Szarka

Szarka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Család: Varjúfélék (Corvidae) Nem: Pica Faj: P. pica
Tudományos név
Pica pica Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési terület. Minden szín a szarka egyik alfaját jelöli: zöld: Pica p. pica, világoszöld: P. p. asirensis, barnászöld: P. p. bactriana, piros: P. p. bottanensis, sötétzöld: P. p. fennorum, kék: P. p. galliae, türkiz: P. p. germanica, sárga: P. p. hemileucoptera, lila: P. p. hudsonia, barna: P. p. jankowskii, világos narancs: P. p. japonica, sötétkék: P. p. kamtschatica, hell pink: P. p. leucoptera, narancs: P. p. mauritanica, világoskék: P. p. melanotos, pink: P. p. nuttalli, bordó: P. p. sericea
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szarka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szarka témájú médiaállományokat.

Röptében

A szarka (Pica pica) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartózó faj.

Előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat, ezért a népi folklórban mint „tolvaj szarka” él. A papagájhoz hasonlóan megtanítható az emberi beszéd utánzására. Az egyetlen madár, amelyről tudott, hogy képes felismerni magát a tükörben, amit a fejlett éntudat jelének tartanak.

Előfordulása

Európában, Ázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerika nyugati részén szinte mindenütt honos.

Alfajai

• Pica pica asirensis
• Pica pica bactriana
• Pica pica bottanensis
• Pica pica camtschatica
• Pica pica fennorum
• Pica pica galliae
• Pica pica hemileucoptera
• Pica pica leucoptera
• Pica pica mauretanica
• Pica pica melanotos
• Pica pica pica
• Pica pica sericea

Megjelenése

Fán ülő szarka

E madár testhossza 40-45 centiméter, farokhossza körülbelül 20-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 60 centiméter és testtömege 200-250 gramm. Mindkét nemnek fekete-fehér tollazata és hosszú, ék alakú szárnya van.

Életmódja

A szarka bokrokkal és fákkal tarkított kultúrtájak, facsoportok és bozótosok, parkok lakója. Magányosan vagy párosban él. Táplálkozáskor több madár is összegyűlhet. A szarka mindenevő, a magoktól és rovaroktól kezdve tojásokig, madárfiókákig, dögökig mindent megeszik, néha nagyobb emlősöket tisztít meg a parazitáktól.

Szaporodása

Gömb alakú szarkafészek

A szarka egy éves korában lesz ivarérett. A szarkapár tartós házasságban él, és nem túl szigorú teleken kitart a költőterületén. A párzási időszak áprilistól júniusig tart. Általálában egyszer költ, de ha az előző fiókák elpusztulnak, akkor még egy fészekaljat rak. A fészekalj általában 5-7 halványkék vagy zöld, barna pettyes tojásból áll. A szarkafészek nagy, fedett építmény, amely gallyakból készül és agyaggal vagy trágyával van kitapasztva. Vékony gabonaszár, fű vagy szőr béleli, ez utóbbit a szarka időnként élő állatból tépi ki. A két szülő már márciusban a kora reggeli órákban építeni kezdi nagy, gömb alakú, zárt fészkét, amelyen csak oldalt van bejárónyílás. A fészket magasan a fák koronájában helyezik el, vagy csupán néhány méter magasságban bokrokban, de mindig ujjnyi vastag, sokszor tüskés ágak sűrű szövevényében. Egyes párok háborítatlanul költenek az autópályák melletti bokrokban, mások a városok területén. A tojásokat egyedül a tojó költi ki, de a hím eközben eteti a tojót. A költés 17-18 napig tart. A fiatal madarak 3-4 hetesen repülnek ki.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Nagy Európai Természetkalauz. Officina Nova, Szlovákia. ISBN 963 8185 40 6 (1993) 

Külső hivatkozás

• Az MME Monitoring Központjának adatlapja
• Videofelvételek az Internet Bird Collection oldalán