Öreglak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Öreglak
Öreglak légifotó2.jpg
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Fonyódi
Kistérség Lengyeltóti
Jogállás község
Polgármester Maczucza Miklós[1]
Irányítószám 8697
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 1526 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 77,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 20,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Öreglak  (Magyarország)
Öreglak
Öreglak
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 36′ 13″, k. h. 17° 37′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 36′ 13″, k. h. 17° 37′ 40″
Öreglak  (Somogy megye)
Öreglak
Öreglak
Pozíció Somogy megye térképén
Öreglak weboldala

Öreglak község a Dél-Dunántúli régióban, Somogy megyében, a Fonyódi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dunántúli-dombság Somogyi-dombságában fekszik, Somogy megye északi részén, a Nagyberek déli peremén. A legközelebbi városok: 8 kilométerre Lengyeltóti és 15 kilométerre Fonyód.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községen átmenő út elkészültekor, 1890-ben, fontos hadiútnak számított Szerbia felé. A közlekedés busszal és vonattal egyaránt jó; előbbiből kilenc járat, utóbbiból nyolc érinti naponta Öreglakot. Közúton a Lengyeltótiból Marcaliba vezető úton érhető el.

Vasúton a MÁV 36-os számú, Kaposvár–Fonyód-vasútvonalán érhető el.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cím: 8697 Öreglak, Fő u. 14.
  • Tel.: 85/530-039
  • Fax: 85/530-013
  • E-mail: polghiv@oreglak.hu
  • Hivatalos honlap:www.oreglak.hu

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falut régen áthatolhatatlan mocsár választotta el a megye egykori központjától, Somogyvártól, a lápból itt emelkedik ki Kupavár dombja, mely Koppány birtoka volt. A magaslatból belátni az egész Balatont, sőt a zalai és a veszprémi részeket is.

A település környéke már a bronzkor óta lakott.

Első írásos említése az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékből származik.

1449-ben csak Lak alakban említették az oklevelek és ekkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, Létai és a Szecsényi (Szőcsényi) családok egyezkednek fölötte.

1484-ben, Laki Thúz Miklós halála után, testvérének Thúz Jánosnak hűtlensége miatt, Mátyás király a helységet Corvin Jánosnak adományozta; a király halála után azonban Thúz János fiai, Alfonz és Mátyás, 1494-ben kérvényt adtak be II. Ulászló királyhoz, hogy a tőlük elvett birtokokat adná vissza, de eredménytelenül, mert II. Ulászló 1500-ban utasította a székesfehérvári káptalant, hogy Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét vezesse be Lakvár és tartozékainak birtokába.

II. Lajos Lak várát butsányi Korláthkői Péternek adományozta, aki 1526-ban Mohácsnál lelvén halálát, a várat özvegye vette birtokába, de Szapolyai János király a várat Bakits Péternek adományozta, kitől enyingi Török Bálint vette el.

Wárday Pál esztergomi érsek és királyi helytartó, 1542-ben, kevéssel azután, hogy Török Bálint Szulejmán fogságába került, elvette nejétől, szül. Pempflinger Katalintól, és Báthori Andrásnak adományozta. Ez adományozás ellen azonban Korláthkői Péter leányai tiltakoztak. Wárday érsek ekkor elrendelte, hogy Korláthkői Péter leányai: Anna és Erzse Lakvár birtokába és tartozékaiba beiktattassanak.

1548-ban Butsányi Korláthkői Erzse Nyáry Ferenczné, összes lakvári birtokrészét átadta nővérének, Annának Ormosdi Székely Ferencznének. Korláthkői Annát 1549-ben vezették be Lakvárába és tartozékaiba.

1550-ben Tahy Ferenc vette meg 1200 forintért, majd 1559-ben ő és neje, Zrínyi Ilona, a vár tartozékait is megvették. Tahy Ferenc egyik leányát, Margitot, Orsich Kristóf vette nőül. Leánya, Ilona, Jankovics Györgyné lett. Tahy Ferencz második leányát, Annát, Gyulaffy György, Csobánc vár ura vette nőül s ekként a Tahy-örökség két részre vált. Gyulaffy László 1678-ban elzálogosította az ő részét Gorup Ferencz győri prépostnak, ez pedig zálogba adta öcscsének Péternek. Tőle, 1687-ben, Jankovics Péter váltotta ki s ekként Lakvár mindkét része a Jankovics családé lett.

Az 1680 évi osztozkodás alkalmával Jankovics István kapta.

1566-ban a vár török kézre került, akik az 1568-1569 évi zsoldlajstrom szerint 138, az 1628-1629 évi zsoldlajstrom szerint 93 emberből álló őrséget tartottak a várban, Jankovics István 1697-ben királyi megerősítést nyert Lakvárra és tartozékaira. Élete alkonyát itteni kastélyában töltötte, ahol 1708 május 25-én rác rablók meggyilkolták.

1715-ben 16 háztartást írtak itt össze. Mindvégig a Jankovicsok voltak az urai, a 20. század elején pedig Jankovics-Bésán Józsefnek volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 1385 lakosából 1382 magyar volt. Ebből 1354 római katolikus, 10 református, 14 izraelita volt.

A településhez tartozott egykor Baráti puszta és Vasad puszta is.

Baráti puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baráti puszta a Gutkeled nemzetség ősi birtoka volt, amelyet az e nemzetségből származó Felső-Lendvai I. Miklós még 1323 előtt a vasmegyei Iváncért elcserélt.

Vasad puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasad puszta a középkorban falu volt, neve szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is Vosad néven.

1408-ban a Misel nemzetségbeli Vörös János fiai: Illés, Dénes és Péter birtoka.

1726-ban már puszta és Jankovics Istváné volt, 1733-ban pedig Lengyel Miklós özvegyéé.

Egyházi közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kaposvári egyházmegye (Kaposvári Püspökség) Somogyvári Esperesi Kerületéhez tartozik. Önálló plébániával rendelkezik. Plébániatemplomának titulusa: Szent Anna. Fíliaként hozzátartozik: Barátihegy, Kisberény, Pusztakovácsi, Libickozma, Somogyfajsz.

Falazott, boltozott egynyílású műemlék közúti híd a Medvagya patakon

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]