Babócsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Babócsa
Babócsa címere
Babócsa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Barcsi
Kistérség Barcsi
Jogállás község
Polgármester Jungné Kovács Piroska[1]
Irányítószám 7584
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 1557 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 51,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 30,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Babócsa (Magyarország)
Babócsa
Babócsa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″
Babócsa (Somogy megye)
Babócsa
Babócsa
Pozíció Somogy megye térképén
Babócsa weboldala

Babócsa (horvátul Bobovec[3]) község Somogy megyében, a Barcsi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belső-Somogy déli részén, a horvát határtól 5 kilométerre fekszik. A Rinya-patak a településnél lép be a Dráva árterébe.

Vonattal elérhető a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe az őskor óta lakott, sok réz- és bronzkori leletet tártak fel itt. Előbb a honfoglaló Bogát vezér, később Koppány vezér birtokolta, majd Tibold ispán, a Tibold nemzetség őse kapta meg. Később a nemzetség itt Szent Miklós tiszteletére szentbenedekrendű monostort alapított, amely egyúttal temetkezőhelyéül is szolgált. 1231-ben a nemzetség tagjainak osztozkodásakor Babócsát a Tibold nemzetségbeli Bodor három idősebb fia: Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék Babócsa plébániáját is említette, melyről egy 1478-ban kelt oklevél is megemlékezett. E plébániának hagyományozta Marczali János Kisbabócsát. A pápai tizedjegyzék szerint ekkor csak kápolna állt a településen. Egy 1348 évi oklevél említette először a Szent Miklós tiszteletére szentelt benedekrendű apátságot. Az apátság az 1536 évi adólajstrom szerint még megvolt. 1369-ben már a Babólcsai család birtoka volt. 1398-ban Babólcsai Miklós fiának az örökös nélkül elhalt Lászlónak birtokát Marczali Dénes nyerte adományul, a Marczali család ugyancsak itt rendezte be birtokközpontját. Babócsa a 15. században már városi kiváltságokat élvezett. Egy 1434-ben kelt oklevél pedig oppidumnak írta. 1475-től a Báthoryaknak is volt itt birtoka. 1490-ben pedig, mikor a Báthoriak a Meggyesaljai Mórocz családdal örökösödési szerződésre léptek, Babócsát is lekötötték. 1495-ben Babócsa vára is szerepelt az oklevelekben, melyet tartozékaival együtt a Báthoriak nyertek adományul.

1496-ban II. Ulászló már a Báthoryak vendégeként töltött néhány napot a várkastélyban. 1532-ben Szulejmán hadai vonultak át a helységen. 1555-ben a vár török kézre került. 1556-ban a törökök a várat felgyújtották, majd elhagyták. Ugyanez évben ütköztek meg Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás hadai Ali basa hadaival Babócsa mellett. 1562-ben a vár magyar kézben volt és Perneszi Farkas volt a kapitánya. Szigetvár eleste után (1566) a vár ismét török kézre került. Az 1568-1569 évi török zsoldlajstrom adatai szerint a várőrség 558 emberből állt. 1595-ben a török őrség Herberstein Zsigmond, Zrinyi György és Hajmásy Kristóf hadainak közeledtére a várat elhagyta. Herberstein és Zrinyi birtokukba vették a várat, melyet kijavíttattak, de 1598-ban Muhammed Kiája ismét visszafoglalta. 1618-1619-es feljegyzések szerint a török várőrség 359 emberből állt. Az 1664 évi hadjárat alatt gróf Zrínyi Miklós, a költő foglalta vissza Babócsa várát a törököktől. Egy 1701-1703 évekből való összeírás szerint Babócsa ekkor a Szalay családé volt, de 1713-ban már Rindsmaul grófné kapta meg adományként III. Károly királytól. A településre a törökök kiűzése után számos, nem magyar nemzetiségű betelepülő érkezett. Babócsa gyors fejlődésnek indult, 1715-től mezővárossá vált, később járási székhely lett. 1726-1733 között a gróf Rindsmaul család, 1776-ban Végh Péter, 1835-ben pedig Végh István örökösei bírtokolták, akiktől 1842-ben idős gróf Somssich Adolf vásárolta meg. A Sommsich család építtette a községbeli kastélyokat is, melyek közül az egyik 1800 körül épült. A másikat gróf Somssich Viktor építtette 1880-ban. 1742 október 28-án Babócsa országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. 1878-ban egy nagy tűzvészben a településen 50 ház égett le. 1891-ben 2443 horvát és magyarajkú lakosa volt. A Babócsa alatt elfolyó Rinya melegvízforrásairól már az 1900-as évek elején is megemlékeztek. A 20. század elején Borovszky Samu már így írt erről: „...A Rinya - különösen itt - sok melegvízforrásban bővelkedik. Vize itt erősen vastartalmú és gyógyvíznek is rendkívül alkalmas”. 1953-ban nagyobb gázmezőket találtak a környékén és ezzel párhuzamosan termálvizet is felleltek; ennek kiaknázására az 1960-ban a községben termálfürdő épült. Babócsa környékén feküdt egykor Németsziget és Könyöked is.

Németsziget[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1297-ben a Hahót nemzetség birtoka volt.

Könyöked[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1536 évi adólajstromban Babócsa szomszédságában feküdt Könyöked is, melynek neve már a 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely lehetett.

Babócsa vára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várért a török hódítások idején nagy harcok dúltak: Toigon Ozman török hadvezér foglalta el, és amikor Nádasdy Tamás nádor megkísérelte visszavenni, néhány akna felrobbant és nagy részét romba döntötte. Báthory András újból felépíttette, de Szigetvár bevétele után ismét a törökök kezébe került, és a harcok során ismét komoly károk érték. Végül 1664-ben Zrínyi Miklósnak sikerült visszafoglalnia. A község hajdani várából keltezte Zrínyi 1664. február 11-én azt a bécsi udvarnak szóló jelentést, amelyben a törökök elleni sikeres téli hadjáratról számol be, egyben az elfoglalt várak megtartására fegyvert és katonát kér a királytól. Az apátság épületét azonban ebben az évben rombolták le a törökök.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Babócsa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]