Harkályfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Harkályfélék
Szőrös hőcsik (Picoides villosus)
Szőrös hőcsik (Picoides villosus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Harkályfélék (Picidae)
Leach, 1820
Alcsaládok és nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Harkályfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Harkályfélék témájú kategóriát.

A harkályfélék (Picidae) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó családja. 28 nem és 214 faj tartozik a családba. Magyarországon élő fajaikat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1997-ben és 1998-ban „Az év madaraivá” választotta.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családhoz tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve az Ausztráliát, Új-Zélandot, Madagaszkárt és a szélsőséges sarkvidékeket. A legtöbb faj erdei élőhelyeken él, bár néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is megtalálható.

Kárpát-medencei előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző magyarországi képviselői a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és más fakopáncsfajok (más néven tarkaharkályok) (Dendrocopos), a zöld küllő (Picus virirdis), a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyaktekercs (Jynx torquilla).

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkisebb a Picumnus aurifrons 8 centiméter, testtömege 7 gramm. A legnagyobb a kihalófélben lévő császárharkály (Campephilus imperialis), átlagos 58 centiméteres hosszával és valószínűleg több mint 600 grammos tömegével. A harkályok vetélőujja és erőteljes, a test súlyát alátámasztó kemény tollú farktollai lehetővé teszik a függőleges fatörzseken való mozgást. Vésőszerű csőrükkel vájják ki a fa kérgét, és hosszan kiölthető nyelvükkel húzzák ki alóla az élősködőket.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszerint fák odvaiban költenek. Sok fajuk hímje odvas fatörzsön vagy valamilyen más, jól kongó aljzaton dobolva ad hangjeleket. Erdőkben a többi faj számára is hasznosak, hiszen odúkat készítenek, és így lakóhely jut más madaraknak, emlősöknek (mókus) is.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család az alábbi alcsaládokat és nemeket foglalja magában.

Nyaktekercsformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyaktekercsformák (Jynginae) alcsaládjába az alábbi 1 nem tartozik:

Törpeharkályformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törpeharkályformák (Picumninae) alcsaládjába az alábbi 2 nem tartozik:

Nesoctitinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nesoctitinae alcsaládba az alábbi 1 nem tartozik:

Harkályformák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harkályformák (Picinae) alcsaládba az alábbi nemzetségek és nemek tartoznak:

  • Hemicircini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:
  • Campephilini nemzetségbe 1 nemet sorolnak:

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]