Ellend

Ellend címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Dél-Dunántúl

Megye

Baranya

Kistérség 2012-ig

Pécsi

Jogállás

község

Polgármester

Ott Mihályné^[1]

Irányítószám

7744

Körzethívószám

72

Népesség

Teljes népesség

228 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

28,54 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

7,99 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Ellend

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46,05716°, k. h. 18,37695°

Ellend

Pozíció Baranya megye térképén

é. sz. 46,05716°, k. h. 18,37695°

Ellend (horvátul Elen, Lenda, németül Elend)^[3]község) község Baranya megyében, a Pécsi kistérségben. 1940-ben, itt került elő az ellendi Fibula néven ismert országos jelentőségű régészeti lelet. Keletre a „Németrétek”, – nyugatra az egykori pusztához tartozó „Borsós” dűlő található. A földosztásig ez a terület ellendi puszta néven az „Egyetemi-alap”-hoz tartozott, itt, az egykori major helyén ma jelentős lótenyésztés folyik. A községet kettészelő „Gyöngyös-patak” egykor négy vízimalmot hajtott. Ezek közül a falu előtti „Noch–malom” az 1800-as években még őrölt, épülete ma is áll, mint családi ház.

Elnevezései [szerkesztés]

Horvátul a település neve két alakban ismert: a belvárdgyulaiak által használt Elen, és a marázaiak által használt Lenda.^[4]

Fekvése [szerkesztés]

Baranya megyében, Pécstől keletre, Romonya és Hásságy között fekvő település.

Ellend, baranyai kistelepülés Pécs központjától 16 km-re délkeleti irányba. Pécs felől érkezve, a romonyai domb lábánál, – a „Nagynyárfánál” – érjük el a község határát.

Nevének eredete [szerkesztés]

A krónikák szerint a település neve egy az Óváriak ellen indított perből ered. A község egy részét várjobbágyok perelték Óváriak ellen. 1311-ben a település az Óváriak birtoka lett. 1564-ben Geszti Ferenc, 1574-ben Henyei Miklós lett a falu birtokosa. Az Ellend helységnevet először egy 1407. március 2-án kelt oklevél említi. A Pécsváradi konvent előtt megjelent János kozári jobbágy és az Ellendben lakó Gergely kilenc dénár-márkáért adták el szőlőjüket a konvent jobbágyainak.^[5] Említést érdemel még, de nem dokumentum értékű "Az aranyhorda" című regény, mely a tatárjárás előtt, mint a Tétény-nembeli Markus tulajdonaként említi Ellend, Berkesd, Kátoly, Szellő és Hásságy községeket.

Története [szerkesztés]

A Gyöngyös és a Hódós patak közt, a mai községtől északra volt a település elődje, a Geresd nevű árpád-kori település. Két nemesi család és baranyai várjobbágyok lakták, első ismert birtokosa Geresdi Tamás megyei nemes volt. A község lakossága az 1300-as évek elején költözhetett a mai helyére.

Az 1600-as évek végéig nem része a pécsváradi apátságnak, néha püspöki, de többnyire királyi birtok. A török kiűzése után pereskedett érte a Pécsi püspök és a pécsváradi apát is. Ennek eredményeként a pécsváradi apátság jobbágyközségei közé került, egészen az apátság végleges megszűnéséig. 1773-ban Mária Terézia a község egy részét, (ellendi puszta) az Egyetemi Alaphoz csatolja. A királyi kamara sajátjaként kezelte, és 1785-től a Fekete erdő környékéről német jobbágyokat (6 család) telepített be akik a terület egy részén (Németföldek, Németrét) kaptak szántót és rétet. Utcájuk a mai Kossuth út, régebben "Németutca"). A szájhagyomány szerint a Bencevölgyben, bencés kolostor állott, ami bizonyára túlzás, de az építőanyag-maradványok alapján feltételezhető, hogy részbirtokuk és épületük is volt itt. Közelítően 1700-ig a hásságyi, majd a berkesdi, plébániához tartozott.

A község központjában, a Petőfi középső részén találhatók a régi és az újabb középületek. Az iskola-épületben 1810-ben már tanítás folyt. Ma a volt tanterem házasságkötő terem, a régi „mester-lakást”, ha nincs lakodalom, „kulcsos-házként” a Pécsi Berekkör használatába került. A templomot 1893-ban építette Resch Ferenc zengővárkonyi építőmester, a templomfestést Gebauer Ernő festő-művész, orgonáját Angster József készítette. Faszobrait (Tiroliak) 1971-ben lebontották. A község villamosítása 1928-ban, a kövesút 1943-ban készült el. A templomtól nyugatra érhető el az egykori Német utca (ma Kossuth út), mely az 1775-től Bajorországból betelepülő németek elsődleges lakóhelye volt. A községből senkit nem telepítettek ki. A környékről több német család talált menedéket itt. Szőlőhegyi zártkertekhez aszfaltozott út vezet, a présházak nagy része villamosított, így a hagyományos szőlő és gyümölcstermesztés mellett egyre inkább a hobbikert, a hétvégi telek, a nyaraló funkció erősödik. A tulajdonosok döntő többsége ma már vidéki. A pécsi tulajdonosok mellett egyre több a külföldi és a belföldi érdeklődő. A község határában, 1972-ben a "hodosi" részen, 92C°-os talphőmérsékletű termál kutat fúrtak. Hasznosítása, befektető hiányában még nem kezdődött el. A település déli részén nyílik a Temető út, s az ehhez tartozó házi-kertek jelölik a belterület déli határát. Ettől délre a patak mentén, az országút mellett 12,7 hektáros vízfelülettel horgász és halastavak épültek. A déli határ közelében levő "Kiss-malom" az ötvenes évek elején még őrölt. Épülete gazdára vár, berendezéseinek egy része még megtalálható.

2010-ben új játszótér került átadásra, állandó helytörténeti kiállítás kapott helyet a volt tejcsarnok épületében.

2012-ben a község testvérkapcsolatba lépett az erdélyi Ojtoz községgel.

Hivatkozások [szerkesztés]

↑ Ellend települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
↑ http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 április 16)
↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
↑ Zsigmond-kori oklevelek II. kötet 23. oldal.