Marcali

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marcali
Marcali címere
Marcali címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Kistérség 2012-ig Marcali
Jogállás város
Polgármester Dr. Sütő László[1]
Irányítószám 8700
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 11 664 fő (2010. jan 1.)[2] +/-
Népsűrűség 111,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 104,40 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Marcali  (Magyarország)
Marcali
Marcali
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 46,59°, k. h. 17,41°
Marcali  (Somogy megye)
Marcali
Marcali
Pozíció Somogy megye térképén
é. sz. 46,59°, k. h. 17,41°

Marcali város Somogy megyében, a Marcali kistérségben.

Tartalomjegyzék

Fekvése[szerkesztés]

A Balatontól 14 km-re délre, a 68-as főút és a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasúti szárnyvonal mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Marcali a Pécz nemzetségből származó Marczali család ősi birtoka volt. Nevét első ízben egy 1274-ben kelt latin nyelvű oklevél említette először. 1332-1337 között a pápai tizedjegyzék is említette, így már ekkor egyházas hely volt, 1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plebániatemplomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt pálos kolostorát is említették az oklevelek. 1448-ban pedig már városi kiváltságokat is élvezhetett, 1494-ben pedig iskolája is volt.

1488, Marczali László halála után a település a Báthori család birtokába került.

A török hódoltság idején járási székhely volt, de az itteni erősség csak 1566, Szigetvár eleste után került török kézre. Az 1563-as török kincstári adólajstrom ekkor 35 házat sorolt itt fel, majd az 1573-1574. évi fejadólajstrom felsorolása a város következő részeit sorolta fel: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház.

Az 1598-1599 közötti magyar királyi adólajstromban pedig már Babócsa várának tartozéka, és 1626-1627-ben már mint Nádasdy Pál birtokát említették.

1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék már Szent-György várának tartozékaként említette.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományba a királytól, 1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtoka lett.

1772. augusztus 24-én országos-, 1820 április 28-án pedig hetivásárok tartására is szabadalmat nyert. Az 1848-49-es szabadságharc és jobbágyfelszabadítás idején a település kétnyelvű lakossága egy szívvel állt a Noszlopy Gáspár vezette honvédcsapat soraiba. A Tanácsköztársaság ideje alatt a forradalom szervezésének egyik központja.

1861. október 20-án egy nagy tűzvészben a település kétharmadrésze leégett, 1902-ben pedig egy újabb tűzvészben egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 4588 lakosából 4559 magyar volt. Ebből 4127 római katolikus, 54 református, 379 izraelita volt.

A második világháború után megindult fejlődés tette lehetővé, hogy évszázadokkal ezelőtti kiváltságait visszaszerezze. 1977-ben ismét városi rangot kapott, ekkor csatolták hozzá a szomszédos Bize, Boronka és Horvátkút községeket is.

A település falain belül országos hírű tudósok, alkotóművészek születtek és dolgoztak. Többek között Marczali Henrik, Lengyel József, Bernáth Aurél.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Széchenyi-kastély
  • Helytörténeti Múzeum
  • Római katolikus temploma - az 1785. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, még a mohácsi vész előtti időkben épült.
  • Bernáth Galéria
  • Marcali Városi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont (négy nyitott és négy fedett medencével)
  • Marcali Helytörténeti Múzeum

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Marcali települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  2. Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]