Nagyberény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyberény
Nagyberény címere
Nagyberény címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Kistérség 2012-ig Siófoki
Jogállás község
Polgármester Tóth András Károly[1]
Irányítószám 8656
Körzethívószám 84
Népesség
Teljes népesség 1366 fő (2010. jan 1.)[2] +/-
Népsűrűség 59,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23,14 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyberény  (Magyarország)
Nagyberény
Nagyberény
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 46,79886°, k. h. 18,16471°
Nagyberény  (Somogy megye)
Nagyberény
Nagyberény
Pozíció Somogy megye térképén
é. sz. 46,79886°, k. h. 18,16471°

Nagyberény község Somogy megyében, a Siófoki kistérségben.

Nagyberény

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Siófoktól kb. 17 km-re délkeletre található. Megközelíthető a 65-ös főútról Somután balra letérve, vagy vonattal a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon. Siófokról rendszeres autóbuszjárat is közlekedik Nagyberénybe. Vasútja ritkán, lassan közlekedik, fennmaradása is kétséges. Sommal közös állomása elhanyagolt, fa talpfái felújításra szorulnának.

Nagyberény története [szerkesztés]

A település neve először a Szent László által a veszprémi püspöknek kiállított megerősítő levelében fordul elő. Szent István Koppány leverése után besenyőkkel rokon, harcos berény törzseket telepített birtokhatárainak védelmére, s eszerint már 998-ban létezett a település.

Az újabb kori építkezések során még régebbi leletek is előkerültek, a használati eszközök és a csontvázak avar és késő római kori jelenlétre utalnak. A község délkeleti részén két földvár maradványaira bukkantak, az úgynevezett Zsidó dombon és Kerek hegyen, ez utóbbi a kiterjedt segesdi királyné birtokához tartozott. Nagyberénynek már 1232-ben Szent György tiszteletére emelt egyháza volt, ahová 1400-ban IX. Bonifác pápa három esztendõre száznapos búcsút engedélyezett. A tatárjárás után fejlett szőlőművelési tapasztalattal rendelkező telepesek érkeztek.

A török megszállás idején Nagyberény a simontornyai szandzsákhoz tartozott, a községben török őrség állomásozott. Az 1571-72-es török kincstári adólajstromban még 32 adózó házzal szerepelt, később azonban csökkent a lakossága. A Dzsindzsa elnevezésű terület (A jelenlegi focipálya környéke), amely fennmaradt a köztudatban is, a török huzamosabb ittlétére utal, akárcsak a Kisberényhez közel eső mai Karahoma-dülõ is.

1715-ben mindössze 11 háztartást írtak össze. A hódoltság idején alapított nagyberényi református egyház a somogyi seniorátushoz tartozott, de a vallás üldözése során a templomot lebontatták. A református egyház 1801-ben alakult ujjá, a török idõkben tönkrement katolikus templomot pedig 1769-ben építették fel. A XVIII. Század végére 1084 lett lakóinak száma, s ezzel ismét a nagyobb településekhez tartozott. A község legelõi és erdõi különösen alkalmasak voltak az állattartásra, a veszprémi püspökség és a káptalan birtokain az 1800-as évek elején hatalmas birkanyájakkal árasztották el a legelõket, kiszorítva onnan a jobbágyok juhait. Az esetbõl hosszadalmas per lett, amely csak 1844-ben zárult le. A jobbágyfelszabadítás idején 41 zsellér kapott telket, de továbbra is sokan maradtak föld nélkül. 1890-ben már csaknem 1400 lakója volt a falunak, kilenc évvel késõbb megépült a Szent Keresztrõl elnevezett irgalmas nõvérek kolostora és leányiskolája, majd újjáépítették a katolikus parókiát is, amely egy korábbi tûzvész martaléka lett.

A huszadik század elsõ békés éveiben folyamatosan gyarapodott a település, az elsõ világháború idején a lélekszám meghaladta az 1600 fõt. A harcokban 185 nagyberényi férfi vett részt, közülük 37-en estek el.

Bortermelés [szerkesztés]

A berényi borok távoli vidékekre is eljutottak: a veszprémi püspök például Budán is mérette a Somogyból származó tizedborait. Fontos bevételt jelentettek a XIII. század végén a berényi boradók. Jelentős birtokkal rendelkeztek a János-lovagok, valamint a királyné kulcsárai és pincemesterei. A berényi szőlőtermő uradalom jól megközelíthető helyen feküdt. Zsigmond király 1404-ben hetivásár tartására adott engedélyt a településnek, amely e korban már mezővárosi jelleget öltött. Később a hospesek egy része-a jobb szőlőművelési feltételek reményében Szegedre vándorolt.

Híres szülöttek [szerkesztés]

Dr. Faust Miklós (Nagyberény, 1927. december 25. – Maryland, 1998. június 6.), Amerikában magyarnak maradva lett világhírű gyümölcsfiziológus. Hosszú ideig a Fruit Laboratory vezetője volt Beltsville-ben.

Nevezetességek, pihenési, kikapcsolódási lehetőség [szerkesztés]

  • I–II Világháborús Hősi Emlékmű található a katolikus templom mellett.
  • A falunak saját termálvízzel működő panziója van. Az értékes vizet Siófokon is használják a termálfürdőben.
  • A falu központjához közel 2010 nyarától, a patak vizét felduzzasztva, 1,5 hektáros területen mesterséges halastó üzemel.
  • A falunak több szőlőhegye van, itt kitűnő borai. Ezek tetejéről elláthatunk a Balaton keleti medencéjéig.
  • A falu DK-i határán túl, az u.n. Zsidó hegy lábánál modern sportcélú lőtér üzemel.
  • A környék igen gazdag apró és nagyobb vadakban is. Erdeiben őzek, vaddisznók, szarvasok egyaránt megtalálhatók.

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Nagyberény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Nagyberény, a panzió légifotója


Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]