Mágocs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mágocs
Mágocs központja.JPG
A városközpont
Mágocs címere
Mágocs címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Járás Hegyháti
Kistérség Sásdi
Jogállás város
Polgármester Hőnig Mária[1]
Irányítószám 7342
Körzethívószám 72
Népesség
Teljes népesség 2376 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 58,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 42,54 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mágocs (Magyarország)
Mágocs
Mágocs
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 20′ 50″, k. h. 18° 14′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 50″, k. h. 18° 14′ 04″
Mágocs (Baranya megye)
Mágocs
Mágocs
Pozíció Baranya megye térképén
Mágocs weboldala

Mágocs (németül Magotsch[3], horvátul Magoč) város Baranya megyében, a Hegyháti járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Baranya megye északi részén, a Baranya-Tolna megyehatár közvetlen közelében fekszik. A Hegyhát legjelentősebb települése. Megközelítése közúton lehetséges. Alsómocsoláddal közös vasútállomása a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalon Mágocstól kb. 5 km-es távolságra van.

A Baranyai Hegyhátnak ez a része földrajzi értelemben a Völgységhez tartozik. A körzet éghajlatára a mérsékelten meleg nyár és az enyhe tél jellemző. A dombsági területű mérsékelten nedves, az óceáni hatások vannak túlsúlyban. Az évi középhőmérséklet 10 - 10,5 °C körül alakul. Tengerszint feletti magassága 220 + 20 m.

A település északi részén folyik a Méhész-patak, keleti határát a Hajmás-patak alkotja, délen pedig a Hábi-csatorna található, melynek északi oldali mellékvize a Mágocsi-vízfolyás.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legkorábbi időkből származó leletek az i. e. 4000-től i. e. 2800-ig tartó időszakban keletkeztek. Erre vonatkozó edénymaradványokat találtak egy Hundsberg nevű külterületi helyen. Neve először a tatárdúlás utáni időkben bukkan fel, Maguch alakban. A terület ekkor a Szente-Magócs nemzetség birtoka volt. Apátságát először 1251. említik, mikor Apsa comes felesége végrendeletben gondoskodott róla. A bencéseké volt. Ennek ellenére – Pesty Frigyes 19. századi kutató szerint – Magasdnak hívták régi lakói. Az 1333-1335-ös tizedjegyzékben már önálló plébánia, tehát jelentős helyként szerepelt. A török hódoltság idejére a magyar lakosság teljesen eltűnt, helyükre ortodox délszlávok érkeztek. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu teljesen elnéptelenedett. A temetőben talált egyik sírkő felirata szerint már 1750 körül izraelita hitközség működött Mágocson, zsinagógájukat 1846-ban építették. A 19. században mezőváros és járási székhely volt. A mágocsi céhek I. Ferenc császártól kaptak céhlevelet 1831-ben. A korabeli feljegyzések szerint anyagilag a legerősebb a takácscéh volt, a legnépesebb pedig a molnárcéh. Jó nevűek voltak a mágocsi fazekasok és kályhacsempe-készítők. A Téglaházi-dűlőt Olaszfalunak is nevezték. Itt 1800 óta téglavető működött, s 1930-ig olasz munkásai és vezetői voltak, akiknek lakóházai is ebben a dűlőben álltak. 1718-ban magyarok, 1715 és 1720 között horvátok (Ogulinból, Otočacból)[5][6][7], majd 1743-tól több hullámban németek érkeztek Mágocsra. A 78%-ban németajkú lakosság 1920-ig megtartotta összetételét. A lakosság összetételének megváltozását az okozta, hogy 1945-ben 106 kiskundorozsmai család költözött az akkor kitelepített németek házaiba.

A város lakosai túlnyomórészt római katolikus vallásúak. A mai is álló műemléki védettségű templomot 1800 és 1805 között építették és Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A copf stílusú épület oltárképét, amely Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja, Karl Backmayer készítette 1779-ben. Ez a kép, valamint a 18. századból való Szent Anna oltár a pécsi volt dominikánus templomból került ide. Cranach Magdolna Jézussal című, Salzburgban őrzött képének másolatát a 19. század elején ismeretlen festő festette. A helyi szövetkezet vegyes kara 1960-ban – színvonalas tevékenységének köszönhetően – Kodály Zoltán hozzájárulásával és jelenlétében felvehette a Kodály Vegyes Kar nevet. Mivel a mester életében mindössze két énekkarnak engedte meg ezt, igen nagy kitüntetésnek számított ez a gesztusa. Német nemzetiségi néptáncegyüttes, kórus és fúvószenekar is működik a településen.

2001-ben a lakosság 6%-a német, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Trianon-emlékmű
  • Műemlék katolikus templom 1805-ből[8]
  • Turul-szobor[9]
  • Trianon-emlékmű

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mágocs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Magyar települések német nevei (PDF). (Hozzáférés: 2013. július 1.)
  4. Mágocs környezetvédelmi programja (PDF), 2007. október 25. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  5. Hrvatska znanstvena bibliografija Sanja Vulić: Govor Hrvata u Mađarskoj koji su podrijetlom iz ogulinskoga kraja
  6. Hrvatska znanstvena bibliografija Sanja Vulić-Vranković: Govor Hajmaša u Mađarskoj
  7. Modruš br.1/2004. Sanja Vulić: Modruški govor u okviru govora s čakavskom osnovicom u kontinentalnoj Hrvatskoj
  8. A templom a muemlekem.hu oldalon. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  9. Turul szobrok a Kárpát-medencében - helyszínei vármegyék szerint. Törökkanizsa honlapja. (Hozzáférés: 2014. október 15.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]