Zamárdi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zamárdi
Church of Zamárdi.JPG
Zamárdi temploma
Zamárdi címere
Zamárdi címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Siófoki
Kistérség Siófoki
Jogállás város
Polgármester Csákovics Gyula[1]
Irányítószám 8621
Körzethívószám 84
Népesség
Teljes népesség 2451 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 52,40 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 45,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zamárdi  (Magyarország)
Zamárdi
Zamárdi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 53′ 01″, k. h. 17° 57′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 01″, k. h. 17° 57′ 40″
Zamárdi  (Somogy megye)
Zamárdi
Zamárdi
Pozíció Somogy megye térképén
Zamárdi weboldala

Zamárdi a Balaton déli partján, Somogy megyében, a Siófoki járásban, Siófok és Balatonföldvár között fekvő város. Neve 1932 és 1943 között Balatonzamárdi volt.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északon a Balaton határolja, keleten Siófok, délen Balatonendréd, nyugaton Szántód a szomszéd település. A lakott terület legmagasabb pontja a Kőhegy (176 m).

Megközelíthető a 7-es főúton, az M7-es autópályán, illetve a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város területe évezredek óta lakott, a régészeti feltárások során számtalan őskori, bronzkori, kelta, germán és római lelet került elő. A legkiemelkedőbb régészeti emléke az avar kori temető, amely a Kárpát-medence legnagyobb és egyedülállóan gazdag leletanyaggal rendelkező avar kori lelőhelye.[4]

A város neve először 1082-ben tűnik fel Scamard alakban egy határjárási iratban, majd 1171-ben Zamardként egy hiteles oklevélben. Nevét a 13. századtól Somárd, Somárdi, majd a 18. századtól Szamárdi alakban írták. Zamárdiként először egy községbírói számadásban szerepelt 1828-ban.[5]

Az avar kor utáni következő meghatározó időszak a honfoglalás utáni korra esik. A település első okleveles említését 1082-ből ismerjük, ezt követte a teljesen hitelesnek elfogadott, III. István magyar király 1171-es oklevelében való említés. Az ősi falu a fontos útvonal mellé települt Egyházas-Zamárd lehetett.[4]

A 16. században a török pusztítása megpecsételte az egykori falvak sorsát. 1594-ben a török lerombolta Egyházas-Zamárd templomát, házait. A templom helyén ma egy négyméteres tölgyfakereszt áll.[5] A környék hosszú időre elnéptelenedett. A település újjáélesztése az 1730-as évektől kezdve Grassó Vilebald tihanyi apát és utóda, Lécs Ágoston nevéhez fűződik: a környező és távolabbi megyékből 42 jobbágycsalád költözött ide.[5] 1774-ben megépült Zamárdi temploma is.[4]

A lakosság fő megélhetési forrása az ezt követő évszázadokban a föld- és szőlőművelés, az állattenyésztés és a halászat volt. A mezőgazdaság egészen az 1960-as évekig meghatározó maradt, amikor is megkezdődött a Balaton idegenforgalmi hasznosításának új korszaka.[4]

1861-ben megépült a déli vasútvonal, amely jelentős mértékben hozzájárult a térség fejlődéséhez.[5]

A település 1927-ben kapott nagyközségi címet, 2008. július 1-jén pedig városi rangra emelkedett.[4]

1997-ig Zamárdi része volt Szántód is, amely azonban 1995-ben népszavazáson az önállóság mellett döntött.[6]

A fürdőélet az 1910-es években kezdődött el. 1913-ban megalakult a Balatonzamárdi Fürdőegyesület[5], a fürdőtelep látványos fejlődése pedig az 1930-as években indult meg. Napjainkban Zamárdi a balatoni idegenforgalom egyik fellegvárának számít. A regisztrált vendégéjszakák száma meghaladja a 300 000-et.[4]

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlati határok közül a szárazföldi, az óceáni és a mediterrán éri. Az évi középhőmérséklet 10,3 C, a napsütéses órák száma évente 1900-2000 óra. A legmelegebb hónap a július, középhőmérséklete 21 C. A leghidegebb a január, középhőmérséklete –1,1 C.[4]

