Bő nemzetség

A Bő nemzetség (Bu, Beu) a 108 magyar nemzetség egyike volt.

Története

A nemzetség bölcsője a Somogyvártól délre eső Jád és Bodrog melletti két Bő, vagy Bü puszta volt. Itt állt egykor a nemzetség Szent Kereszt tiszteletére szentelt monostora is.

A Bő nemzetség két ága, a Thúz- (vagy Izsép-) és a Ders-ág országos szerepre emelkedett.

Thúz ág

E ágnak első ismert őse János, kinek fia, Izsép volt, ki 1236-tól szerepelt az oklevelekben, mint a várföldek visszafoglalására felállított bizottság tagja. Kálmán herceg híve volt és 1241-ben a Sajó mellett vívott csatában esett el. Ősi vagyonát Gyog egy részének megszerzésével is növelte.

Fia (II.) János volt, aki IV. Bélától Miklósit, valamint Magyarinak addig a somogyi várnépek tulajdonát képező felét és Kölkedet nyerte adományul.

II. János Kun László híve volt. 1282-ben a hódtavi csatában lelte halálát. Fia Trepk volt, kinek gyermekei közül (1313-1329) János a Laki Thúz-, Péter a Létay család, István pedig a Kürtössy és a Messzer család ősei lettek.

A Bő nemzetség birtokai voltak: Somogyjád, Bodrog, Lak is.

Ders ág

Izsép atyjánál Jánosnál valószínű egy nemzedékkel előbb élt a Ders-ág őse, Ders.

Ders két unokája Mihály (1287-1304.) zágrábi püspök, majd esztergomi érsek, valamint Fogas Péter (1294-1300) székely ispán voltak.

A Bő nemzetség birtokai növelésével tekintélyes vagyonra tett szert, és 1449-ben osztoztak meg birtokaikon.

A nemzetség címere

A Bő nemzetségnek nem volt egységes címere, áganként, sőt személyenként is más-más címerjelvényt használt (medvét, griffet, sast és oroszlánt).

Források

• Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I–III. Budapest, 1900–01
• Borovszky Samu: Somogy vármegye