Buzsák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buzsák
A „fehér kápolna”
A „fehér kápolna”
Buzsák címere
Buzsák címere		 Buzsák zászlaja
Buzsák zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásFonyódi
Jogállásközség
PolgármesterKara Lajos (független)[1]
Irányítószám8695
Körzethívószám85
Népesség
Teljes népesség1383 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség22,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület59,68 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 38′ 35″, k. h. 17° 35′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 38′ 35″, k. h. 17° 35′ 06″
Buzsák (Somogy vármegye)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Somogy vármegye térképén
Buzsák weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzsák témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Buzsák község Somogy vármegyében, a Fonyódi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Balaton melletti Nagy-berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre fekszik. Központján a Lengyeltóti-Nikla közti, a 6701-es és 6704-es utakat összekötő 6708-as út halad keresztül, ezen érhető el a Balaton (Fonyód) és Marcali irányából is.

Története[szerkesztés]

Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek, és területe eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt.

A 13. században azonban a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került. 1268-ban a Bő nemzetségbeli Izsép fia János az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, hanem a kapott birtok részt visszaadta a várjobbágyoknak, de 1279-ben IV. Lászlótól új adománylevelet eszközölt ki az egész Magyari helységre.

Magyari[szerkesztés]

1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László nyerte adományul. 1424-ben László fiai: János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el. Magyari még 1498-ban is a Gordovai Fancs családé volt.

Akts[szerkesztés]

Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk első ízben és ekkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szécsényi családoké. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. A 15-16. században nagy számú dalmát, illetve illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferenc, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepeltek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták be a település birtokába. 1559-ben Lakvárt, tartozékaival együtt, Tahy Ferenc főlovászmester és Zrínyi Ilona vásárolták meg. 1607 körül a Tóti Lengyel családból való Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalták és Lakvárához csatolták. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között volt említve. 1675-ben Pribérdi Jankovics István és testvérei: Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit Mészölyné, pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapjául az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek.

1715-ben 44 háztartást írtak össze a településen. 1726-ban felerésze még Jankovics Istváné volt, de a másik fele már a Lengyel és a Mérey családok között oszlott meg, míg 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna, felerészén báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai, a 20. század elején pedig Jankovics B. Gyula, Kund Gusztáv és gróf Széchenyi Imre volt itt a nagyobb birtokos. 1856-ban a kolera pusztított itt, és mintegy 400 áldozatot követelt.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 2295 lakosából 2286 magyar volt. Ebből 2259 római katolikus, 34 izraelita volt.

A községhez tartoztak: Buzsáki-major (azelőtt Bel-major), Kéka-puszta, Kistatárvár, Csiszta-puszta, Czeria-szőlőtelep és Kund-puszta is.

Kéka[szerkesztés]

Kéka-puszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt, melynek neve előfordul már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely, melynek 1327-ben lelkésze is említve volt.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994: Knézics István (független)[3]
  • 1994-1998: Knézics István (független)[4]
  • 1998-2000: Knézics István (független)[5]
  • 2000-2002: Knézics István (független)[6][7]
  • 2002-2006: Tapolcai József (független)[8]
  • 2006-2010: Tapolcai József (független)[9]
  • 2010-2014: Kara Lajos (független)[10]
  • 2014-2019: Kara Lajos (független)[11]
  • 2019-től: Kara Lajos (független)[1]

A településen 2000. május 7-én időközi polgármester-választást tartottak,[6][12] az előző polgármester lemondása miatt.[13]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
1369
1353
1347
1282
1297
1383
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,3%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 3,7% németnek mondta magát (19,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,4%, református 1%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 4% (26,2% nem nyilatkozott).[14]

Nevezetességei[szerkesztés]

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A faluba betelepedett délszláv népcsoportok által hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.

A falu asszonyai ma is varrják a háromféle ősi hímzést. (Melyek a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézás”, a „rátétes” és a sok színben pompázó „boszorkányos”.) Bárki megnézheti a szebbnél szebb darabokat, hiszen nyáron, az utcán 8-10 asszony is hímez egy- egy csoportban. A legszebb darabok mindháromféle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők.

  • Buzsáki Tájház – Itt a török idők alatt betelepült, majd elmagyarosodott szlavónok népi építkezését, népművészetét mutatja be. A tájház egy megőrzött módos parasztporta épületeiben van, mely a 19. század második felében épült vert falú, oszlopos, mellvédes tornácú lakóház, első helyiségében tisztaszobával, a másodikban szabadkéményes, kemencés konyhával. Hátul a lakószobában pedig kiállítás mutatja be a hírneves buzsáki hímzést, a rátétes és szőttes díszű textíliákat.
  • Berek Látogatóközpont – a Nagy-Berek élővilágát és a település népművészetét mutatja be, illetve rendelkezik közösségi rendezvények megtartására alkalmas színházteremmel is. A látogatóközpont 2023-ban nyílt meg.[15] A megnyitás nem volt nyilvános és az intézményt néhány nappal később bezárták. Arról, hogy a közeljövőben esetleg működni fog, nincs információ.[16]
  • Faluház
  • Fehér kápolna – a település legrégebbi műemléke: egyhajós, félköríves szentélyű, romanikus stílusú – az Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704-ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg.
  • A fehér kápolna
    A fehér kápolna
  • Fehér kápolna - harangtorony
    Fehér kápolna - harangtorony
  • Fehér kápolna - szentély
    Fehér kápolna - szentély
  • Nagyboldogasszony római katolikus templom - 1791-ben szentelték fel, gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha- és oltárterítő-gyűjteménye országszerte ismert.
Műemlék présház a János-hegyen
  • János-hegyi pincesor - műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák gyönyörű természeti környezetben kínálják boraikat. Ugyanitt Nepomuki Szent János 152 éve állított műemlék szobra is megtalálható.[17]
  • A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein ismerhetjük meg.
  • A Buzsáktól 5 km-re található Csisztafürdőt 42 °C- os ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel. A fürdő mellett található a keskenynyomközű Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút egyik végállomása.

A 2000-es években itt vásárolt házat magának Joanna Stempińska borász, művészettörténész, diplomata, Lengyelország nagykövete.[18]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 11.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  5. ↑ Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  6. ↑ a b A 2000. május 7-én tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000. május 7. (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  7. ↑ A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
  8. ↑ Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  9. ↑ Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  10. ↑ Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. február 11.)
  11. ↑ Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 11.)
  12. ↑ Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Helyhatósági választások iratai, 1990-2002 (2006, 2010) XXXIII. 6.
  13. ↑ Időközi választások 2000-ben (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000 (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  14. ↑ Buzsák Helységnévtár
  15. ↑ Átadták a Berek Látogatóközpontot a Balaton közeli Buzsákon. Magyar Nemzeti, 2023. augusztus 24. (Hozzáférés: 2023. augusztus 25.)
  16. ↑ https://www.facebook.com/hadhazyakos/posts/pfbid0D7WbzSNP49DGHXwxLT7nf38qtoLuPhiaBA3HMumh8GqQGMwNNuUw3FEYm41Yrx9fl
  17. ↑ A szobor a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2017. január 9.)
  18. ↑ Meiszterics Eszter: Borászból lett nagykövet. SONLINE, 2008. december 24. (Hozzáférés: 2020. február 22.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Buzsák&oldid=26798695”