Valódi tokfélék
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Acipenser sturio Acipenser ruthenus Huso huso |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tokfélék témájú médiaállományokat. |
A tokfélék vagy valódi tokfélék (Acipenseridae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába tartozó tokalakúak (Acipenseriformes) rendjének névadó családja.
Ide sorolnak több, mint húsz fajt, közöttük a kecsegét (Acipenser ruthenus), a szibériai vizát (Huso dauricus) és a vizát (Huso huso). Gyakran lehet találkozni a család említésekor a két legnagyobb nem az Acipenser és a Huso szerinti elnevezéssel is.
Az egyik legrégebbi halfajok, hiszen a dinoszauruszokig, azaz, több, mint 200 millió évvel ezelőttre vezethető vissza kialakulásuk. Élőhelyük jellemzően a szubtrópusi tengerek Észak-Amerikában, Kelet-Európában és Ázsiában. Vándorformák, hiszen több tengeri faj a folyókba vándorol ívni.
A húsuk és az ikrájából készített értékes kaviár, miatt gazdasági haszonnal kecsegtet, akár az orvhorgászatuk is. Ez azt eredményezi, hogy több faj állományszáma, olyan mértékben lecsökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket. A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tenger lakója. A 2001-es fogási adatok és becslések szerint a világállomány a 20. században legalább 70%-kal fogyott és 13 tokfaj veszélyeztetett, kettő pedig a kihalás szélén áll.
Tartalomjegyzék |
Rendszerezés [szerkesztés]
A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak:
Acipenserinae [szerkesztés]
Az Acipenserinae alcsaládba 2 nem tartozik:
- Acipenser (Linnaeus, 1758) – 21 faj
- Acipenser albertensis
- szibériai tok (Acipenser baerii)
- tompaorrú tok (Acipenser brevirostrum)
- jangcei tok (Acipenser dabryanus)
- tavi tok (Acipenser fulvescens))
- vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)
- Acipenser kikuchii
- Acipenser medirostris
- Acipenser multiscutatus
- adriai tok (Acipenser naccarii)
- sima tok (Acipenser nudiventris)
- Acipenser ornatus
- atlanti tok (Acipenser oxyrinchus)
- Acipenser persicus
- kecsege (Acipenser ruthenus)
- Acipenser schrenckii
- Acipenser sinensis
- sőregtok (Acipenser stellatus)
- közönséges tok (Acipenser sturio)
- Acipenser toliapicus
- fehér tok (Acipenser transmontanus)
- Huso (Brandt & Ratzeburg, 1833) – 2 faj
- szibériai viza (Huso dauricus)
- viza (Huso huso)
Scaphirhynchinae [szerkesztés]
A Scaphirhynchinae alcsaládba 2 nem tartozik
- Pseudoscaphirhynchus (Nikolskii, 1900) – 3 faj
- Scaphirhynchus (Heckel, 1836) 3 faj
Megjelenésük [szerkesztés]
Hátuk közepén és két oldalukon egy-egy, hasukon két sorban rombusz alakú csontlemezek követik egymást. A farkúszójuk felső részén kifejlődött vértpikkelyeket szalagok kapcsolják össze. Ormányuk alsó oldalán, a szájuk előtt haránt irányú bajuszsor fejlődött ki. Fiatal korukban még gyenge, kis fogaik vannak, de ezek néhány éves korukban kihullnak. Úszóhólyagjuk fejlett.
Életmódjuk [szerkesztés]
Fenéklakó gerincesekkel és halakkal táplálkoznak. Általában nagytestűek és a többi halfajhoz viszonyítva lényegesen hosszabb az életkilátásuk. A tokfélék későn, 6 és 25 éves koruk között válnak ivaréretté és ez miatt is veszélyeztetettek, hiszen kifogják mielőtt ívhatnának. A tokfélék javarészt egész életüket édesvízben töltik, habár egyes fajaik vándorformák, mint a lazacok, de ezek is a folyókba vándorolnak ívni.
Felhasználásuk [szerkesztés]
Húsuk ízletes, ikrájukból kaviárt készítenek, és mindezekért intenzíven halásszák őket. Az idesorolt fajokra többnyire halászati korlátozást vezettek be védelmük érdekében. A nagy haszonnal kecsegtető kaviárkészítés miatt, kialakult akvakultúrás tenyésztésük. A tokfélék és a kaviár nemzetközi legális kereskedelme 1998-ban elérte a 220 tonnát. A legnagyobb importőr országok Svájc (24%), Franciaország (19%) és Németország (17%). A feketekereskedelem is jelentős, hiszen évente több tonnányi illegális kaviárt foglalnak le Európában.
Érdekességek [szerkesztés]
A legnagyobbra a szibériai viza (Huso dauricus) nőhet meg és ezzel a legnagyobb édesvízi hal, 80 éves korára ugyanis elérheti az 5,6 m-t és 1-1,5 tonnát.
Források [szerkesztés]
- Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 538. o. ISBN 963-9257-17-6
- Rideg Árpád, Pannonhalmi Miklós: Vizák születése Homokmégyen (magyar nyelven). hallepcso-fishpass.eu, 2010. május 19. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- Tokfélék és kaviár (magyar nyelven). cites.hu, 2006. január 1. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
További információk [szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- Sturgeons Acipenseridae (angol nyelven). BioLiB.cz. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- Acipenseridae (angol nyelven). WoRMS World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
- World Sturgeon Conservation Society e. V. (angol nyelven). wscs.info. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- Осетровые (orosz nyelven). diclib.com. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
- Tokfélék (magyar nyelven). haladin.hu. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
- Kaviár magyar módra (magyar nyelven). diningguide.hu. (Hozzáférés: 2011. augusztus 7.)
