Harkályfélék

Harkályfélék
Szőrös hőcsik (Picoides villosus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Harkályalakúak (Piciformes) Család: Harkályfélék (Picidae) Leach, 1820
Alcsaládok és nemek
Jynginae Picumninae Nesoctitinae Picinae
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Harkályfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Harkályfélék témájú médiaállományokat.

A harkályfélék (Picidae) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó családja. 28 nem és 214 faj tartozik a családba. Magyarországon élő fajaikat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1997-ben és 1998-ban „Az év madaraivá” választotta.

Előfordulásuk

A családhoz tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve az Ausztrália Új-Zéland, Madagaszkár és a szélsőséges sarkvidékek kivéve. A legtöbb faj erdei élőhelyeken él, bár néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is megtalálható.

Kárpát-medencei előfordulásuk

Jellemző magyarországi képviselői, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és más fakopáncs- (más néven tarkaharkály-) (Dendrocopos) fajok, a zöld küllő (Picus virirdis), a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyaktekercs (Jynx torquilla).

Megjelenésük

A legkisebb a Picumnus aurifrons 8 centiméter, testtömege 7 gramm. A legnagyobb a már kihalt császárharkály (Campephilus imperialis) volt, átlagos 58 centiméteres hosszával és valószínűleg több mint 600 grammos tömegével. A harkályok vetélőujja és erőteljes, a test súlyát alátámasztó kemény tollú farktollai lehetővé teszik a függőleges fatörzseken való mozgást. Vésőszerű csőrükkel vájják ki a fa kérgét, és hosszan kiölthető nyelvükkel húzzák ki alóla az élősködőket.

Szaporodásuk

Rendszerint fák odvaiban költenek. Sok fajuk hímje odvas fatörzsön vagy valamilyen más, jól kongó aljzaton dobolva ad hangjeleket. Erdőkben a többi faj számára is hasznosak, hiszen odúkat készítenek, és így lakóhely jut más madaraknak, emlősöknek (mókus) is.

Rendszerezés

A család az alábbi alcsaládokat és nemeket foglalja magában.

Nyaktekercsformák

A nyaktekercsformák (Jynginae) alcsaládjába az alábbi 1 nem tartozik:

• Jynx – 2 faj

Törpeharkályformák

A törpeharkályformák (Picumninae) alcsaládjába az alábbi 2 nem tartozik:

• Sasia – 3 faj
• Picumnus – 27 faj

Nesoctitinae

A Nesoctitinae alcsaládba az alábbi 1 nem tartozik:

• Nesoctites – 1 faj

Harkályformák

A harkályformák (Picinae) alcsaládba az alábbi nemzetségek és nemek tartoznak:

• Hemicircini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:
  • Hemicircus – 2 faj

• Chrysocolaptini nemzetségbe 3 nemet sorolnak:
  • Blythipicus – 2 faj
  • Reinwardtipicus – 1 faj
  • Chrysocolaptes – 2 faj

• Picini nemzetségbe 13 nemet sorolnak:
  • Dinopium – 4 faj
  • Gecinulus – 2 faj
  • Micropternus
  • Meiglyptes – 3 faj
  • Chrysophlegma – 3 faj
  • Picus – 12 faj
  • Geocolaptes – 1 faj
  • Campethera – 12 faj
  • Piculus – 9 faj
  • Colaptes – 12 faj
  • Mulleripicus – 3 faj
  • Dryocopus – 7 faj
  • Celeus – 11 faj

• Campephilini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:
  • Campephilus – 11 faj

• Dendropicini nemzetségbe 11 nemet sorolnak:
  • Sphyrapicus – 4 faj
  • Xiphidiopicus – 1 faj
  • Melanerpes – 24 faj
  • Picoides – 3 faj
  • Yungipicus – 7 faj
  • Leiopicus – 2 faj
  • Dendropicos – 15 faj
  • Dendrocopos – 15 faj
  • Dryobates – 4 faj
  • Leuconotopicus – 6 faj
  • Veniliornis – 14 faj

Külső hivatkozások

• Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
• ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
• Rózsa Lajos: Madarak