Bodrog (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodrog
A falu északi részén álló felsőbűi harangtorony, mellette egy 100 éves kőkereszt
A falu északi részén álló felsőbűi harangtorony, mellette egy 100 éves kőkereszt
Bodrog címere
Bodrog címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Kaposvári
Jogállás község
Polgármester Sütő Ervinné[1]
Irányítószám 7439
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 433 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 29,97 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 14,78 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bodrog (Magyarország)
Bodrog
Bodrog
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 29′ 41″, k. h. 17° 39′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 41″, k. h. 17° 39′ 02″
Bodrog (Somogy megye)
Bodrog
Bodrog
Pozíció Somogy megye térképén

Bodrog egy község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaposvártól 20 km-re észak-északnyugatra található. Áthalad rajta a Hetest az Osztopán és Somogyfajsz közötti úttal összekötő út. Bodrog szomszéd települései keletre Somogyjád (szilárd burkolatú úttal nincsenek összekötve), délkelet-délre Csombárd, észak-északkeletre pedig Osztopán.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bodrog nevét 1313-ban említették először az oklevelek. 1449-ben a Bő nemzetség birtokai közé tartozott. A Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok osztályos egyezségre léptek a helység fölött. 1512-ben Messer István is birtokos volt itt, aki itteni birtokrészeit eladta Perneszi Imrének. 1726-ban nevét Bodrok alakban írták. Később a Lengyel családé lett. 1767-ben Nagy Benedek és Farkas József, majd a Hermann család birtoka volt, a 19. század elején pedig a Bottka család lett itt birtokos. 1911-től a Keller és a Hegyesy családok örökölték e birtokot. Az itt lévő egyik kúriát Bottka Antal a 19. század eleje körül építtette, a másikat pedig báró Pongrácz Gusztáv építtette a 19. század elején.

A határban, az úgynevezett Törökhegyen nagyméretű földalatti építkezés nyomait találni, melyek valószínűleg a török megszállás idejéből valók.

A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.

1910-ben 563 lakosából 536 magyar volt. Ebből 494 római katolikus, 63 református, 5 izraelita volt.

A községhez tartoztak: Alsóbű-, Felsőbű-, Hidegér- és Álláskút-puszták is.

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alsóbű- és Felsőbű-puszták helyén a középkorban a Bő nemzetség ősi birtoka, helység feküdt, amelyet 1229-ben Bev' alakban említett először oklevél; ekkor a székesfehérvári káptalan birtokában állt. Nevét 1329-ben Bew alakban írták, majd előfordult az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is mint egyházas hely Bun alakban. 1458-ban és 1536-ban az oklevelek Szent-Keresztről címzett prépostságát is említették. 1500-ban Lak (Öreglak) tartozékai között szerepelt. 1549-ben Butsányi Korlátkőy Annát iktatták be a helység birtokába, 1559-ben pedig Tahy Ferenc és neje, Zrínyi Ilona vásárolták meg. 1701-1733 között neve Nagybű alakban fordult elő, ekkor Jankovics István birtoka volt. 1835-ben már két nevű település is létezett: Alsóbű a Jankovics, Felsőbű a Pongrácz családé volt. Alsóbű Jankovics Xavértől vétel útján Siskovics Tamásra szállt. Felsőbű még 1856-ban is a báró Pongrácz családé volt.

Felsőbű ma a település északi részét alkotja, míg Alsóbű körülbelül ott feküdt, ahol a mai Petőfi utca eléri a Pogány-völgyi víz patakot.[3] Az alsóbűi elhagyott temetőben néhány régi síremlék és egy összetört kőkereszt még ma is látható.[4]

Szentmártonkő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bű szomszédságában, az 1536. évi adólajstromban Szentmártonkő helységet találjuk, amely valószínűleg azonos azzal a Szent-Márton helységgel, amely az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is előfordult.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marton Ákos megyei főépítész tervei alapján új templom építésébe kezdtek 2005-ben, az építkezés 2010-ben készült el.[5] Ennek a templomnak a közelében is, valamint mind a „régi” Bodrog településrészen, mind Felsőbűn áll egy-egy helyi védelem alatt álló harangtorony.[6][7][8]

Alsóbűn találták meg a székely–magyar rovásírás legkorábbi emlékének tartott, vitatott olvasatú alsóbűi feliratot egy vaskohóban használt fúvókán. A lelet 1999-ben került elő.[5][9]

A falutól nyugatra található egykori Álláskútpuszta lakóépületei mára nyomtalanul eltűntek, de a régi temető, valamint benne egy kápolna és egy 86 éves kőkereszt még ma is láthatók a szántóföldek között.[10]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bodrog települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A Habsburg Birodalom második katonai felmérésének térképe. (Hozzáférés: 2015. május 16.)
  4. Az alsóbűi temetőkereszt maradványai. muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2015. május 16.)
  5. ^ a b A falu honlapja. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  6. A déli harangtorony (a „régi” Bodrog településrészen). (Hozzáférés: 2015. május 16.)
  7. A középső harangtorony (a templom közelében). (Hozzáférés: 2015. május 16.)
  8. Az északi harangtorony (a felsőbűi településrészen). (Hozzáférés: 2015. május 16.)
  9. Hosszú Gábor: Heritage of Scribes, 216. oldal. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  10. Balogh Béla és Balogh János: Az álláskútpusztai temető. geocaching.hu. (Hozzáférés: 2015. május 16.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]