Hács

Hács
Hács címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Kistérség 2012-ig	Lengyeltóti
Jogállás	község
Polgármester	Molnárné Kubik Zsuzsanna (FIDESZ-KDNP)
Irányítószám	8694
Körzethívószám	85
Népesség
Teljes népesség	383 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	18,00 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	21,28 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hács Pozíció Magyarország térképén
Hács Pozíció Somogy megye térképén
é. sz. 46,64552°, k. h. 17,68818°46.64552, 17.68818

Hács község Somogy megyében, a Lengyeltóti kistérségben.

Fekvése

Hács község Somogy megyében, Külső-Somogy északi részén, Fonyódtól 14, Lengyeltótitól 6 kilométerre délkeletre helyezkedik el.

A Dunántúl észak-somogyi részét a Kapos-völgye és a Balaton között már régóta Külső-Somogy néven ismerik. Domborzatára jellemző, hogy a nyugati részén a párhuzamos hosszanti völgyek közé fogott Gamási-hát megszakítás nélkül halad a Balatontól a Kapos völgyéig. A Gamási-hát a Külső-Somogyi dombság leghosszabb és legszélesebb része. Szélessége 5-10, hosszúsága 30–35 km. Elkeskenyedő északi részén alakultak ki a legmagasabb tetők 260-280 méter magasság között. Dél felé fokozatosan 180-200 méterre alacsonyodik. Nyugati része lépcsőzetesen, szelíd lejtőkkel tekint a Nagyberek felé. Ezeken a lankás lejtőkön és a lábuknál fekvő völgyben helyezkedik el délről északra haladva Hács, Gyugy, Szőlősgyörök, Szőlőskislak. Jellemző még, hogy mintegy láncra fűzi a településeket a Hács határában eredő Jamai-patak, amely aztán Balatonboglár nyugati részén ömlik a Balatonba. A Gamási-hátat a jégkorszak idején keletkezett hullópor, a lösz alkotja. Keresztül-kasul szeldesik a vízmosások, népiesen horgok. Ezek tulajdonképpen 2-10 méter mélységű, függőleges falú mélyutak. A horgok falát agyag, vörös és sárga konkréciós iszap és dolomitmurvák alkotják. Ezek adják a táj igazi különleges jellegét. Szép példája ennek Hácson a Csapásnak nevezett horog, amely a falu központjától kapaszkodik fel a Somogybabodra vezető úton.

Hácsot aszfaltos úton Lengyeltótiból lehet megközelíteni. Amint a kéktói emelkedőn kiérünk és a fenyvest elhagyjuk, gyönyörű kép tárul a szemünk elé. Erdők által övezett kis ékszerdobozt pillantunk meg. A Hács táblához érkezve balra Putendára és Béndekre vezet az út, az éles jobb kanyar után pedig máris a Fő utcában vagyunk. A falu központja a jobbra lévő evangélikus templom után 100 méterre következik. Itt ha balra térünk, a katolikus templomhoz és a temetőhöz jutunk, ha egyenesen megyünk, Gárdonyba vezet az út. Jobbra tartva a Dózsa, majd a Diófa utcába, azon túl pedig Kisberénybe juthatunk.

A község három részből, Hács faluból és két külterületből, a ma már lakatlan Béndek pusztából és a lassan üdülőfaluvá váló Gárdony pusztából áll. Hács falu két jól elkülöníthető, gyakorlatilag különálló része Putenda (1849-1936-ig Pettend puszta) és Hács. Ez utóbbi három falurészre tagozódik: Alsó - és Felsőhácsra valamint Újutcára.

Az első világháború utáni évekig Hács elnevezés alatt két falut értettek, Kishácsot és Nagyhácsot.

Története

Középkor

A középkori Alchy község tekinthető a mai település ősének, amely a török hódoltság alatt kihalt, de fennmaradt Keleti(Ács)-puszta és Hács-puszta (major) néven egy-egy majorság, amelyek a mai falu mellett, egymástól körülbelül 4 kilométerre helyezkedtek el. Akkoriban Hács megnevezés alatt a két puszta közötti, zömében erdős területet értették. Keleti-puszta később Kishács, Hács-major pedig Nagyhács lett. Kishács az 1920-as évek végére elnéptelenedett, lakói Hácsra költöztek.

