Magyaratád
| Magyaratád | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Kistérség | Kaposvári | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Törzsök Róbert[1] | ||
| Irányítószám | 7463 | ||
| Körzethívószám | 82 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 863 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 45,86 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 18,82 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Magyaratád
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Magyaratád
Pozíció Somogy megye térképén
|
|||
Magyaratád község Somogy megyében, a Kaposvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Kaposvártól északkeletre, Ráksi és Toponár közt fekvő település.
[szerkesztés] Története
Magyaratád Árpád-kori település. Nevét 1284-ben már említették az oklevelek, mint a királyné hírnökeinek faluját.
1284-ben IV. László magyar király a falut Főnévi Lukácsnak adományozta, de Lukács testvérei, Kozma és Benedek, 1309-ben eladták a pécsi káptalannak. Később, 1377-ben Zámbó Miklós mester óbudai várnagynak a fia vette meg.
Neve 1332-1337 között szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Ekkor már plébániája is volt. 1399-ben pedig Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát is említették.
1401-ben két hasonló nevű helységet is említenek az oklevelek; az egyik az 1415 és 1487 években az Atádi család birtoka volt. 1421-ben a nyúlszigeti apácák kapták.
1481-ben Atádi Kéri Mátyás is igényt tartott az egyik részéhez.
1502-ben Várdali Pál és nővére, Kithányi László özvegye, bírták, akiknek a kérésére II. Ulászló magyar király a sümegi konventtel új határjárást tartatott, ekkor Ispazi Ambrus, a nyúlszigeti apácák nevében, az Igal helység felőli határokra nézve ellentmondott.
1550-ben Derecskey Pál birtoka volt. 1580-ban pedig a török adószedők 10 házát írták össze.
A török hódoltság alatt elpusztult és csak 1724-ben települt be újra. Az 1724 június 14-én kiállított alapítólevél, melyet Bakacs Benedek, a földesúr fia állított ki, még a 20. század elején is a község birtokában volt.
1726-ban özvegy báró Szentgyörgyvölgyi Bakacs Lukácsné Csoknay Éva, 1733-ban báró Bakacs Benedek, 1767-ben Bakacs Benedek örökösei és Zobothin László voltak a földesurai. A településen levő régi kúriát a Bakacs család építtette.
1856-ban a báró Sina család, a 20. század elején pedig Jeszenszky Ferenczné, szül. Kántorjánosi Mándy Thyrának és Kacskovics Lajos alispánnak volt itt nagyobb birtoka.
A 20. század elején Somogy vármegye Igali járásához tartozott.
1910-ben 909 lakosából 904 magyar, 4 német volt. Ebből 373 római katolikus, 503 református, 19 evangélikus volt.
A községhez tartozott Tátom-puszta is.
[szerkesztés] Tátom-puszta
Tátom-puszta a középkorban falu volt. Nevét 1275-ben említette először oklevél Thathum néven. Ekkor a zseliczszentjakabi benedekrendi apátság népei lakták.
1388-1405 között a Zichy család, 1417-ben pedig a zseliczszentjakabi apátság és a nyúlszigeti apáczák birtoka volt, 1426-1452 között pedig csak az apátságé.
Az 1726 évi összeírásban Tátony néven telő. Ekkor özvegy Bakacs Lukácsné, szül. Csoknay Éva volt a birtokosa, majd a gróf Batthyány, később a Tallián, utóbb a Bosnyák családé lett; kitől a báró Sina, ettől pedig herceg Ypsylanti vette meg, a 20. század elején pedig Kacskovics Lajos alispán volt a birtokosa.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Római katolikus temploma - a 19. század közepén épült.
- Református temploma - 1845-ben épült.
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
|
|||||||