Zamárdi környékén az északnyugati szelek uralkodnak, viharos szeleket északról kap a település, kevés esővel. Nyugati, délnyugati irányból érkeznek a front előtti szélviharok esővel. A főként a nyári hónapokra jellemző helyi zivatarok általában hirtelen törnek ki, erős szél kíséretében, de gyorsan távoznak. Az évi csapadék mennyisége eléri a 700 mm-t.[4]

Növényzete[4][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őshonos növénytakaró csupán kevés helyen található. A part mentén nádasokat, délebbre sást, gyepfoltokat találunk. A feltöltött, nem beépített területen fűz és sás nő. A magasabb területek mezőgazdasági művelés alatt állnak.

A nehezen művelhető dombokat lomblevelű erdők borítják: tölgy, gyertyán, kőris, akác, hárs, juhar és szilfa. Kisebb területen telepített fenyves található. A cserjeszintben gyakori a mogyoró, a húsos som, a galagonya, a kökény és a vadrózsa. A gyepszintben fajokban gazdag növényzetet találunk.

Állatvilága[4][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gerincesek közül a Balatonban 42 őshonos halfaj él, például keszeg, fogas, ponty, balin, csuka, harcsa és kecsege. A telepített halak közül például az angolna, a busa és az amur.

Az erdők és mezők gerincesei:

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamárkő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város egyik legfőbb nevezetessége a Szamárkő. A Szamárkő a város nyugati végén, a Kiserdő szélén található. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán vályúszerű mélyedés, ennek végén pedig "tűzgödör" látható. A sziklához délről kör alakú, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható.

A kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és az ebben lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.[7]

A képződményhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A kisebb kövön látható két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Más legendák pedig arról szólnak, hogy a követ a tihanyi tűzhányó vetette mostani helyére, vagy éppen a vízözön hagyta ott. Egy régebbi balatoni ismertető szerint pedig a Szentföldről hozták a keresztes lovagok.[7]

A Szamárkő ősi áldozati helynek számít. Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép "termékenység-varázslatot" mutatott be a kő körül bizonyos szertartások között. A pogány isten-anya és a napisten tiszteletére terményeket, állatokat áldoztak fel, égettek el annak érdekében, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is használták a helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt.[7]

Kőhegyi kilátó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panoráma a Kőhegyi kilátóról, háttérben a Balaton és a Tihanyi-félsziget

A településtől délnyugatra emelkedik a szép környezetű, kiváló szőlőtermő és csodás panorámát nyújtó magaslat, ahol egy kőkereszt mellett borospincék és hétvégi házak találhatók.[7] A kirándulóúton megközelíthető Kőhegy tetején található kilátóból gyönyörű panoráma tárul elénk. A 2000-ben, a Millenium emlékére épült kilátó helyén egykoron a tihanyi apátság présháza állt egészen 1948-ig.[8] A második világháború utáni események azonban ezt a régi épületet sem kímélték: anyagát széthordták, így megsemmisült.[9]

A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. A kelta korból származó urnatemető leleteit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A rómaiak villákat építettek a hegy nyugati lábánál, amit a máig napvilágra kerülő épületmaradványok bizonyítanak.[9]

A Kőhegyre a Zamárdi vasútállomásról induló sárga jelzésű túraútvonalat követve juthatunk fel.[9]

Kisboldogasszony római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fő utcában található római katolikus templom 1771 és 1774 között épült barokk stílusban. Az oltárkép, a szószék és a keresztelőkút műemléknek számít. A templom nyaranta hangversenyek helyszíne, búcsúja szeptember elején van (Kisboldogasszony). A templom előtt kőkereszt áll, amely 1862-ből származik. Mögötte Nepomuki Szent János szobra áll egy falazott fülkében, amely szintén műemlék.[9]

