Mágocs
| Mágocs | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Baranya | ||
| Kistérség 2012-ig | Sásdi | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Hőnig Mária[1] | ||
| Irányítószám | 7342 | ||
| Körzethívószám | 72 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2472 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 58,11 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 42,54 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Mágocs
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Mágocs
Pozíció Baranya megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,3473°, k. h. 18,2343° | |||
| Mágocs weboldala | |||
Mágocs (horvátul Magoč) város Baranya megyében, a Sásdi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A város Baranya megye északi részén, a Baranya-Tolna megyehatár közvetlen közelében fekszik. A Hegyhát legjelentősebb települése. Megközelítése közúton lehetséges. Alsómocsoláddal közös vasútállomása a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalon a falutól kb. 5 km-es távolságra van.
A Baranyai Hegyhátnak ez a része földrajzi értelemben a Völgységhez tartozik. A körzet éghajlatára a mérsékelten meleg nyár és az enyhe tél jellemző. A dombsági területű mérsékelten nedves, az óceáni hatások vannak túlsúlyban. Az évi középhőmérséklet 10 - 10,5 °C körül alakul. Tengerszint feletti magassága 220 + 20 m
Története [szerkesztés]
Legkorábbi időkből származó leletek az i.e. 4000-től ie. 2800-ig tartó időszakban keletkeztek. Erre vonatkozó edénymaradványokat találtak egy Hundsberg nevű külterületi helyen. Neve először a tatárdúlás utáni időkben bukkan fel, Maguch alakban. A terület ekkor a Szente-Magócs nemzetség birtoka volt. Apátságát először 1251. említik, mikor Apsa comes felesége végrendeletben gondoskodott róla. A bencéseké volt. Ennek ellenére - Pesty Frigyes XIX. századi kutató szerint - Magasdnak hívták régi lakói. Az 1333-1335-ös tizedjegyzékben már önálló plébánia, tehát jelentős helyként szerepelt. A török hódoltság idejére a magyar lakosság teljesen eltűnt, helyükre ortodox délszlávok érkeztek. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu teljesen elnéptelenedett. A temetőben talált egyik sírkő felirata szerint már 1750 körül izraelita hitközség működött Mágocson, zsinagógájukat 1846-ban építették. A XIX. században mezőváros és járási székhely volt. A mágocsi céhek I. Ferenc császártól kaptak céhlevelet 1831-ben. A korabeli feljegyzések szerint anyagilag a legerősebb a takácscéh volt, a legnépesebb pedig a molnárcéh. Jó nevűek voltak a mágocsi fazekasok és kályhacsempe-készítők. A Téglaházi-dűlőt Olaszfalunak is nevezték. Itt 1800 óta téglavető működött, s 1930-ig olasz munkásai és vezetői voltak, akiknek lakóházai is ebben a dűlőben álltak. 1718-ban magyarok, 1715-1720 horvatok (Ogulin, Otočac) [3][4][5], majd 1743-tól több hullámban németek érkeztek Mágocsra. A 78%-ban németajkú lakosság 1920-ig megtartotta összetételét. A lakosság összetételének megváltozását okozta, hogy 1945-ben 106 kiskundorozsmai család költözött az akkor kitelepített németek házaiba.
A város lakosai túlnyomórészt római katolikus vallásúak. A mai is álló műemlék jellegű templomot 1800 és 1805 között építették és Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A copfstílusú épület oltárképét, amely Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja, Karl Backmayer készítette 1779-ben. Ez a kép, valamint a 18. századból való Szent Anna oltár a pécsi volt dominikánus templomból került ide. Cranach Magdolna Jézussal című Salzburgban őrzött képének másolatát a 19. század elején ismeretlen festő festette. A helyi szövetkezet vegyes kara 1960-ban - színvonalas tevékenységének köszönhetően - Kodály Zoltán hozzájárulásával és jelenlétében felvehette a Kodály Vegyes Kar nevet. Mivel a mester életében mindössze két énekkarnak engedte meg ezt, igen nagy kitüntetésnek számított ez a gesztusa. Német nemzetiségi néptáncegyüttes, kórus és fúvószenekar is működik a településen.
2001-ben a lakosság 6%-a német, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetességei [szerkesztés]
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Mágocs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Hrvatska znanstvena bibliografija Sanja Vulić: Govor Hrvata u Mađarskoj koji su podrijetlom iz ogulinskoga kraja
- ↑ Hrvatska znanstvena bibliografija Sanja Vulić-Vranković: Govor Hajmaša u Mađarskoj
- ↑ Modruš br.1/2004. Sanja Vulić: Modruški govor u okviru govora s čakavskom osnovicom u kontinentalnoj Hrvatskoj
- ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51-52. szám, 16-18.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||