A környék legjelentősebb települését, a mai Béndek-puszta elődjét Bennuk-nak, majd Terra Bendeknek hívták. Már az ókorban lakott volt, később germánok, majd avarok éltek itt. A X. századtól magyar jobbágycsaládok lakhelye, Árpád-kori templomának maradványa ma is látható. A török korig jelentős település maradt, akkor kis híján kihalt. A XVIII. század során újra benépesült és virágzó gazdálkodás folyt a faluban az 1970-es évekig. 1983-ra lakói elköltöztek.

A késő középkorban Gardon falu állott a mai Gárdony-puszta helyén, amely a török alatt egy évszázadig lakatlan volt. A Rákóczi-szabadságharc után majorságként, cselédfaluként újra benépesült. 1946-ban lett igazán falu, amikor a földosztás után építési telkeket is kimértek, és a cselédség itt építkezhetett immár önálló gazdaként. A település az 1980-as években elnéptelenedett.

A pápai tizedjegyzék szerint a középkorban létezett egy Thuul nevű falu a mai Hács és Kisberény között.

Sodak puszta helyén pedig egy Sutak nevű falu állott a középkorban plébániatemplommal, tehát jelentős szereppel bírt a környék életében.

A környék legkisebb középkori települése Pettend volt, ami ugyancsak elnéptelenedett a hódoltság alatt. A helyén maradt fenn Pettend-puszta, a mai Putenda elődje.

A betelepítés

Nagyhács falut az Inkey család telepítette be lutheránus német telepesekkel.

A Tolnából, Bonyhád környékéről hívott telepesek eredetileg Hessen-Darmstadt és Württenberg hercegségekből származtak.

Az uraság – Inkey Antal és felesége, Kiss Terézia – 1828. december 1-jén írták alá a harminc német zsellér családdal kötött szerződést, amely aratási és cséplési munkákra szólt, de a 15 pontból és egy kiegészítésből álló megállapodás a Hács-pusztán való letelepedésüket is részletekbe menően, pontosan szabályozta.

Meghatározta a telepesek jogait és kötelezettségeit, a részükre juttatott telek nagyságát, a kedvezményeket, a kialakuló község számára szükséges ügyeket és az építendő házak elhelyezkedését is.

Először az utca (a mai Fő utca) keleti, a domboldal felé eső oldalát építették be, 1880-ban már a másik oldal déli részén is voltak épületek.

A szerződés 15. pontja szabályozta a tanítónak juttatott kedvezmények körét.

Első tanítójuk a német Ritzel György (Georgius Ritzl), aki tanult mester volt és már működött tolnai német településeken, több időszakban is tanított Hácson 1828 és 1858 között.

Kishácsot a Lengyel család telepítette be 1828-1829-ben. Lakói Tolnából és Veszprém megyéből származó evangélikus és római katolikus németek voltak. Ide költözött az addig a közeli Ácson (Alchy) lakó két-három katolikus magyar jobbágycsalád is.

Pettend-pusztát báró Fechtig Ferdinánd, a lengyeltóti uradalom bérlője telepítette be 1849-ben. Lakói Veszprém megyéből származó evangélikus és római katolikus németek, valamint magyarok lettek. Velük együtt ide költözött két-három rác (szerb, horvát) és egy zsidó család is. Lakóhelyüket az 1930-as évektől Putendának nevezték.

A XIX. század

Az 1849-es összeírás szerint Hács (Nagy- és Kishács) teljes lakossága német nemzetiségű, a 414 főből 400 protestáns, 14 katolikus vallású volt.

1853-ban 41 evangélikus települt be a már községgé fejlődött Nagyhács faluba.

1855-ben kolerajárvány pusztított a környéken, amely megtizedelte a lakosságot.

Ebben az évben építették a torony nélküli evangélikus imaházat és az iskolát. Az épület ma már nem áll. Az imaházat az 1800-as évek végéig használták, majd az 1910-ben épített iskolában tartották az istentiszteleteket, az 1870-es évek végéig német, azután az egyik vasárnap német, a másikon magyar nyelven.

1860-ban Inkey Zsigmond elcserélte fonyódi és lengyeltóti birtokait gróf Zichy Nepomuk Jánossal, így lett Hács környékének birtokosa a Zichy család.

1867-ben tűzvész pusztított Hácson, a házak fele leégett.

1876-ban az Inkey család alapítványt hozott létre a Hácson letelepített német lakosság gyermekei számára. Az alapítvány a magyar nyelv elsajátításában kiemelkedő tanulókat jutalmazta, elősegítve a falu elmagyarosodását.

Az evangélikus anyakönyvezés Hácson 1881-ben kezdődött.