2010 júniusában itt szentelték fel Magyarország és Közép-Európa egyetlen francia barokk hangzású orgonáját Kocsi György plébános fáradozása nyomán. Az orgonát a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. építette Bertrand Cattiaux világhírű francia orgonaépítő közreműködésével. Az orgona intonálását személyesen Cattiaux végezte.[10]

A francia barokk zenei műveket korábban nem lehetett eljátszani kompromisszumok nélkül Magyarországon a német típusú orgonákon, mert ezeken nem szólaltak meg az eredeti hitelességgel. A templomban található hangszeren más a sípok viselkedése, elhelyezkedése és megszólaltatása. Keskenyebbek és rövidebbek a billentyűk. Felépítését tekintve a barokk stílusra, a 17. és 18. század első felének stílusára készült.[10]

Ezt megelőzően évtizedekig nem volt orgona a Zamárdiban található templomban. A második világháború alatt az oroszok megfigyelőpontot alakítottak ki a templomtoronyban, az orgonaszekrényt elégették, a sípokat magukkal vitték, a hátrahagyott darabokat pedig a helyi iskolások vitték el.[10]

Üdülőhelyi kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Petőfi utcában, az üdülőterületen található kápolna felépítését az 1920-as években fellendülő balatoni turisztikai élet tette indokolttá. A kis templomot 1929. augusztus 15-én szentelték fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Megépítése Dr. Purebl Győző egyetemi tanár és tanácsnok nevéhez fűződik, az épületet Margó Ede szobrai díszítik. A kápolna egész éven át várja a híveket.[9]

Hősök Kápolnája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Temető közben, a Kálvária-dombon található ez a neobizánci stílusban épült kápolna. Laki Benő plébános kezdeményezésére Gecse Viktor tervezte a környék hősi halottai emlékére.[9]

A plébános már nem érhette meg a kis kerek kápolna felszentelését 1934-ben, sírja azonban itt található. Az emléktáblákon 41 név található, akik az első világháború és 38 név, akik a második világháborúban haltak hősi halált.[9]

Tájház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fő utcában található tájház berendezése egy 19-20. századi jómódú parasztcsalád életkörülményeit mutatja be. A kiállított használati tárgyak zöme a helyi helytörténeti gyűjteményből származik. A ház mögött egy zsúpfedeles pajta található.[9]

A tájház a Balaton-vidék jellegzetes népi építészeti jegyeit tükrözi, és a mestergerendába bevésett évszám tanúsága szerint 1847-ben épült. Oszlopos tornáccal és nádtetővel rendelkezik. Az épületet a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben vásárolta meg, majd az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség állította helyre eredeti formájában 1975 nyarán. 1977-ben nyitották meg a látogatók előtt. A tájház a nyitva tartási időn kívül bejelentkezéssel is látogatható.[9]

A Magyar fájdalom szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar fájdalom című szobor a vasútállomás közvetlen szomszédságában, a Szabadság téren található és Margó Ede (1872-1946) szobrászművész alkotása. Az 1930-as években ajándékozta Zamárdi városának, mert itt volt nyaralója.[9]

A magyar fájdalom emlékművét a Trianoni békeszerződés miatt érzett fájdalmának kifejezésére ajándékozta a városnak. A szobor egy izmos férfialakot ábrázol, aki csónakjában a viharos vízen hánykolódik és ezzel a magyarság magányos küzdelmét testesíti meg. Csak 1956-ban kerülhetett ismét köztéren kiállításra.[9]

