Buzsák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buzsák
Buzsák címere
Buzsák címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Fonyódi
Kistérség Lengyeltóti
Jogállás község
Polgármester Kara Lajos[1]
Irányítószám 8695
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 1353 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 23,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 59,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Buzsák (Magyarország)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″Koordináták: é. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″
Buzsák (Somogy megye)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Somogy megye térképén
Buzsák weboldala

Buzsák (horvátul Budžak[3]) község Somogy megyében, a Fonyódi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balaton melletti Nagy-berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek, és területe eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt.

A 13. században azonban a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került.

1268-ban a Bő nemzetségbeli Izsép fia János az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, hanem a kapott birtok részt visszaadta a várjobbágyoknak, de 1279-ben IV. Lászlótól új adománylevelet eszközölt ki az egész Magyari helységre.

Magyari[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László, nyerte adományul.

1424-ben László fiai: János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el. Magyari még 1498-ban is a Gordovai Fancs családé volt!

Akts[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk első ízben és ekkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szécsényi családoké.

1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába.

Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült.


A 15-16. században nagy számú dalmát, ill. illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen.

Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferenc, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepeltek.

1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták be a település birtokába. 1559-ben Lakvárt, tartozékaival együtt, Tahy Ferenc főlovászmester és Zrínyi Ilona vásárolták meg.

1607 körül a Tóti Lengyel családból való Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalták és Lakvárához csatolták.

Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között volt említve.

1675-ben Pribérdi Jankovics István és testvérei: Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit Mészölyné, pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapjául az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek.

1715-ben 44 háztartást írtak össze a településen.

1726-ban felerésze még Jankovics Istváné volt, de a másik fele már a Lengyel és a Mérey családok között oszlott meg, míg 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott.

1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna, felerészén báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai, a 20. század elején pedig Jankovics B. Gyula, Kund Gusztáv és gróf Széchenyi Imre volt itt a nagyobb birtokos.

1856ban a kolera pusztított itt, és mintegy 400 áldozatot követelt.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 2295 lakosából 2286 magyar volt. Ebből 2259 római katolikus, 34 izraelita volt.

A községhez tartoztak: Buzsáki-major (azelőtt Bel-major), Kéka-puszta, Kistatárvár, Csiszta-puszta, Czeria-szőlőtelep és Kund-puszta is.

Kéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéka-puszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt, melynek neve előfordul már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely, melynek 1327-ben lelkésze is említve volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A faluba betelepedett délszláv népcsoportok által hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.

A falu asszonyai ma is varrják a háromféle ősi hímzést. (Melyek a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézás”, a „rátétes” és a sok színben pompázó „boszorkányos”.) Bárki megnézheti a szebbnél szebb darabokat, hiszen nyáron, az utcán 8-10 asszony is hímez egy- egy csoportban. A legszebb darabok mindhárom féle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők.

  • Buzsáki Tájház - Itt a török hódoltság alatt betelepült, majd elmagyarosodott horvátok népi építkezését, népművészetét mutatja be. A tájház egy megőrzött módos parasztporta épületeiben van, mely a 19. század második felében épült vert falú, oszlopos, mellvédes tornácú lakóház, első helyiségében tisztaszobával, a másodikban szabadkéményes, kemencés konyhával. Hátul az úgynevezett tisztaszobában pedig kiállítás mutatja be a hírneves "Buzsáki himzés"-t, a rátétes és szőttes díszű textiliákat.
  • Faluház
  • Fehér Kápolna - a település legrégebbi műemléke: egyhajós, félköríves szentélyű, román kori – egy Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704-ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg.
  • Nagyboldogasszony római katolikus templom - 1791-ben szentelték fel, gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha és oltárterítő gyűjteménye országszerte ismert.
  • János-hegyi pincesor - műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák gyönyörű természeti környezetben kínálják boraikat.
  • A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein ismerhetjük meg.
  • A Buzsáktól 5 km- re található Csisztafürdőt 42 °C- os ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Buzsák települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]