Kéthely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kéthely
Kéthely címere
Kéthely címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Marcali
Kistérség Marcali
Jogállás község
Polgármester Sipos Balázs (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8713
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 2299 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 48,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 49,06 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kéthely  (Magyarország)
Kéthely
Kéthely
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 38′ 32″, k. h. 17° 23′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 38′ 32″, k. h. 17° 23′ 40″
Kéthely  (Somogy megye)
Kéthely
Kéthely
Pozíció Somogy megye térképén
Kéthely weboldala

Kéthely község Somogy megyében, a Marcali járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcalitól északra, Balatonkeresztúrtól délre, Balatonújlak és Marcali közt fekvő település. Közúton megközelíthető a 68-as főúton.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéthely nevét az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék említette először, már ekkor egyházas hely volt.

1403-ban Keethel, 1455-ben Kedhely néven említették az oklevelek.

Keethel a Gordovai Fancsi család birtoka volt, 1403-ban nyerte a királytól Fancs László fia, László a hűtlen Tamás fiainak, Jánosnak és Istvánnak, itteni birtokait, melyen 1424-ben Fancs László fiai, János, Imre, Bertalan és László, osztoztak meg és 1455-ben új adományt is nyertek rá. 1464-ben pedig Battyáni Alapi András a helység nála zálogban levő részeit is Gordovai Fancsi Gáspárnak adta. 1550-ben még a Gordovai Fancsi családé, ekkor Fancsi János és György voltak a földesurai. A Gordovai Fancsiaknak itt váruk is volt, mely a fennmaradt adatok szerint 1566 szeptember 29-én még a magyarok birtokában volt, bár Szigetvár eleste után a vármegye összes erődítvénye török kézbe került.

1563-ban neve szerepelt a török kincsári fejadójegyzékben is, mely szerint 15 adóköteles házból állt, 1580-ban pedig 20 ház állt itt.

1598-1599-ben Török István birtoka volt, az 1660 évi dézsmaváltságjegyzék szerint pedig már Zankó Miklós volt a birtokosa és még 1703 táján is e családé volt; Zankó Miklós és Boldizsár voltak a földesurai.

1726-ban a gróf Harrach családé, 1733-ban pedig már Magyarival együtt, a Hunyady család bírtoka volt. 1767-ben báró Kéthelyi Hunyady Jánosé. és a Hunyadiaké volt még a 20. század elején is. A családi kastélyt gróf Hunyady József 1760 körül építtette Sári-pusztán, a községbeli emeletes kastély pedig 1850 körül épült. Kéthely 1715 március 17-én országos, 1843 február 16-án országos és hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 3806 lakosából 3776 magyar volt. Ebből 3706 római katolikus, 14 református, 75 izraelita volt.

Kéthelyhez tartozott Baja puszta, Kula puszta és Marót puszta és Sári puszta is, és e tájon fekhetett egykor Muszt elpusztult falu is.

Baja puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baja pusztát 1403-ban Gordovai Fancs László nyert adományul Zsigmond királytól.

Kula puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kula puszta nevét már 1424-ben említette a Gordovai Fancs család osztálylevele.

Marót puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marót puszta helyén a középkorban két falu: Kismarót és Nagymarót állt és a 15. században a szakácsi pálosoké volt és 1436-ban az egyik Marót nevű helységnek plebániája is volt. Kismarót neve 1446-ban fordult elő, 1484-1500 között Marót és Kismarót Lak tartozékai között volt felsorolva.

1496-ban Marót földesura az Enyingi Török család volt. 1583-ban pedig Nagy-Maróth Komornik István birtoka.

Az 1563 évi török kincstári adójegyzékben Nagymaród 4, Kis-Maród 2 házzal volt felvéve, az 1701-1703-as összeíráskor Nagymarót és Kismarót Marton Istváné volt, majd 1726-ban a gróf Harrach, 1733-ban a Hunyadi család birtoka volt. Ettől kezdve sorsa ugyanaz, mint Kéthelyé.

Sári puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sári puszta 1424-1498 között Baja pusztával együtt szerepelt, az 1550 évi adólajstromban pedig elpusztult helységként van feltüntetve.

1660-ban Zankó Miklós, 1703 körül Zankó Miklós és Boldizsár birtoka.

1715-ben 11 háztartást jegyeztek fel benne és még az 1720-as összeírás szerint is önálló jobbágyfalu volt.

1726-ban a gróf Harrach-, 1733-ban a Hunyady család birtoka. Ez időtől Kéthely sorsában osztozott.

Muszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéthelytől éjszaknyugatra található a muszti erdő, erre felé fekhetett Muszt helység is, amelyet már 1261-ben említettek az oklevelek.

1408 előtt Mesztegnyei Szerecseny Mihály birtoka volt, melyet 1408-ban Gordovai Fancs László nyert adományul.

1444-ben Budavári-Muszt néven fordult elő, ekkor a budai (óbudai) káptalan birtoka volt.

1464-ben a Csányi családé volt, 1583-ban pedig Török István volt a földesura, 1703 körül Zankó Miklós és Boldizsár birtoka, 1726-ban a gróf Harrach családé, 1776-ban pedig báró Hunyady Jánosé volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sáripusztán a Hunyadyak egykori barokk stílusban megépített kastélya. Tízhektáros parkjában több ritka fafaj is megtalálható, mint a kolorádófenyő, az ostorfa. Felújításra szorul, hasznosítása megoldásra vár. Alkalmas lehetne szállodának, wellness központnak Keszthely, Hévíz, Zalakaros, és a balaton közelségéből adódóan. A Sármelléki nemzetközi repülőtér is jó lehetőséget nyújthatna a település idegenforgalmának fellendítésében.

  • Templom

Az ide látogatók felkereshetik a falu 1714-ben Zankó Miklós által épített műemléktemplomát, melyet Hunyady István földesúr bővített barokk stílusban. Mai formáját 1750-ben nyerte el az épület. A falu központjában álló, szintén műemlék szentháromság-szobor ugyancsak ebből a korból származik.

  • Kápolna

1870-ben szentelték fel a szőlőhegyi kápolnát

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kéthely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]