép behatolt Magyarország légterébe, s a város szélére robbanótölteteket dobott le. Személyi sérülés nem történt, de néhány lakóház megrongálódott.[4]

A Barcshoz csatolt települések története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drávapálfalva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban már említettek az oklevelek a Dráva mentén egy hasonló nevű helységet, amely eredetileg a Győr nemzetség birtoka volt, és amelyet a Győr nemzetség 1346 évi birtokmegosztásakor az e nemzetségből származó Dersfi Miklós nyert osztályrészül. A jelenlegi helységet a gróf Széchenyi család a 19. század első felében telepítette.

1856-ban gróf Széchenyi Pál, majd gróf Széchényi Ferenc birtoka volt. A 20. század elején Kremsir Mór volt a nagyobb birtokosa, kinek szeszgyára és gőzmalma is volt a községhez tartozó Belcsa-pusztán.

1880-ban a község fele része leégett.

1910-ben 1179 lakosából 819 magyar 275 német, 81 cigány volt. Ebből 1026 római katolikus, 106 református, 23 izraelita volt.

Ide tartoztak még - Belcsa-pusztán kívül - Oláh-telep és a Zátonyi-szőlőhegy nevű lakott hely is.

Drávaszentes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drávaszentes már a török hódoltság előtt is fennállt. Mint elpusztult helységet 1677-ben Széchényi György kalocsai érseknek I. Lipót király adományozta. 1703-ban is gróf Széchényi György pusztájaként szerepelt és a Széchényiek birtoka volt még 1856-ban is. A település római katolikus temploma 1895-ben épült. 1881-ben a községben nagy tűzvész pusztított, ekkor a település fele része leégett, majd 1891-ben jégverés tette tönkre az egész termést.

1910-ben 673 lakosából 672 magyar volt. Ebből 652 római katolikus, 10 református, 9 izraelita volt.

Somogytarnóca[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somogytarnóca Árpád-kori település. Nevét az oklevelek már 1231-ben említette oklevél, mint a Tibold nemzetség ősi birtokát, mely a nemzetség ez évi osztozkodásakor I. Bodor három idősebb fiáé, Jakabé, Kozmáé, és Petkéé lett.

1467-ben egy Kistarnócza nevű helységről emlékeznek meg az oklevelek, mely Enyingi Török Péter birtoka volt.

1512-ben Perneszi Imre, valamint fiai, Miklós, Pál és István, királyi jóváhagyást nyertek e helységre.

1526-ban Perneszi Ferenc valamint testvérei; Péter és Balázs, nyerték adományul II. Lajos királytól.

1550-ben Báthori András birtokában volt. 1554-ben a török kincstári adólajstrom szerint 11 házból állott.

1560-ban I. Ferdinánd király Perneszi Farkasnak adományozta, ekkor már csak puszta volt, de később újból betelepült, mert az 1565 évi török kincstári fejadólajstrom szerint már 28, majd 1571-ben 42 házból 148 állt.

1598-1599-ben Nádasdy Pál, 1627-ben pedig Nádasdy Ferenc birtoka volt.

Az 1660 évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék Szent-Györgyvár tartozékai között sorolta fel.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul, 1726-1733 között már csak puszta és Széchenyi Zsigmondé, 1835-ben pedig a csokonyai uradalomhoz tartozott.

Az 1900-as évek elején gróf Széchenyi Antal és Frigyes volt itt a nagyobb birtokos, kinek itt szép kastélya is volt, amelyet gróf Széchényi Ferenc 1873-ban építtetett. A 20. század elejének leírásai szerint a kastélyban értékes berendezések; sok régi festmény és bútor, remek bronzok, Alt-Wien, biscuit és meisseni porcelánok, sok régi angol metszet és egy gyönyörű angol óra is volt, melyet gróf Széchenyi István ajándékozott gróf Széchenyi Pálnénak. A gróf Széchenyi uradalomnak mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma is volt.

Aszaló A település Aszalói dűlőjéről fennmaradt legenda szerint e tájon feküdt Aszaló község, mely a török hódoltság alatt pusztult el.

Aranyas A községhez tartozó Aranyos-puszta pedig a középkori Aranyas falu emlékét őrzi. Aranyasnak az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék szerint már ekkor plébániája is volt. 1389-ben a segesdi uradalomhoz tartozott. Az 1554 évi török kincstári adólajstromban két ily nevű helység is létezett: Felső-Aranyas és Alsó-Aranyas, mindegyik csak 5-5 házzal, 1565-1566-ban pedig 4-4 házból állt.

Az 1571 évi török defterbe Felső-Arnas 2, Alsó-Arnas 7 házzal volt felvéve.

1726-1733-ban puszta és gróf Széchenyi Zsigmondé volt. 1835-ben a csókonyai uradalomhoz tartozott.

Tarnóczagyöngyös Ide tartozott Tarnóczagyörgyös is (azelőtt Györgyös) is, amely 1726-ban a Mérey és a Lengyel családoké volt.

1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond birtoka, később pedig a gróf Széchenyi családé volt.

Tarcsa Tarcsa-puszta a középkorban ugyancsak falu volt, amely az 1554 évi török kincstári adólajstromban is 12 házzal fordult elő, 1571-ben pedig már 37 házból állt.

A 20. század elején Somogytarnócához' tartoztak még: Fáni- és Feri-majorok, Felső-, Közép- és Alsórigócz-csárdák, Kistarnócza-puszta, Vadas-puszta, Antal-major, Pusztamalom, továbbá Cseresnyés-, Újkút-, Cseriakol- és Újakol-tanyák is.

Barcs környéki egykori települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vukovár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községi határ egy részén fekvő Vukovár-dűlő helyén a hagyomány szerint a török hódoltság előtt Vukovár nevű település állt. A török hódoltság alatt lakosai a közeli erdőségekbe menekültek és ott emeltek kisebb tanyákat. E tanyák közül az egyiket Pusztabarcs-nak nevezték. A régi Vukovár azután a török hódoltság alatt teljesen elpusztult és a hódoltság után keletkezett az erdei tanyák és Pusztabarcs lakosságából a mai Barcs, a régi Dráva-parton elterülő síkságon.

Szentmihály[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1536 évi adólajstromban ezen a környéken szerepel még Barcsi-Szent-Mihály helység is, mely valószínűleg azonos azzal a Szent-Mihálylyal, melyet az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék is említett.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kremsier-kastély romjai
  • Dráva Múzeum - A múzeumot 1979-ben alapították. Belső-Somogy Dráva menti része soknemzetiségű lakosságának hagyományait gyűjti egybe.
  • Római katolikus templom (1814–1821)
  • A somogytarnócai Széchenyi-kastély (1874)
  • A kastély körüli (3 hektáros, különleges faállományú) értékes park
  • Izraelita temető
  • Széchenyi család kápolnája (1900–1903)a somogytarnócai temetőben
  • Az ősborókás (1974 óta védett).
  • Barcsi Gyógyfürdő és Rekreációs Központ: 55 fokos, nátrium-hidrogén-karbonátos víze 1317 m mélységből jut a felszínre, főleg mozgásszervi panaszok és gyulladások kezelésére alkalmas.
  • Kremsier-kastély Belcsapusztán, Barcs felső vasúti megállóhely közelében. Állapota romos.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Barcs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  4. Vágó Ágnes tudósítása a Reform 1991. november 7-i lapszámában

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]