Kaposkeresztúr
| Kaposkeresztúr | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Kistérség 2012-ig | Kaposvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Budánné Simonfalvi Katalin[1] | ||
| Irányítószám | 7258 | ||
| Körzethívószám | 82 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 340 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 17,17 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 19,80 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Kaposkeresztúr
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Kaposkeresztúr
Pozíció Somogy megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,33389°, k. h. 17,96539° | |||
| Kaposkeresztúr weboldala | |||
Kaposkeresztúr község Somogy megyében, a Kaposvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Kaposvártól keletre, Kaposhomok és Kiskeresztúr között fekvő település.
Története[szerkesztés]
E település azonos azzal a Szent-Kereszt nevű községgel, amely a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt.
Nevét 1328-ban említették először az oklevelek, ekkor a zseliczszentjakabi apát és a Dersfiak nyerték cserébe a pannonhalmi apáttól, 1364-ben azonban visszakerült a pannonhalmi apátság birtokába, miután Siegfried pannonhalmi apát 1358-ban azt állította, hogy még Szent István király adományozta azt az apátságnak. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott, és innen Szent Keresztről származott az 1463-as oklevélben szereplő Keresztúri Pál tolnavármegyei királyi ember is.
Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben Csobánc várához tartozónak írták.
Az 1700-1702. évekbeli összeírás szerint az egyik Keresztúr a Balogh család birtoka, a másik pedig Jankovics Istváné volt.
1715-ben csak 7 háztartást írtak benne össze és ekkor Jankovics István birtoka volt, majd 1726-ban a birtok egyik fele Jankovics Istváné, a másik fele pedig Csoknyay Péteré és Ansfelder Pálé volt, 1733-ban pedig a fele Jankovics István, fele pedig Gyulai Gaal Gábor birtoka volt.
1757-ben Niczky Kristóf és Gaal Gábor birtoka, 1776-ban azonban már az egész helység a gróf Niczky családé volt.
A 19. század elején gróf Hugonnay Hugóé, akinek birtokai 1848 után Gyulai Gaal István kezére kerültek, majd az 1900-as évek elején özvegy Kund Béláné Gyulai Gaal Irma volt itt a nagyobb birtokos.
1843-ban egy nagy tűzvészben majdnem az egész község leégett.
A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.
1910-ben 1107 lakosából 1075 magyar volt. Ebből 1086 római katolikus, 16 izraelita volt.
A régi temető helyén állítólag egy kolostor állt, amely a vöröskeresztes barátoké volt.
A településhez tartozott: Rákó-puszta, melynek régi neve Hugomér volt, valamint Teke, vagy Tékes-puszta és Pusztamező-telep is.
Hugomér[szerkesztés]
Rákó-puszta azelőtt Hugomér név alatt volt ismeretes. 1835-ben még önálló jobbágyfalu volt, 130 lakossal és a herczeg Esterházy családé, majd 1856-ban már Gyulai Gaal István birtokának írták.
Tékles[szerkesztés]
Tékes-puszta 1701-1703 között Balogh András, 1726-ban Jankovics István, Csoknyay Péter és Ansfelder Pál birtokaként volt említve.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma - 1911-ben épült
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kaposkeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
|||||||
