Nágocs
| Nágocs | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Kistérség 2012-ig | Tabi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Dr. Pap Imre[1] | ||
| Irányítószám | 8674 | ||
| Körzethívószám | 84 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 674 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 30,28 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 22,26 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nágocs
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Nágocs
Pozíció Somogy megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,66313°, k. h. 17,95811° | |||
| Nágocs weboldala | |||
Nágocs németül Nagotsch[3] község Somogy megyében, a Tabi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nágocs körülbelül 700 lakosú község Somogy megyében. A külső-somogyi dombvidék központi részén fekszik, a Balatontól 25, Kaposvártól 35 km távolságra. Szomszédai északon Kapoly, nyugaton Andocs, délen Somogyacsa, keleten Zics, Miklósi és Kára. A falu területe kb. 4000 katasztrális hold. A határ hoszúsága 12 km, szélessége csak 2–3 km az észak-déli irányban húzódó dombvonulatok miatt. Legmagasabb pontja 245 méterrel van a tengerszint felett, a legmélyebb 153 méterrel. A domhátak enyhén a Nagy-Koppány folyóvölgye felé lejtenek. A község a két fő domvonulat közötti völgyben helyezkedik el, a Nágocsi-patak forrásvidékén.
Története [szerkesztés]
A kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően a falu területe évezredek óta lakott hely. Már az őskori ember is megtelepült itt. Ezt bizonyítják a község határában feltárt kő-, bronz-, és vaskori leletek is. 1935-ben az i.e III. évezredből származó, újkőkori telep nyoma és egy kőbalta került elő. A 16X11 cm-es nyéllyukas kőbalta azt mutatja, hogy az itt élő ember már megtanulta a kövek csiszolását és átfúrását. Az i.e II. évezredben a bronzművesség elterjedése miatt a kőeszközök használata fokozatosan háttérbe szorult. 1858-ban három bronztálat találtak a szőlőhegyen, melynek korát akkor nem lehetett megállapítani. Érdekesség: az említett három bronztálat a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, de sajnos elvesztek. Az i.e I. évezredben a vas felhasználásával jutott először az emberiség kezébe tömegesen előállítható és megbízható eszköz. Ebből az időből ismerjük először név szerint a Nágocs vidékén megtelepedett népeket: a keltákat és az illíreket. A lovakkal és harci kocsikkal rendelkező harcosok az i.e II. évszázadban nyomultak be a Délkelet-Dúnántúlra. Nágocson több lelet is őrzi a kelták emlékét: urnasír, fegyver, használati és dísztárgyak. Az urnasír 1927-ben került a felszínre. A kelták erdetileg csontvázas sírokba temetkeztek, a hamvasztást a leigázott illírek hatására terjedt el a hódítók között. Az elégetett halott maradványait nagyobb urnába gyűjtötték. Az urna mellé egy cserépedényt is helyztek, amelybe vagy a halott értékeit vagy élelmet raktak. A nágocsi edény fazekaskoronggal készült, alacsony vállú, széles szájú és kihasasodó formájú volt. Két vaskardot is tettek a sírba, az egyiket érdekes módon kétszer is meghajlították, a kardhoz csavart kardkötő lánc is tartozott.
Nágocs Árpád-kori település, mely már a tatárjárás előtt is fennállt.
Nevét már 1138-ban villa Nagasu néven, majd 1264-ben villa Nagach alakban említték az oklevelek.
1208-1290 között Nágocs a Győr nemzetség Óvári-Kéméndi ágának birtoka volt.
1230-ban az Osli nemzetségbeli Osli ispánnak és az ugyane nembeli Móricnak is, aki azonban itteni földjeit még 1230 előtt a csomai egyháznak adományozta.
1450-ben a tolnamegyei Daróvár tartozékai közé tartozott, majd 1536-ban a Dombai családé volt.
Az 1573-1574 évi török kincstári adólajstromban 30 házzal vették fel, 1580-ban pedig 32 házát írták össze a török adószedők.
1598-1599-től a Zichy család volt földesura.
1715-ben végzett összeíráskor mindössze 5 háztartást írtak benne össze.
Nágocs 1788 január 31-én és 1792 augusztus 2-án Nágocs országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.
A 20. század elején báró Rubidó Zichy Ivánnak volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melynek földszintes része régibb építésű, míg az emeletes részt Zichy Nepomuki János 1820 körül építtette. A 20. század elején itt majd 2000 kötetes régi könyvtár is volt, a Zichy, az Erdődy és Rubidó családok egykorú arcképfestményeivel, régi berakott és faragott bútorokkal, régi ezüstveretű török nyergekkel és lószerszámokkal.
A 20. század elején Somogy vármegye Tabi járásához tartozott.
1910-ben 1142 lakosából 1004 magyar, 138 német volt. Ebből 834 római katolikus, 279 református, 13 evangélikus és 13 izraelita volt.
Nágocshoz tartozott Jutom-, Csillag- és Tomé puszta is, valamint a Nágocs és Miklósi között fekvő Kovászna helység is.
Jutom puszta [szerkesztés]
Jutom puszta nevét 1397-ben Juton, 1450-ben Juthey alakban említették az oklevelek, a tolnamegyei Daróvár tartozékaként.
1726-os összeíráskor Gyutom néven, Zichy Ádám birtokaként szerepelt.
Tomé puszta [szerkesztés]
Tomé puszta neve 1726-ban már szerepelt az oklevelekben, ekkor Zichy Ádám birtoka volt.
Kovászna [szerkesztés]
Kovászna nevét az 1583 évi adólajstrom Nágocs és Miklósi között említette, mely ekkor Perneszi András birtoka volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus templomát - 1757-ben Zichy József építtette, később báró Rubidó Zichy Iván restauráltatta és új toronynyal látta el.
- Turul-szobor[4]
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- ↑ Nágocs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 január 21)
- ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51-52. szám, 16-18.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
