Csokonyavisonta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csokonyavisonta
Csokonyavisonta címere
Csokonyavisonta címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Barcsi
Kistérség Barcsi
Jogállás község
Polgármester Csik László (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 7555
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 1568 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 20,10 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 81,29 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csokonyavisonta (Magyarország)
Csokonyavisonta
Csokonyavisonta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 04′ 57″, k. h. 17° 26′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 57″, k. h. 17° 26′ 40″
Csokonyavisonta (Somogy megye)
Csokonyavisonta
Csokonyavisonta
Pozíció Somogy megye térképén
Csokonyavisonta weboldala

Csokonyavisonta község Somogy megyében, a Barcsi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 68-as főút mellett, Barcstól 13 km-re északra.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdőcsokonya és Somogyvisonta egyesülésével jött létre 1941-ben.

Erdőcsokonya története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdőcsokonya vagy Csokonya Árpád-kori település, mely egykor királyi birtok volt, a király udvarnokai lakták.

1269-ben IV. Béla király a Csák nemzetségbeli Péternek adományozta, több más birtokkal együtt, azért a gazdag zsákmányért jutalmul, amelyet az e nemzetségből való (Csák) Péter az Uros szerb fejedelem elleni hadjáratban szerzett. 1395-ben Kálmán-Csehi város tartozékai között szerepelt, 1455-ben pedig plébániaegyházát is említették az oklevelek. 1479-ben Mátyás király Báthory István országbírónak adományozta, 1536-ban Pekry Lajos, 1550-ben Báthori András, 1583-ban pedig Ungnád Kristóf birtoka volt. Neve szerepelt az 1571. évi török kincstári adólajstromban is Erdőcsokona néven, ekkor 83 házat írtak össze benne, de az 1573-1574-es összeíráskor már csak 10 házát írták össze. 1598-ban Babócsa várának tartozékaként gróf Nádasdy Ferenc birtoka volt. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék szerint pedig már Szent-Gyöngyvár tartozéka volt. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek váltotta meg a kincstártól, de felét már előbb birtokolta zálogban gróf Nádasdy Ferenctől, a másik felét pedig Petheő Lászlónétól s ezt Petheő második neje: Thököly Mária átengedte Széchenyinek. A 18. század elejétől a Széchényi család igyekezett újra életre kelteni a vidéket, aminek hatására a 19. század közepére Erdőcsokonya mezőváros lett.

1715-ben 40 háztartást írtak itt össze. Ez évtől 1733-ig gróf Széchenyi Zsigmond birtoka volt és mindvégig a Széchenyieké maradt. 1758. július 10-én országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. 1836-ban lakosait kolerajárvány pusztította, 1898-ban pedig nagy tűzvész volt a településen.

Az 1900-as évek elején gróf Széchenyi Géza birtoka volt, kinek itt szép úrilaka is volt, melyet 1895-ben tisztilakból alakítottak át és toldottak meg egy emeletes szárnnyal és az úrilak szomszédságában ugyanolyan stílusú vendégházat emeltek. A kastélyban voltak elhelyezve a gróf afrikai és amerikai vadásztrófeái, melyek között több tigris, párduc, bison, vadbivaly, orrszarvú, antilop, zsiráf, oroszlán, lajhár, rénszarvas, zebra, hiéna, nagy barna medve, muflon, afrikai vaddisznó, krokodil, strucc és számos más egzotikus madár is volt. Valamint itt volt még egy kb. ezerkötetes könyvtár, sok érdekes régi bútor, régi színes metszetek és sok meisseni és Alt-Wien porcelán is.

Irodalomtörténeti emlék, hogy Csokonai Vitéz Mihály családja innen származott és a család a még az 1900-as évek elején is fennállt tisztilakban lakott.

Református temploma 1784-ben épült. A római katolikus templom építési ideje ismeretlen.

A 20. század elején Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.

1910-ben 2149 lakosából 2095 magyar, 46 német, 6 horvát volt. Ebből 1091 római katolikus, 1018 református és 21 izraelita volt.

1942-ben fedezték fel gyógyvizet adó forrásait, amit az 1950-es évek vége óta hasznosítanak.

Somogyvisonta története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somogyvisonta vagy Visonta Árpád-kori település. Nevét már 1269-ben Villa Vysunta alakban írva említették az oklevelekben.

A török hódoltság alatt lakossága megfogyatkozott: az 1554. évi török kincstári adólajstromban csak Visont alakban 7 házzal volt említve, 1715-ben pedig 25 háztartást írtak benne össze. A településnek az idők során több birtokosa is volt; 1536-ban Loránth Miklós, Ipoltfy János és Wárday Tamás, 1550-ben Patthangws (Pattantyus) Miklós, Porkoláb Márton és Wárday Zsigmond, 1583-ban Loránth Gábor, 1598-1599-ben Horváth Ferenc és János, 1660-ban a Koroknay és a Topos családok, 1726-ban Malik Ferenc volt a földesura, majd 1727-ben Szegedy Ferenc, Antal és László nyertek e helységre adományt III. Károly királytól. 1776-ban Somogyi Sándor, Malik László, Somssich Antal, Végh Péter, a Kardos család, Gaál József, Záborszky László, Barabás János, továbbá a Hertelendy, a Foki és a Czindery családok birtoka volt. Tőlük gróf Széchenyi Ferenc vette meg és 1835-től a gróf Széchenyi család erdőcsokonyai uradalmához tartozik.

Református temploma 1820-1832 között épült. Az uradalmi major régi magtárát Malik László 1780 körül eredetileg templomnak építtette, de halála után félbemaradt és magtárnak alakították át.

A 20. század elején Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.

1910-ben 877 lakosából 871 magyar volt. Ebből 154 római katolikus, 714 református, 8 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csokonyavisontai Gyógy- és Strandfürdő: alkáli-hidrogén-karbonátos, magas jodid, fluorid és metakovasav tartalmú vize 1943-ban olajkutatás során jutott a felszínre. A gyógyvizet savtúltengés, emésztési zavarok, funkcionális epebántalmak, székrekedés, elfajulásos gerincbántalmak, nőgyógyászati idült panaszok, vesebetegségek és mozgásszervi problémák kezelésére ajánlják. 8 medence várja a turistákat. Négy fedett és négy nyitott. Rengeteg a gyógy- és wellness szolgáltatás a strand területén.
Xántus János etnológus szülőháza

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Borovszky Samu: Somogy vármegye
  • Gyógy- és Termálfürdők. Dél-Dunántúl, kiad. Dél-Dunántúli Gyógy- és Termálfürdők Egyesülete, a turisztikai célelőirányzatból 2009. (Csokonyavisonta Gyógyfürdő fejezet)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csokonyavisonta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]