Kálvária
Kálvária (latinul: calvaria), Krisztus kereszthalálának helyszíne Jeruzsálemben. A magyar elnevezés a héber „gulgólet” (גֻּלְגֹּלֶת koponya) szóból ered, melynek arámi változata (גֻּלְגֹּלְתָּא gulgóltá). A görög evangéliumi fordításokban „kranion”, a latinban pedig „calvaria” alakban maradt meg, ebből származik a mi kálvária szavunk. A szó jelentése: koponyák helye. Josephus Flavius zsidó történetíró leírásából ismert, hogy a hegyet az "asszírok táborának" hívták.
| „ | „Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak Jézusnak inni, de mikor megízlelte, nem akarta meginni” | ” |
| – (Mt 27,33-34) | ||
A középkorban sok-sok keresztény zarándok látogatta a Jeruzsálemi keresztutat, főleg a ferences rendi atyák vezetésével. Ők „szent circulus-nak, körjáratnak nevezték.
Mivel nem kereshette fel minden hívő a szentföldet, ezért a római Szentszék („Sedes Sancta”) megengedte, hogy másutt is állítsanak fel kereszteket és képeket, amelyek a keresztút jeleneteit ábrázolják és azoknak, akik ezeken a felállított keresztutakon ájtatosságukat végezték, hasonló búcsút engedélyezett.
A Ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. különösen különösen a Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. (Itália „apostolának” is nevezték.) (1676-1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.[1] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferencesekre ruházták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a Selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).
Tartalomjegyzék |
Keresztút [szerkesztés]
A húsvétot megelőző Nagyböjt péntekjein keresztutat járnak a katolikus hívők, amely a templomokban, illetve sok településen szabadtéren lévő (kálvária) tizennégy stációja előtti imádságból áll. Az egyik leghíresebb keresztút a római Colosseum keresztútja. A hagyományos keresztútjárás az apostolok koráig nyúlik vissza. A keresztút az az útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Ezt nevezik a szenvedés vagy fájdalmak útjának via dolorosa, illetve a kereszt útjának via crucis.
Stációk [szerkesztés]
A keresztút állomásai [szerkesztés]
| A keresztút állomásai (Stációk) | Evangéliumi forrás |
| *I. stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust | „Akkor kezükbe adá Őt Pilátus, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,16) |
| *II. stáció: Jézus vállára veszi a keresztet | „keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17) |
| *III. stáció: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt | „Betegségeinket Ő hordozta, s fájdalmainkat Ő viselte.” (Iz 53,4) |
| *IV. stáció: Jézus szent anyjával találkozik | „Ó, mily nagy volt ama drága szűz Anya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán”(Stabat Mater) |
| *V. stáció: Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet | „Megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26) |
| *VI. stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak | „Követé Őt a nép és az asszonyok nagy sokasága” (Lk 23,27) |
| *VII. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt | A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össz (Iz 53,5) |
| *VIII. stáció: Jézus szól a síró asszonyoknak | „Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett” (Lk 23,28) |
| *IX. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel | „Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába” (Zsolt 21,16) |
| *X. stáció: Jézust megfosztják ruháitól | „Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek” (Zsolt 21, 19) |
| *XI. stáció: Jézust keresztre szegezik | Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23,34) |
| *XII. stáció: Jézus meghal a kereszten | „Jézus mondá: Beteljesedett. És lehajtván fejét, kiadá lelkét” (Jn 19,30.) |
| *XIII. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik | „Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit” (Stabat Mater) |
| *XIV. stáció: Jézust sziklasírba temetik | „Volt pedig azon a helyen, ahol Őt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust” (Jn 19,4142) |
- Jézus harmadnapra feltámad
| „ | "Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította őket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!" | ” |
| – (Mk 16,1-7) | ||
A keresztút állomásai Merazhofen [szerkesztés]
-
IV. stáció:
Jézus szent anyjával találkozik -
V. stáció:
Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
Kálváriák Magyarországon [szerkesztés]
-
Karcagi kálvária
-
Bakonybéli kálvária
-
Bátaszéki kálvária
-
Tatai kálvária
Kálváriák világszerte [szerkesztés]
-
Ploubezre, Franciaország
-
Selmecbánya, Szlovákia
Lásd még [szerkesztés]
- Golgota
- Jeruzsálem
- Via Dolorosa
- Jézus-hágója
- Kálvária-domb (Tata)
- Kálvária-kápolna (Esztergom)
- Kálvária-kápolna (Baja)
- Kálvária-kápolna (Makó)
- Kálvária kápolna és templom (Gyöngyös)
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 5–6. o. ISBN 963-05-1288-2 Online elérés