A század végére megerősödött az agrárszocialista mozgalom a faluban, a gazdák szerettek volna nagyobb földterülethez jutni, hogy gazdaságuk és a családjuk megélhetése biztosabb alapokra kerüljön.

A XX. század

1905-ben nagy aratósztrájkot szerveztek az aratómunkások Hácson a Zichy birtokon, Gárdonyban a Jankovich-Bésán és Pettend pusztán a Niczky birtokon. Részeredményeket sikerült elérniük, de 35 sztrájkolót pénzbírsággal és elzárással büntetett Svastics főszolgabíró.

A falu 1907. augusztus 9-én lett önálló község, addig Lengyeltótihoz tartozott. A falu első bírója Moschbereger János György lett.

Őt Ember Gábor,Koch Henrik, Fűzfa Kálmán, Kirner Sándor és Vogel Mátyás követte a bírói tisztségben.

A Körjegyzőség és a Járásbíróság Lengyeltótiban volt továbbra is.

A községet 6 tagú elöljáróság igazgatta.

Az Osztrák–Magyar Monarchiából a XX. század elején sokan vándoroltak ki a munkanélküliség, a szegénység és nyomor elől az Amerikai Egyesült Államokba, hogy ott keressék meg az itthoni megélhetésre valót.

1904 és 1914 között a hácsiak közül közel ötvenen próbáltak szerencsét Amerikában.

Nagy részük még az első világháború előtt hazatért.

1910-ben új evangélikus iskola épült, a régit még ebben az évben lebontották.

A lebontott régi imaház és iskola mellett álló míves harangláb az új templom 1936-os felépítéséig használatban maradt.

Kiemelkedő, az idős hácsiak emlékezetében ma is élő lévita-tanítója volt a falunak Simon Lajos 1917-től 1948-ig. Az 1948-as államosítás után iskolaigazgatóként, a felső tagozatosokat tanította 1952-ig.

A faluban 1878-tól római katolikus elemi iskola is működött, első tanítója Tóth Gyula kántortanító volt.

A katolikusok kiemelkedő emlékezetű kántortanítója - 1928-tól 1948-ig - Kanizsai János volt. Az államosítás után két évig, 1950-ig még tanította az alsó tagozatos gyerekeket.

A katolikusok haranglábja ott állt, ahol ma Paksaiék laknak. A templom felépítéséig (1953) volt használatban.

Az két világháború harcaiban a hácsi katonák hősiesen küzdöttek. Az első világégésben 21-en, a másodikban 31-en estek el a harcokban, sokan kerültek hadifogságba. Az elesetteknek emléket állító márványtáblák a római katolikus és az evangélikus templom bejáratánál találhatóak.

Az első világháborús hadifoglyok 1918 végén kerültek haza, a második világháború hadifoglyai pedig 1946-1947-ben, sőt többen csak 1949 nyarán térhettek haza.

A két háború között az önálló község jelentős fejlődésnek indult. Az „amerikások” hazahozott keresménye, a háború utáni konjunktúra és kisebb mértékben a Nagyatádi – féle birtokrendezés (földosztás) révén kialakultak a kis- és közepes nagyságú parasztgazdaságok. Ezzel párhuzamosan az iparosság is megerősödött.

A nagybirtokokkal együtt el tudták látni munkával a falu lakosságát.

1936-ban széles összefogással templomot épített az evangélikus gyülekezet.

A második világháború után a falu gazdasága ismét jelentősen átalakult. A nagybirtokok megszűntek, az 1945 évi földosztással szinte mindenki birtokos lett, maga művelte a földjét. Sokaknak nem volt megfelelő eszköze és igavonó állata, ezért igénybe vették a korábban eszközökkel rendelkezők lehetőségeit, 1948 után a gépállomások traktorait, amiért terménnyel és munkával fizettek.

Hácson, Béndeken és Gárdonyban az első termelőszövetkezeti csoportok(1952-57)kettő, illetve öt év után szétmentek.

1948. júniusától állami iskolaként működtek tovább a felekezeti iskolák.

1951-ben átszervezték az államigazgatást, megalakult a községi tanács.

A falu első tanácselnöke Vogel Mátyás, addigi bíró lett. Utódai: Bierer János,Schmidt Ferenc, Heizer János, Gál Sándor, Püspök István, Molnár Géza.

1952-ben a katolikusok nagy összefogással plébániát alapítottak és 1953-ban templomot építettek. A falu első plébánosa Balázsy Antal Máriusz ferences rendi szerzetes volt.

