Harkályfélék
|
|
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Szőrös hőcsik (Picoides villosus) |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Alcsaládok és nemek | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Harkályfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Harkályfélék témájú médiaállományokat. |
A harkályfélék (Picidae) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó családja. 28 nem és 214 faj tartozik a családba. Magyarországon élő fajaikat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1997-ben és 1998-ban „Az év madaraivá” választotta.
Tartalomjegyzék |
Előfordulásuk [szerkesztés]
A családhoz tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve az Ausztrália Új-Zéland, Madagaszkár és a szélsőséges sarkvidékek kivéve. A legtöbb faj erdei élőhelyeken él, bár néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is megtalálható.
Kárpát-medencei előfordulásuk [szerkesztés]
Jellemző magyarországi képviselői, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és más fakopáncs- (más néven tarkaharkály-) (Dendrocopos) fajok, a zöld küllő (Picus virirdis), a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyaktekercs (Jynx torquilla).
Megjelenésük [szerkesztés]
A legkisebb a Picumnus aurifrons 8 centiméter, testtömege 7 gramm. A legnagyobb a már kihalt császárharkály (Campephilus imperialis) volt, átlagos 58 centiméteres hosszával és valószínűleg több mint 600 grammos tömegével. A harkályok vetélőujja és erőteljes, a test súlyát alátámasztó kemény tollú farktollai lehetővé teszik a függőleges fatörzseken való mozgást. Vésőszerű csőrükkel vájják ki a fa kérgét, és hosszan kiölthető nyelvükkel húzzák ki alóla az élősködőket.
Szaporodásuk [szerkesztés]
Rendszerint fák odvaiban költenek. Sok fajuk hímje odvas fatörzsön vagy valamilyen más, jól kongó aljzaton dobolva ad hangjeleket. Erdőkben a többi faj számára is hasznosak, hiszen odúkat készítenek, és így lakóhely jut más madaraknak, emlősöknek (mókus) is.
Rendszerezés [szerkesztés]
A család az alábbi alcsaládokat és nemeket foglalja magában.
Nyaktekercsformák [szerkesztés]
A nyaktekercsformák (Jynginae) alcsaládjába az alábbi 1 nem tartozik:
- Jynx – 2 faj
Törpeharkályformák [szerkesztés]
A törpeharkályformák (Picumninae) alcsaládjába az alábbi 2 nem tartozik:
Nesoctitinae [szerkesztés]
A Nesoctitinae alcsaládba az alábbi 1 nem tartozik:
- Nesoctites – 1 faj
Harkályformák [szerkesztés]
A harkályformák (Picinae) alcsaládba az alábbi nemzetségek és nemek tartoznak:
- Hemicircini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:
- Hemicircus – 2 faj
- Chrysocolaptini nemzetségbe 3 nemet sorolnak:
- Blythipicus – 2 faj
- Reinwardtipicus – 1 faj
- Chrysocolaptes – 2 faj
- Picini nemzetségbe 13 nemet sorolnak:
- Dinopium – 4 faj
- Gecinulus – 2 faj
- Micropternus
- Meiglyptes – 3 faj
- Chrysophlegma – 3 faj
- Picus – 12 faj
- Geocolaptes – 1 faj
- Campethera – 12 faj
- Piculus – 9 faj
- Colaptes – 12 faj
- Mulleripicus – 3 faj
- Dryocopus – 7 faj
- Celeus – 11 faj
- Campephilini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:
- Campephilus – 11 faj
- Dendropicini nemzetségbe 11 nemet sorolnak:
- Sphyrapicus – 4 faj
- Xiphidiopicus – 1 faj
- Melanerpes – 24 faj
- Picoides – 3 faj
- Yungipicus – 7 faj
- Leiopicus – 2 faj
- Dendropicos – 15 faj
- Dendrocopos – 15 faj
- Dryobates – 4 faj
- Leuconotopicus – 6 faj
- Veniliornis – 14 faj
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
- ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
- Rózsa Lajos: Madarak

