Balatonszemes
| Balatonszemes | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Somogy | ||
| Kistérség 2012-ig | Balatonföldvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Takács József[1] | ||
| Irányítószám | 8636 | ||
| Körzethívószám | 84 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1772 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 49,19 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 36,02 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,80734°, k. h. 17,78039° | |||
| é. sz. 46,80734°, k. h. 17,78039° | |||
| Balatonszemes weboldala | |||
Balatonszemes község Somogy megyében, a Balatonföldvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Balatonszemes a Balaton déli partján, Balatonlelle és Balatonszárszó illetve Balatonőszöd között fekszik. Vasúton a Budapest-Nagykanizsa vonalon, közúton a 7-es főúton, illetve az M7-es autópályán közelíthető meg (távolsága Budapesttől 130 km). A Külső-Somogyi dombvidék északi, Balatonra néző lejtőire települt, melyek a község területén majdnem mindenütt meredek letöréssel mennek át a part menti fél-egy km széles síkságba.
Neve [szerkesztés]
Első említése Samas néven a Tihanyi Alapítólevélből való, majd a Villa Scemes elnevezés tűnik fel II. Endre idejéből. Később – egészen 1912-ig – Faluszemesnek nevezték, valószínűleg megkülönböztetésül a közelben, Balatonföldvártól délre fekvő Pusztaszemes községtől. A mai név első tagja a tó közelségére utal, és a szláv eredetű Blatne>Balatin ("sáros, mocsaras") szóra vezethető vissza. Második tagja a szem finnugor (magyar) szóval függ össze. A szemes minden bizonnyal őrhely szerepére utal, ugyanis az ókortól itt haladt a Balaton déli partját követő kereskedelmi- és hadiút, melyet figyelni kellett.
Története [szerkesztés]
Az őskor óta lakott terület. A mai temetőben található hatalmas halomsír vaskori eredetű, melybe minden bizonnyal egy előkelő személy hamvait temették. Az ókorból maradt régészeti leletek bizonyítják, hogy éltek itt kelták és rómaiak is.
A honfoglalástól kezdve magyarok lakták. Itt távolodott el a Balaton partjától délnyugatnak a Dunától az Adria felé tartó fontos főútvonal, s így mint kitüntetett és jól védhető pont a régi időktől fogva megerősített hely volt. A mai Bagolyvár helyén még a középkorban is földvár állt (Bolondvár néven), mely a török időkben a végvári láncolat részét képezte, s mint ilyen hol a magyarok, hol a törökök kezére került, többször lerombolták, majd újra megerősítették. (A jelenlegi "Bagolyvár" nevű épület 1898-ban mint az első szemesi nyaraló épült az egykori erősség helyén.)
Műemlék templomának legkorábbi részei a 12. századból származnak, román stílusúak. 1325 körül kibővítették, ebből az építési korszakból mára a gótikus szentély maradt fenn. A templom értékes nevezetessége a hazánkban ritkaságnak számító 16. századi reneszánsz pastoforium (szentségtartó fülke), mely a szentélyben található. A török időkben romossá vált templomot végül a települést birtokló Hunyady-család 1740 körül barokk stílusban újjáépíttette; az épület többi része e korból való, de az 1972-ben elkészült helyreállítás rekonstruálta a korábbi maradványokat.
A falutól délnyugatra, Rád-puszta határában 13. századi templom romjai állnak. A községtől délre, a Bagó-dombi kemping közelében feltáratlanul rejtőznek egy 14. századi pálos kolostor romjai.
A 18.-19. században, 1790-től 1861-ig postakocsi lóváltó-állomás is működött a községben, mely ekkoriban a déli part jelentős településének számított. A Hunyadyak által a család kastélya közelében építtetett, ma is álló barokk postaépületben ma Postamúzeum működik.
Történelmi nevezetesség, hogy a magyar szabadságharc ellen támadó Jellasics horvát bán 1848. szeptember 21-én a faluban ütötte fel főhadiszállását. Itt kívánt személyesen találkozni István nádorral, aki a Kisfaludy gőzhajóval akart kikötni Szemes partjánál, ez a szándéka – s így a találkozás – azonban az alacsony vízállás miatt meghíúsult.
A község lakossága eredetileg mezőgazdasággal és halászattal foglalkozott. Balatonszemes fürdőhelyként az 1880-as évektől kezdett számításba jönni. A főleg budapesti nyaralók eleinte a falusiak szobáit bérelték ki az üdülőidényben, majd 1895-től a parthoz közelebb eső részek parcellázásával megkezdődött a felső- és alsó üdülőtelep (az utóbbi neve Hunyady-telep az eredeti birtokos család neve után) kiépülése, ami újabb lendületet kapott, amikor 1913-ban megépült a hajókikötő.
A szocializmus éveiben a Hunyady-telep parkjának helyén jött létre a Balaton-part nagy szovjet gyermek-üdülőtábora, melynek jelenléte némiképp rányomta bélyegét az üdülőhely hangulatára, mint az is, hogy a parti sávban való közlekedést kelet (Balatonőszöd) felől szinte teljes szélességben gátolta a Minisztertanács ott felépített, jól őrzött üdülője.
A vasútállomás közelében érte a halál – az általa olyannyira tisztelt József Attilának a szomszédos Balatonszárszón bekövetkezett halálára tragikusan rímelő módon – 1976. június 4-én a Szemeshez egyébként családilag kötődő Latinovits Zoltánt, akinek sírja a község temetőjében azóta mintegy zarándokhellyé, síremléke nevezetességgé vált.
A rendszerváltás óta Balatonszemes mint üdülőhely igyekszik visszanyerni a 20. század első felében kialakult polgári, középosztályhoz kötődő, családias arculatát.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus templom
- Hunyady-kastély
- Uradalmi magtár a 18. századból.
- Postamúzeum (Balatonszemes)
- Postás-emlékmű a múzeum udvarán
- Bagolyvár
- Sapkadomb (vaskori halomsír a temetőben)
- Eötvös Károly nyaralója
- Latinovits Zoltán Múzeum
- Melocco Miklós Latinovits Zoltán-szobra
Képgaléria [szerkesztés]
Híres emberek [szerkesztés]
- Szőllősy Ferenc (1897–1977) újságíró, lapszerkesztő, MTI kirendeltségének vezetője
- Reich Károly (1922–1988) grafikus, illusztrátor
- Latinovits Zoltán (1931–1976) színművész
- Angyal Pál (1873-1949) büntetőjogász
Balatonszemes az irodalomban [szerkesztés]
- Balatonszemes az egyik, érintőlegesen említett helyszíne Örkény István Irodalom és szerelem című egyperces novellájának.
Testvérvárosai [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Bunovácz Dezső: (szerk.) Magyarország régiói – Dél Dunántúl – Somogy megye Ceba Kiadó, 2004.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Balatonszemes
- Balatonszemes a Startlapon
- Balatonszemes bemutatása - Balcsi.net
- Balatonszemes az Irány Magyarország.hu honlapján
- Térkép Kalauz – Balatonszemes
- Légifotók Balatonszemesről
- Balatonszemes - híd
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||

