Nagy fakopáncs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy fakopáncs
A hím
A hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Nem: Dendrocopos
Faj: D. major
Tudományos név
Dendrocopos major
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Dendrocopos major distribution map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy fakopáncs témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy fakopáncs témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy fakopáncs témájú kategóriát.

A nagy fakopáncs, más néven tarka harkály (Dendrocopos major) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

Hazánkban védett, eszmei értéke 100 000 Ft. Európában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetett státuszú fajként tartják nyilván.

Évente egyszer költ. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a korhadt fákon. Territóriumán belül több odút is készít, de csak egyben fészkel. A tojó 6 tojását az odú alján levő faforgácsra rakja. A kotlás 14-16 napig tart. Mindkét szülő üli a tojásokat.A balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (30-40-es évektől) egyedszáma csökkent az urbanizált élőhelyeken. A fatörzsön táplálkozó fajok többségéhez hasonlóan télen is megtalálja táplálékát, ezért nem vonul el. Télen kóborló, de soha nem megy messze előző évi költőhelyétől.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában él. Magyarországon gyakori.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dendrocopos anglicus
  • Dendrocopos major beicki
  • Dendrocopos major brevirostris
  • Dendrocopos major cabanisi
  • Dendrocopos major canariensis
  • Dendrocopos major candidus
  • Dendrocopos major hainanus
  • Dendrocopos major harterti
  • Dendrocopos major hispanus
  • Dendrocopos major italiae
  • Dendrocopos major japonicus
  • Dendrocopos major kamtschaticus
  • Dendrocopos major kitsutsuki
  • Dendrocopos major major
  • Dendrocopos major mandarinus
  • Dendrocopos major mauritanus
  • Dendrocopos major numidus
  • Dendrocopos major paphlagoniae
  • Dendrocopos major parroti
  • Dendrocopos major pinetorum
  • Dendrocopos major poelzami
  • Dendrocopos major stresemanni
  • Dendrocopos major tenuirostris
  • Dendrocopos major thanneri

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 23-26 centiméter, szárnyának fesztávolsága 38-40 centiméter, testtömege 70-100 gramm. Feje teteje, nyaka és háta fekete: a fekete bajuszsávot fekete sáv köti össze a tarkóval. Ez a fekete keret fehér sapkát zár közre, és ez megkülönbözteti minden egyéb európai harkálytól. A két látható szélső faroktolla fehér, fekete pettyekkel vagy sávokkal. (A balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) ennek a fordítottja: fekete alapon fehéren pettyezett). A fiataloknál a bajuszsávot a tarkóval összekötő sáv vékonyabb, gyakran nem is ér el a tarkóig. Fartájéka és alsó farokfedői skarlátvörösek.

A tojó

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hegy- és síkvidéki erdőkben egyaránt előfordul.

Erős csőrével lyukat vés a fába, a kéreg alatt élő hernyókat keresgélve, majd ragadós nyelvével szedi ki táplálékát. A fatörzsről is összeszedi a bogarakat, és a gyümölcsöket is megeszi. Esetenként gyűrű alakban kis lyukakat váj a fa törzsébe, hogy felnyalogathassa a kicsorduló nedvet. Feltöri, kitágítja a kis énekesmadarak fészekodvakat, hogy felfalhassa a tojásokat, illetve a fiókákat.

Ember által kihelyezett táplálékon
és egy dögön
Dendrocopos major MHNT 232.jpg

Saját fészekodvát önmaga vájja – rendszerint élő fa törzsébe vagy függőleges ágába de akár telefonpóznába is, hozzávetőleg 1,8 m magasan. Az odú a szűk bejárat után kiöblösödik. 4-6 tojását az odú csupasz aljzatára rakja, és 14-16 napig kotlik rajtuk. A fiókák fészeklakók, 20 napos korukban repülnek ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]