Kaposkeresztúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaposkeresztúr
Kaposkeresztúr címere
Kaposkeresztúr címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Kaposvári
Kistérség Kaposvári
Jogállás község
Polgármester Budánné Simonfalvi Katalin[1]
Irányítószám 7258
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 341 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 17,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,80 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kaposkeresztúr (Magyarország)
Kaposkeresztúr
Kaposkeresztúr
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 20′ 02″, k. h. 17° 57′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 02″, k. h. 17° 57′ 55″
Kaposkeresztúr (Somogy megye)
Kaposkeresztúr
Kaposkeresztúr
Pozíció Somogy megye térképén
Kaposkeresztúr weboldala

Kaposkeresztúr község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaposvártól keletre, Kaposhomok és Kiskeresztúr között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E település azonos azzal a Szent-Kereszt nevű községgel, amely a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt.

Nevét 1328-ban említették először az oklevelek, ekkor a zseliczszentjakabi apát és a Dersfiak nyerték cserébe a pannonhalmi apáttól, 1364-ben azonban visszakerült a pannonhalmi apátság birtokába, miután Siegfried pannonhalmi apát 1358-ban azt állította, hogy még Szent István király adományozta azt az apátságnak. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott, és innen Szent Keresztről származott az 1463-as oklevélben szereplő Keresztúri Pál tolnavármegyei királyi ember is. Az 1660. évi pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben Csobánc várához tartozónak írták. Az 1700-1702. évekbeli összeírás szerint az egyik Keresztúr a Balogh család birtoka, a másik pedig Jankovics Istváné volt. 1715-ben csak 7 háztartást írtak benne össze és ekkor Jankovics István birtoka volt, majd 1726-ban a birtok egyik fele Jankovics Istváné, a másik fele pedig Csoknyay Péteré és Ansfelder Pálé volt, 1733-ban pedig a fele Jankovics István, fele pedig Gyulai Gaal Gábor birtoka volt. 1757-ben Niczky Kristóf és Gaal Gábor birtoka, 1776-ban azonban már az egész helység a gróf Niczky családé volt. A 19. század elején gróf Hugonnay Hugóé, akinek birtokai 1848 után Gyulai Gaal István kezére kerültek, majd az 1900-as évek elején özvegy Kund Béláné Gyulai Gaal Irma volt itt a nagyobb birtokos.

1843-ban egy nagy tűzvészben majdnem az egész község leégett.

A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.

1910-ben 1107 lakosából 1075 magyar volt. Ebből 1086 római katolikus, 16 izraelita volt.

A régi temető helyén állítólag egy kolostor állt, amely a vöröskeresztes barátoké volt.

A településhez tartozott: Rákó-puszta, melynek régi neve Hugomér volt, valamint Teke, vagy Tékes-puszta és Pusztamező-telep is.

Hugomér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rákó-puszta azelőtt Hugomér név alatt volt ismeretes. 1835-ben még önálló jobbágyfalu volt, 130 lakossal és a herczeg Esterházy családé, majd 1856-ban már Gyulai Gaal István birtokának írták.

Tékles[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tékes-puszta 1701-1703 között Balogh András, 1726-ban Jankovics István, Csoknyay Péter és Ansfelder Pál birtokaként volt említve.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus temploma - 1911-ben épült

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kaposkeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]