Gyugy
| Gyugy | |||
 |
|||
| Római katolikus templom légifotója | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Kistérség | Lengyeltóti | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Jelenka György (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 8692 | ||
| Körzethívószám | 85 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 284 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 18,55 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 15,31 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Gyugy
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Gyugy
Pozíció Somogy megye térképén
|
|||
Gyugy község Somogy megyében, a Lengyeltóti kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Lengyeltótitól északkeletre, Szőlősgyörök és Hács között fekvő település.
[szerkesztés] Története
Gyugy már az avarkorban is település volt. Ennek tanúja a Kossuth utcában talált avar kori temető. A honfoglalást követően, a tatárjárás után 1238-ban a Bő nemzetség Izsép tagja szerezte birtokul a vidéket. A honfoglaláskor és az azt követő évszázadokban hatalmas dió-erdők voltak a vidéken.[forrás?] Honfoglaló őseink a diófát „Gyugy”-nak hívták, amit a település neve is őriz. A katolikus templom 900 éves, az Árpád-korban épült, román stílusban. A „Gyugynak harangot hozott a víz” legenda miatt lett Gyugy búcsújáró hely.
1322-ben a Dorozsma nemzetségbeli István fiainak, Kazal I. Pál macsovi bánnak, Jánosnak, a Harapkói család ősének és Andrásnak, a Garaiak ősének, közös szőlőbirtokuk volt itt.
1397-1536-ig az óbudai apácáké volt. Az 1408 előtti években pedig Mesztegnyei Szerecseny Mihály birtoka volt, kinek itteni birtokait Zsigmond király Gordovai Fancs Lászlónak adta.
1449-ben a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok voltak itt birtokosok, majd 1492-ben a Füssi Apáti család kezén voltak egyes részei.
Az 1536. évi adólajstromban Gywgh néven említette, ekkor Török Bálint, Bakith Pál, Mérey Mihály, az itteni plebános, özvegy Szánthai Jánosné, Ispán Kelemen, Eseghváry Ferenc, Orczy János és a Tóti Lengyel családból való Lengyel Boldizsár voltak birtokosai, majd 1626-1627-ben a Gyulaffy család lett a birtokosa.
Az 1580. évi török kincstári adólajstromban Nagy-Gyügy alakban fordult elő; és csak két házból állt, az 1660. évi főapátsági dézsmaváltságjegyzék pedig Csobánc várának tartozékai között sorolta fel.
1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul, 1701-1703 körül pedig Jankovics István volt a földesura. 1715-ben 12 háztartást írtak itt össze. 1726-1733-ban Jankovics István birtoka volt. 1767-ben még mindig a Jankovics családé; ekkor Jankovics Krisztina báró Pongrácz Jánosné és Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna voltak a helység földesurai, 1835-ben pedig a Lengyel család örököseinek birtoka volt.
1856-ban a gróf Niczky és a Kacskovics családok birtoka, az 1900-as évek elején pedig gróf Niczky László, Kacskovics Kálmán és az idetartozó Béndek-pusztán Kacskovics Mihály miniszteri tanácsos voltak a nagyobb birtokosai. Az itteni kastélyt is Kacskovics Ignác építtette 1865-ben. Kacskovics Kálmánnak az 1900-as évek elején itt 7000 kötet körüli nevezetes könyvtára volt, melyek között - számos egyéb ritkább munka mellett - az 1569-ből való Sebastian Münster féle Cosmographia,Cornelius Tollius Itinerariuma, Pázmány Péter "Kalauza" 1746-ból, Mazarin "Le Testament"-je 1663-ból, a Diurnum Divini Amoris 1660-ból, Bacon munkája Busbequ 1595-ből, Curtius fordítása 1665-ből, Plutarchus régi kiadása, Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan levelei és versei, Hess András az első magyar nyomdász több kiadványa is megtalálható volt itt.
A béndekpusztai úrilakot még Kacskovics Mihály építtette.
A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.
1910-ben 1066 lakosából 1051 magyar, 15 német volt. Ebből 986 római katolikus, 29 református, 40 evangélikus volt.
A településhez tartoztak a következő lakott helyek is: Béndek-, Pettend-, Csillag-, Sándi- és Új-puszta, a Gesztenyési- és Harsányi-szőlő.
[szerkesztés] Béndek
Béndek-puszta helyén állt a középkorban Béndek falu, amely már 1331-ben előfordult terra Bendek alakban.
Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Bennek néven volt említve és ekkor már plebániája is volt. Templomának romjai még az 1900-as évek elején is megvoltak.
1388 előtt a Szécsényi Kónyafiaké, 1392-1409-ben pedig a Kanizsai családé volt. 1397-ben Kővágóőrsi Kis György visszaadta a Kanizsaiaknak, akik 1446-ban Bakonyai Török László kanizsai várnagyuknak adták.
1486-1487-ben Tolnai Bornemisza János birtoka volt, 1500-ban pedig Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták be az itteni birtokba.
1726-ban és 1733-ban már csak puszta és Jankovics Istváné. Később házasság révén a báró Pongrácz család birtokába került, kitől 1854 körül Kacskovics Mihály vette meg.
[szerkesztés] Sutak
Gyugy és Pettend környékén, ahol Sodak-puszta fekszik, a középkorban Sutak nevű falu állt, melyet 1403-ban Gordovai Fancs László nyert adományul.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Árpád-kori temploma a község fölötti dombon áll. Az ezredforduló éveiben történt meg régészeti föltárása és helyreállítása. A somogyi Balaton-part egyik román stílusú gyöngyszeme ez a műemlékünk.
- Kacskovics-kastély vagy Kaszkovics-kastély
- 2007 Felszentelt Örökké valóság parkja
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Gyugy község adatai
- Gömbpanorámák, fényképek Gyugyról a Kárpátmedence360.hu-n
- Légifotók Gyugyról
- Gyugy Somogy megyében lévő kegyhely
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||
