Kecsege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kecsege
Acipenser ruthenus Prague Vltava 3.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: [[]]
(Actinopterygii)
Alosztály: Sugarasúszójú halak Chondrostei
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Acipenser
Faj: A. ruthenus
Tudományos név
Acipenser ruthenus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kecsege témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kecsege témájú kategóriát.

A kecsege (Acipenser ruthenus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, porcos vérteshalak (vagy fél-csontoshalak) (Chondrostei) alosztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjéhez és a tokfélék (Acipenseridae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fekete-tenger, az Azovi-tenger, a Kaszpi-tenger vízgyűjtő területén, az Északi Jeges-tengerbe ömlő folyók közül az Ob-Irtisz-Jenyiszej vízrendszerében honos. A Dunában és nagyobb mellékfolyóiban egészen Bajorországig előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza az 1 métert is elérheti, testtömege 6-7 kilogramm közötti. 11-17 hátvértje megnyúlt, hátrafelé irányuló hegyben végződik. A 60-70 apró oldalvért tetőcserép módjára fedi egymást; a hasvértek száma 10-18. Teste karcsú, orra keskeny, hosszú, gyengén felfelé hajló. Négy rojtozott bajuszszála viszonylag hosszú, lesimítva eléri a felső ajkat. Mellúszója nagy és erős, a hátúszó a farokhoz közel, a farok alatti úszó fölött helyezkedik el. A testének nagyobb része sötétbarna, szürkésbarna vagy feketésbarna, esetleg zöldes vagy kékes árnyalattal. A hasa sárga vagy vörhenyes fehér színű. Vértjei elefántcsont színűek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A homokban, iszapban élő rovarlárvákkal, apró csigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik. Télre a kecsegék nagy csapatokban a meder mélyebb gödreibe húzódnak. Az ivarérettséget a hímek 4-5, a nőstények csak 5-6 éves korban érik el.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Május-júniusban az áramló vízben kavicspadokon ívik. Egy-egy ikrás életkorától függően 5000-100 000 darab szürkésfehér színű ikrát rak, átmérőjük ~ 1,5-2,0 mm. A lárvák 4-5 nap alatt kelnek ki és megkezdik a Fekete-tenger felé vándorlást, de a tengert nem érik el, visszafordulnak. Ezt a vándorlási formát "imitált migratio"-nak hívják. A kecsege a régmúltban tengeri hal volt, és ennek bélyegeit a mai napig is hordozza. A halászati vízterületeken egyes halfajok szerinti érvényes tilalmi idők

Kecsege hibridek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Huso huso (viza) X Acipenser ruthenus (kecsege) = Vicsege

Lényeges eltérés a kecsegétől: a bajuszszálak nem érik el a szájnyílást!

A tenyészanyagot 1970-ben, a volt Szovjetunióból importálták. Tenyésztésük rendszeressé vált a százhalombattai Temperáltvízű Halszaporító Gazdaságban (TEHAG), majd a tenyészanyag-beszerzés "akadályozottsága" miatt megszűnt a tenyésztésük. (A nagy múltú TEHAG végleg megszűnt 2008 elején.)

  • Acipenser baerii (szibériai tok) X Acipenser ruthenus (kecsege) = Szicsege

Igazi magyar "találmány" a szicsege, amelyet a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben (HAKI) sikeresen végezték el a mesterséges keresztezést 1994-ben e két faj között. Az 'új hibrid kromoszómaszáma sem az anyai, sem az apai kromoszómaszámmal nem egyezik, steril hibridek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]