Szibériai viza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szibériai viza
Preparált szibériai viza, melyet 1996. június 9-én fogtak ki. A hal 3,5 méter és körülbelül 250 kilogramm volt. A fotó Habarovszkban készült a helytörténeti múzeumban.

Preparált szibériai viza, melyet 1996. június 9-én fogtak ki. A hal 3,5 méter és körülbelül 250 kilogramm volt. A fotó Habarovszkban készült a helytörténeti múzeumban.
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Öregrend: Porcos ganoidok (Chondrostei)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Alrend: Acipenseroidei
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Huso
Faj: H. dauricus
Tudományos név
Huso dauricus
(Georgi, 1775)
Szinonimák
  • Acipenser dauricus (Georgi, 1775)
  • Acipenser mantschuricus (Basilewsky, 1855)
  • Acipenser orientalis (Pallas, 1814)
  • Huso orientalis (Pallas, 1814)
Elterjedés
Élőhelye Ázsiában
Élőhelye Ázsiában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szibériai viza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai viza témájú kategóriát.

A szibériai viza (Huso dauricus) vagy nevezik még mandzsúriai vizának is, a sugarasúszójú (Actinopterygii) csontos halak (Osteichthyes) porcos ganoid (Chondrostei) csoportján belül a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj. A tokfélék között a legnagyobbra növő és sokáig élő halfaj. Nyolcvan éves korára akár az 5,6 métert és az 1-1,5 tonnát is elérheti. Ezek a méretek azt is jelentik, hogy az édesvízi halak között ez a faj nő a legnagyobbra.[1]

Oroszországban és Kínában fordul elő és az ottani intenzív halászata és az ikrájából készített nagyon értékes beluga vagy fekete kaviár, miatti túlhalászás és orvhorgászat miatt állománya jelentős mértékben csökkent.[2]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország és Kína halfaja. Az Amur folyó vízrendszerében őshonos. Kisebb állománya megtalálható az Ohotszki-tengerben és a Hanka-tóban.[3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lassan növekszik, de hatalmasra megnő. A kifejlett szibériai viza 4-6 méter nagyságú, és egy tonna súlyt is elérő hal.[1] Teste csupasz, rajta sorban elhelyezkedő csontvértek és elszórva csontszemcsék vannak. Négy bajuszszála az alsóállású száj előtt helyezkedik el. Állkapcsa széles és előretolható. Orra tompa, bajuszszálai hengeresek és rojtosak. Szája nagy, alulról eléri a fej két szélét.[3]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szibériai viza mozgása nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.[3]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarérettségét több éves növekedési ciklus után éri el. Az ívásukra május és július környékén kerül sor. A felnőtt egyedek többször is ívnak életciklusuk során. Az ívás periodikus náluk, ez azt jelenti, hogy 4-5 évente a nőstények és a hímek 3-4 évente képesek szaporodni.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Tokfélék és kaviár (magyar nyelven). cites.hu, 2010. május 19. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
  2. Fekete kaviár (magyar nyelven). diningguide.hu, 2009. január 21. (Hozzáférés: 2010. december 19.)
  3. ^ a b c d A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. december 19.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a szibériai vizáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]