1958 novemberére, a hácsi búcsúra készült el a falu kultúrháza, amelynek építésére az egész falu és a falu ifjúsága összefogott. 1956. október 23-a forradalmi hangulatot hozott a faluba. 26-án felvonulást tartottak a hácsiak és kinyilvánították a forradalmárokkal és eszméikkel való szolidaritásukat.

Forradalmi Bizottság elnököt és új tanácstitkárt választottak.

1957 elején iktatták be lelkészi hivatalába Madarász Istvánt, aki közel 40 évig szolgálta a hácsi evangélikus gyülekezetet, ő szervezte a templom felújítását.

1959-ben szervezték meg a hácsi Béke Termelőszövetkezetet – első elnöke Nagy Lajos volt - amely nagy nehézségekkel küszködve gazdálkodott.

1969. január 1-jén a lengyeltóti Somogy Népe Tsz-be olvasztották.

Ezzel egy időben megszűnt a Községi Tanács is, Nagyközségi Közös Tanács alakult Lengyeltóti központtal.

A falu elveszítette 1907-ben szerzett önállóságát mind közigazgatási, mind gazdasági értelemben.

Az ötvenes évek végétől kezdődően, de leginkább a hatvanas-hetvenes években a falu ifjúságának nagy része felsőbb iskolákba iratkozott, azokat elvégezve már csak kevesen jöttek haza, elköltöztek. Máshol keresték a boldogulást, a falu már sem gazdasági, sem társadalmi – erkölcsi szempontból nem tudta az addig megszokott biztonságot nyújtani nekik.

1969-ben megszűnt a hácsi iskola felső tagozata, majd az alsó tagozata is, a diákok a lengyeltóti iskolába jártak be tanulni.

A rendszerváltás után

1990-ben önkormányzati és polgármester választások voltak. A falu első polgármestere Pappné Környei Ilona volt. Őt Mózer Gyula, Németh Jánosné Csizmadia Zsuzsanna, Mátrai Gabriella, Molnárné Kubik Zsuzsanna követte a tisztségben.

A rendszerváltás újra fordulatot hozott a falu életében, amelynek nyomán a falu újra fejlődhet.

A kárpótlással, vásárlással és bérlet útján kisebb-nagyobb földterülethez jutott vállalkozók beindították a falu gazdaságát és problémákkal küszködve ugyan, de működnek.

A falu határában intenzív mezőgazdasági művelés folyik, nagy gyümölcsöst telepítettek, a régi tsz-major helyén jól működő, egyre fejlődő borjúnevelő telep létesült.

Csökkent a ’90-es évek elejének katasztrofális mértékű munkanélkülisége.

A jó termőföldek és a vállalkozások eltarthatják a megfogyatkozott számú családokat.

Ismét két élelmiszer bolt működik a faluban.

A rendszerváltást követően iskolát építettek, de kényszerűen kihasználatlan maradt, ezért az épületet gazdasági célokra bérbe adták.

Az óvodában magas színvonalú pedagógiai munka folyik. Az anyakönyvek tanúsága szerint valamelyest nőtt a születések és a keresztelések száma.

Hácsot - joggal - újra éledő falunak tartják.

Nevezetességei

Evangélikus templom

1936. október 18-án szentelték fel az evangélikus gyülekezet templomát.

A magyaros jellegű toronyalakítású, falusi házakra emlékeztető oromfal vonalú és bejáratú kis templomot egyszerű, sima falazással építették meg.

Az építkezés során felekezettől függetlenül összefogott az egész falu.

Tornyában három harang lakik. A kisharang a templom építéséig a haranglábon volt, Weibert Péter öntötte Pécsett 1840-ben. A középső harangot Walser Ferenc öntötte Budapesten 1925-ben. A 134 kg-os nagyharang 2005 óta lakik a toronyban.

Említést érdemel a feltámadott Jézust a tanítványai körében ábrázoló oltárkép. Festője Benedek Anna diakonissza, a Pálvölgyi testvérek (János, Béla, Gyula) adománya.

Az orgonaharmóniumot 1951-ben vásárolta a gyülekezet.

A templom a Fő utcában található.

Katolikus templom

A katolikus templom építését 1949-ben kezdték és 1953-ban szentelték fel Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére.

A templom építésére felekezettől függetlenül ismét összefogott a falu apraja-nagyja.

Szép freskók örökítik meg az építés folyamatát a templom szentélyében.

A hajóban pedig valóságos képregény számol be Szent Erzsébet életéről.