Zamárdi légifotója

További nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zamárdi Néprajzi Gyűjtemény (Fő utca 115., a zamárdi emberek életének tárgyi emlékeit bemutató kiállítás, kizárólag a tájháznál történő előzetes bejelentkezés alapján, a tájházzal azonos nyitva tartással látogatható)
  • Emlékkereszt (Pusztai dűlő, Zamárdi határában, Egyházas-Zamárd egykori temploma helyén, az Egyesület Zamárdiért állíttatta az egykori szentegyház és a szomorú sorsú ősök emlékére 1993-ban)
  • Vaskereszt (Tatárcsapás végén az erdőben, Zamárdi határának legmagasabb pontján, tégla alapzaton áll, kovácsoltvasból készült, egy kapolyi kovácsmester munkája)
  • Rákóczi-emlékkő (a Kőhegy tetején, a Kilátó lábánál, közadakozásból állíttatta a város a szabadságharc 300 éves évfordulóján)
  • Honfoglalási emlékmű (Fő utca – Széles csapás találkozásánál, a honfoglalás 1100. évfordulójára készült 1996-ban, Szervátiusz Tibor alkotása)
  • 1848-1956-os emléktábla (a Templom téren, Fő utca)
  • Emléktábla és kopjafa az 1848-as hősök tiszteletére (Szabadság tér, 1998-ban, a szabadságharc 150 éves évfordulójára állíttatta Zamárdi Nagyközség Önkormányzata, azon zamárdi nemzetőrök tiszteletére, akik az 1848-as események során Josip Jelačić horvát bán seregétől védték a települést)
Egy Mig 17-es vadászgép a Military parkban
  • Mini Hadtörténeti Múzeum (magángyűjtemény, Zamárdi-felső, Siófoki utca 30/a., az első és második világháború relikviáit összegyűjtő kiállítás)
  • Military park (Szent István utca, a Magyar Néphadsereg muzeális eszköz- és gépparkja, a második világháborúban és az ötvenes, hatvanas, hetvenes években használt tankok, rakétalövők és egyéb harci eszközök kiállítása)
  • Tengeri Akvárium (magángyűjtemény, Akácfa utca 4/a., nyaranta előre meghirdetett nyitva tartással, egyébként bejelentkezéssel látogatható)
  • Zamárdi Kalandpark (Zamárdi-felső, 2009-ben nyitotta meg kapuit közel 3,5 hektáros, ősfákkal borított területen, akadály- és csúszópályákkal)
  • Forgó Zamárdiring Gokart-pálya (Siófoki út, a Kocsi Csárda és a piac mögött, 10 darab 270 cm3-es Honda motorral üzemelő, 550 méter hosszú, döntött kanyarú, nem síkterepű pálya)
  • Kertmozi (Kossuth Lajos utca, 1961-ben épült, 2012-ben felújították)


Balaton Sound fesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 óta minden júliusban a településen tartják a Sziget Kulturális Szervezőiroda által rendezett Balaton Sound fesztivált, melyen főként az elektronikus zene képviselői lépnek fel. A 2012-es fesztivál 2013 elején elnyerte a rangos European Festivals Award kitüntetést a legjobb közepes méretű fesztivál kategóriában.[11]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres zamárdiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prof. Dr. Lichtenberger György (1944 – 2009), fül-orr-gége és fej-nyaksebész szakorvos, kutató

Díszpolgárok[4][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Friesz Kázmér ny. iskolaigazgató
  • Kocsis Zoltán zongoraművész
  • Benkő László zenész, az Omega együttes tagja
  • Dr. Magyar György ügyvéd
  • Simándi István
  • Kalmár Imréné
  • Dobribán Géza ny. erdőmérnök
  • Piller Dezső tanár
  • Deák Dezső
  • Tüskés Tibor író
  • Márton Ferenc
  • Zoltán Jenő tanár
  • Prof. Dr. Lichtenberger György orvos
  • Dr. Regőczy Miklós orvos

Zamárdi az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zamárdi témájú médiaállományokat.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zamárdi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Zamárdi története a KSH helységnévtárában
  4. ^ a b c d e f g h i j k [1]
  5. ^ a b c d e [2]
  6. [3]
  7. ^ a b c d [4]
  8. [5]
  9. ^ a b c d e f g h i j k [6]
  10. ^ a b c [7]
  11. [8]
  12. [9]
  13. ^ a b c Zamárdi testvértelepülései (magyar nyelven) (php). Zamárdi Város Önkormányzatának honlapja. (Hozzáférés: 2011. június 20.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]