Lábatlan gyík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lábatlan gyík
Anguidae.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Lábatlangyík-alakúak
(Diploglossa)
Család: Lábatlangyíkfélék (Anguidae)
Nem: Anguis
Faj: A. fragilis
Tudományos név
Anguis fragilis
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Mapa Anguis fragilis.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lábatlan gyík témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lábatlan gyík témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lábatlan gyík témájú kategóriát.

A lábatlan gyík feje nem kígyószerű, és pislogni is képes

A lábatlan gyík vagy törékeny gyík, kuszma (Anguis fragilis) egy, a nevének megfelelően végtag nélküli, így első pillantásra inkább kígyónak, mintsem gyíknak tűnő állatfaj, a lábatlangyík-alakúak (Diploglossa) alrendjének egyetlen magyarországi képviselője.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvetően európai faj, bár megtalálható Kis-Ázsia északi partvidékén, a Kaukázusban és Iránban is. Európában a legészakibb területekről, a Pireneusi-félsziget déli vidékeiről, a Krímből és Írországból hiányzik.

Elsősorban a dús aljnövényzetű erdők lakója, így főleg domb- és hegyvidékeken találkozhatunk vele. Az Alföldön csak a nagyobb erdőkben él. Könnyen és jól alkalmazkodik a környezethez: nemcsak a különféle erdőkben, bozótosokban és erdei kaszálóréteken lelhetjük fel, de a sziklagyepek közelében, sőt, gyakran kertekben vagy parkokban is. Kedveli a dús aljnövényzetet, a rejtőzésre alkalmas üregeket, földön heverő tárgyakat.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazánkban mindkét alfaj előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár lábai hiányoznak, ez a gyík könnyen megkülönböztethető a kígyóktól: farka tompa, lekerekített, feje gyíkszerűen magas és kicsi, teste zömökebb, szemhéjai pedig csukhatóak. Amikor nyelvét öltögeti, a szájnyílása enyhén nyitott, míg a kígyóké mindig teljesen zárt. Negyven–negyvenöt (nagy ritkán ötven) centiméteresre nő meg. Hátának csillogó, sima pikkelyei a barna különféle árnyalataiban pompáznak, oldala hasonló színű, de világosabb. Hasa feketébe hajló, palaszürkés. A háton sokszor sötétebb gerincvonal fedezhető fel, és a két szemzugból is gyakran hasonló csík indul a hát és az oldal találkozásánál. Az Anguis fragilis colchicus alfaj hátát égszínkék pettyek díszítik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvetően rejtőzködő természetű állat. Főleg este és esős időben aktív; leginkább meleg, esős, párás nyári alkonyatokon találkozhatunk vele, de ilyenkor is az aljnövényzet rejtekén tevékenykedik. Más gyíkoktól eltérően nem kövek felületére fekszik ki sütkérezni, hanem a könnyen felmelegedő tereptárgyak alatt veszi fel a szükséges hőt. Nem tart territóriumot. Szeme nem túl fejlett; színvak. Szaglása nagyon jó. Lassan mozog, ezért áldozatai is könnyen elfogható állatok: fő tápláléka a földigiliszta és a meztelen csiga. Védekezésként képes a farkát ledobni, és később újat növeszteni helyette.

Október közepén beássa magát a talajba, nem ritkán fajtársaival vagy más fajokkal közösen. A telelésből április közepén bújik elő.

Nem sokkal tavaszi feléledése után, április-május fordulóján párzik; ilyenkor a hímek heves párviadalokat vívnak. A tojások az anyaállat testében fejlődnek ki, ezért a lábatlan gyík álelevenszülő. A mintegy 10 centiméter hosszú gyíkocskák augusztus-szeptemberben bújnak ki a vékony burokból; az első évben sokuk elpusztul. Az ivarérettséget hároméves korukra érik el.

Egyes kutatók szerint fogságban néhány egyed harminc éves koráig is elélt, mások tizenöt évről beszélnek.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rejtőzködő faj lévén nem veszélyeztetett, bár az emberek gyakran kígyónak nézik, és elpusztítják. Számos természetes ellensége van; többek között az egerészölyv, a sün és a vaddisznó. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint nem veszélyeztetett, mindazonáltal ugyanúgy, mint minden hazai kétéltű és hüllő, Magyarországon a lábatlan gyík is védett: eszmei értéke 10 000 forint.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]