A freskók a ferences rendi Forró Dezső Kamil alkotásai.

Tornyában két harang lakik, a kisharang a régi haranglábról származik. A nagyharangot Zichy Béla gróf adományozta az édesapja, Zichy Nepomuk János által alapított katolikus iskola haranglábjára 1913-ban.

A neoromán stílusú kis templom a falu központjától 100 méterre, keletre található.

Béndeki középkori kápolna és klasszicista templom

A Béndek-pusztai XIII. századi gótikus kápolna a török időben a faluval együtt elpusztult, de a romjai még láthatóak.

1590 körül, a török dúlás elől a kápolnába menekült a lakosság. Egy portyázó török csapat rájuk gyújtotta a tetőt, mindnyájan meghaltak.

A rom mellett áll az 1857-ben felszentelt és az 1970-es évek végéig használt kis klasszicista templom, amelyet részben a régi kápolnára építettek, így az altemplomul szolgált. A törökök által elpusztított béndekiek csontjait az altemplomban kialakított ossariumban helyezték el a XIX. századi építők.

A templom a több mint harminc éves magánya alatt nagyon rossz állapotba került.

Felújítását - Molnár Zoltán kántor és segítői lelkes szervező munkája eredményeként - 2009-ben kezdte meg a katolikus közösség.

2011.június 25-én hálaadó szentmisét mutatott be Gyuriga Károly plébános úr a részben felújított, új tetőzetet kapott templomnál, amelyen közel százan vettek részt. A szervezők hagyományteremtő szándéka szerint ezután minden év szeptemberének harmadik szombatján, a béndeki búcsú napjához közeli időpontban tartják meg a béndekiek találkozóját.

Gárdony-pusztai kőkereszt és a halastó

A kereszt a halastó partján található, az 1946-ban elbontott kápolna helyét jelzi.

A kápolnát a XIX. század első felében, egy cselédház részeként építtette a földesúr. Kicsi kápolna volt, az oltáron kívül egy Szűzanya szobor, egy harmónium és néhány pad volt a berendezése. Minden vasárnap litániát, sátoros ünnepeken szentmisét tartottak itt, amelyen rendszerint részt vett a puszta teljes lakossága. A II. világháború után a cselédházakkal együtt a kápolnát is elbontották.

1946 után a kőkeresztnél tartották a miséket és más szertartásokat, rendezvényeket.

2009 óta itt rendezik meg a volt gárdonyiak találkozóját.

A halastó és környéke csodálatos természeti és turisztikai látványosság, a szépen rendben tartott környezet pedig kivételes lehetőség a kikapcsolódásra, pihenésre.

Források

• Szegődményes Szerződés Hács Község Alapító Levele, Szó szerinti fordítás németről magyarra. Hács.1973
• Csánki Dezső: Somogy Vármegye, Bp. Országos Monografia Társaság, 1913.
• Dr. Szita László : Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII.-XIX. században. Somogyi Almanach 52. szám. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 1973.
• Schmidt János lelkész : Német telepesek bevándorlása Hessenből Tolna–Baranya– Somogyba a XVIII. század első felében. Gyér 1939.
• Szigetvári György építész : Építészeti emlékek Somogyban. A Somogy Megyei Tanács kiadványa, Kaposvár 1973.
• Vogel Eszter : Hács, Faluvizsgálati tanulmány BME Műemlékvédelmi Szakmérnöki Képzés, Budapest, 2003.
• Dr. Jáni János : A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye és gyülekezeteinek története. Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye. Budapest, 2005.
• Vörös László : Somogy Megye Főmérnöke 1849 május-decemberi összeírása. Rajzképe Somogy Megye VII járásra felosztott területének.
• Solymár Imre : A Dél-dunántúli németek mentalitása. Völgységi Múzeum, Bonyhád 2003.
• Szita Szabolcs : A nemzetiségek együttélése a 19.-20. században. Sm. Levéltár kiadás. Kaposvár 2002.
• Tilkovszky Lóránt : Német nemzetiség - magyar hazafiság. Budapest, 2001.
• Dr Bősze Sándor : Ecseny története. Sm. Levéltár. Kaposvár 1999.
• Mérey Klára : A mezőgazdasági munkásság mozgalmai a Dunántúlon 1905-1907-ben. Magyar Történelmi Társulat. Szikra Kiadó, Budapest 1956.
• Szili Ferenc : Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914. Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár, 1995.

Külső hivatkozások

• pogányvölgy.hu
• Hács története