Gálosfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gálosfa
Gálosfa2.jpg
A templom légifotója
Gálosfa címere
Gálosfa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Kistérség Kaposvári
Jogállás község
Polgármester Tóth József[1]
Irányítószám 7473
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 225 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 15,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gálosfa  (Magyarország)
Gálosfa
Gálosfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 14′ 51″, k. h. 17° 53′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 51″, k. h. 17° 53′ 26″
Gálosfa  (Somogy megye)
Gálosfa
Gálosfa
Pozíció Somogy megye térképén

Gálosfa község Somogy megyében, a Kaposvári kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaposvártól délkeletre, Kaposgyarmat és Simonfa között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gálosfa nevét 1425-ben említette először oklevél Galusfalva néven. Az oklevél szerint Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, valamint Szerdahelyi Dersfi Márton, a zseliczszentjakabi apátsággal szemben tartottak jogot e helységre.

1489-ben Szerdahelyi István birtokaként volt említve.

Az 1536. évi adólajstromban Gálosfalva alakban fordult elő, ekkor Imrefy Péter özvegyének birtoka volt.

1626-ban Imrefy Farkas az ura és később az özvegye volt itt birtokos.

Egy 1703 körüli és az 1715. évben készült összeírásban Festetics Pál szerepelt földesuraként és még az 1900-as évek elején is e családé, ekkor gróf Festetics Pál volt a nagyobb birtokosa és a községbeli régi kúriát is a Festetics család építtette.

1715-ben 12 háztartását írták össze.

1804 november 16-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat.

1910-ben Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott.

1910-ben 774 lakosából 727 magyar, 47 német volt. Ebből 761 római katolikus, 8 izraelita volt.

A Szentluka-pusztán 1798-ban kápolnát emeltek, de ez is megsemmisült.

A községhez tartoztak a következő lakott helyek is: Szentluka-puszta, Kistótváros-puszta, és Nagytótváros-major, és Gálosfától nyugatra esett Törjék-puszta is:

Szent-Lukácsfalva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentluka-puszta helyén feküdt a középkorban Szent-Lukácsfalva helység is, amely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt S. Luca alakban és már ekkor egyházas hely volt.

1346-ban a zseliczszentjakabi benedekrendű apátság birtoka volt.

1424-ben a pálosok is kaptak itt birtokrészeket.

1489-ben Szerdahelyi István birtoka volt.

Tótfalu[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kistótváros és Nagytótváros helyén feküdt a középkorban Tótfalu, amely 1452-ben Szerdahelyi Csepel János fiainak; Imrének és Dancsnak, valamint Szerdahelyi Dersfi Mártonnak a birtoka volt. 1478-ban pedig Szerdahelyi Dancs Pál birtokaként említették.

1489-ben Tothfalw, másként Draka alakban említették az oklevelek.

Terjék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törjék-puszta helyén a középkorban Terjék (Therjék) helység feküdt. Terjék 1425-1489 között ugyancsak a Szerdahelyi családé volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus temploma - 1808-ban épült. Azelőtt sövényből készült temploma volt
  • Festetics-kastély
Gálosfa légifotója

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gálosfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]