A török kiűzése Magyarországról

A török kiűzése Magyarországról
Török háborúk Magyarországon A Szent Liga háborúja
Benczúr Gyula: Buda visszafoglalása Magyarország fővárosának visszaszerzése döntő fontosságú volt a háború menetében
Dátum	1683. június 7. – 1699. január 26.
Helyszín	Habsburg Birodalom (Alsó-Ausztria), Magyar Királyság, Erdélyi Fejedelemség, Szerbia északi és középső része, Bosznia északi fele, Havasalföld
Eredmény	A törököket Magyarország területének kétharmadáról kiszorítják, felszámolva az 1541 óta fennáló hódoltságot
Casus belli	Az 1684-ben létrehozott Szent Liga fő feladata a török európai uralmának megszüntetése
Területváltozások	Az 1541 előtti magyar és horvát területek, Nándorfehérvárral és még néhány 1521-40 folyamán elfoglalt területtel kikerülnek az oszmán fennhatóság alól, a Török Birodalom egyelőre megtarthatja Temesvárt és a Temesközt
Harcoló felek  Szent Liga  Habsburg Birodalom  Magyar Királyság  Horvátország  Német-római Birodalom  Bajorország  Szászország  Lotaringia  Brandenburg  Frankónia  Svábföld  Lengyelország-Litvánia  Erdélyi Fejedelemség  Oroszország  Bádeni Őrgrófság  Pápai Állam  Szerbek  Európai önkéntesek  Oszmán Birodalom  Krími Tatár Kánság  Havasalföld  Moldva  Felső-Magyarországi Fejedelemség  Kurucok Erdély 1687-ben állt át a Szent Ligához. Thököly Imre 1681-ben létrehozott fejedelemsége 1683-tól már nem létezett önálló államként, de Thököly végig török oldalon állt

A török kiűzése Magyarországról annak a nagy hadjáratsorozatnak volt az eredménye, amellyel a történelmi Magyarország területének nagy részéről kiszorították az Oszmán Birodalmat.

Előzmények

Zrínyi Miklós és a török kiűzésének kérdései

A Harmincéves háború, mely egész Európát érintette, elvonta a Habsburgok figyelmét Magyarországról és a török kérdésről. A háború lezárása után a magyar rendek reménykedni kezdtek, hogy a Habsburgok most a törökök ellen fognak fordulni.

Zrínyi Miklóst (1620-64) III. Ferdinánd 1647-ben horvát bánnak nevezte ki és a déli részek őrzőjévé tette. Kezdetben ő is a Habsburg segítségben reménykedett, de hamar rájött, hogy előbb az országnak kell megújulnia. Programjának lényege a belső megosztottság felszámolása, a közigazgatás modernizálása és a hadsereg fejlesztése. Ezt több művében is hangsúlyozta.

- Szigeti veszedelem (1645/1646): ebben a művében egy hősi példát állít a nemzet elé, az 1566-os szigetvári ostrom emlékére.

- Tábori kis tracta (1649): ebben az írásában a hadseregszervezés elméletét magyarázza el

- Vitéz hadnagy (1653): ebben a műben elmélkedik egy jó hadvezér tulajdonságairól

- Mátyás király életéről való elmélkedés (1656): ebben az elmélkedésben bírálja a határozatlan Habsburgokat és hangsúlyozza, hogy fontos az aktív török-ellenes politika

- Az török áfium ellen való orvosság, avagy az töröknek magyarral való békessége ellen való antidotum ellenméreg (1661): "Aki békét akar, készüljön a háborúra." - meghirdette ebben a művében egy nemzeti (nemesekből, hajdúkból és jobbágyokból álló) hadsereg kialakításának programját melynek három alapfeltétele volt az olvasatában:

- pénzügyi alapok megteremtése

- Ausztriával való viszony rendezése

- a magyar közigazgatás modernizálása, korszerűsítése

Nádorként szerette volna véghezvinni elképzeléseit, de 1655-ben Wesselényi Ferencet választották meg nádornak, ezért Zrínyi Miklós II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez (1648-1660) fordult, akiben a nemzeti összefogás vezetőjét látta. Azonban a tragikus kimenetelű lengyelországi hadjárata után - mivel kivívta a török haragját és serege nagyrészt megsemmisült - alkalmatlanná vált ennek a szerepnek a betöltésére.

Zrínyi Miklós ezért magánakciókba kezdett, hogy kiprovokáljon egy török támadást, amire a Habsburgok feltehetőleg válaszolni fognak majd. Ilyen körülmények között kezdte el építeni a Mura bal partján Zrínyiújvárat, természetesen a török engedélye nélkül.

Zrínyi harcai

1663-ban egy nagy török hadjárat élén Köprülü Ahmed Bécs ellen indult, azonban a rossz időjárás Budán tartotta. Ám elfoglalta a Forgách Ádám által védett Érsekújvárat, ahol később megszervezték az Érsekújvári vilajetet.

Zrínyi Miklós ezzel párhuzamosan sikereket ért el a Muraközben és hozzákezdett az úgynevezett téli hadjárathoz (1664. január 21-től február 9-ig). A hadjárat célja Kanizsa elfoglalása volt. Útközben sikeresen felszabadította Babocsa és Pécs várát, majd felégette az eszéki Dráva-hidat, hogy elvágja a török utánpótlási útvonalat.

A sikerekre kissé megkésve bár, de válaszolt a Habsburg Birodalom és egy kiegészítő sereget küldött Kanizsa ostromára. Azonban parancs híján csak későn fogtak hozzá az ostromhoz, így a török felépíthette Eszéknél az új hidat és fel tudta menteni Kanizsa várát, az ostrom tehát sikertelen volt.

Eközben Zrínyit leváltották a dél-dunántúli erők éléről és helyére Raimondo Montecuccoli tábornokot nevezték ki főparancsnoknak, akinek elsődleges feladata Stájerország és Bécs megvédése volt, ezért egyszerűen feladta Zrínyiújvárat. Ennek fényében a törökök Köprülü Ahmed vezetésével megindultak Bécs ellen. Montecuccoli sokáig nem akart nyílt téren csatát vállalni, de amikor a török 1664. augusztus 1-jén át akart kelni Szentgotthárdnál, a tábornok elérkezettnek látta az időt és a törökökre támadt. Véres ütközetben győzött. A törökök visszavonultak és útközben felrobbantották Zrínyiújvárat.

A vasvári béke (1664. augusztus 10.)

A jelentős szentgotthárdi győzelem után került sor a zsitvatoroki béke alapján a húsz évig érvényes vasvári béke megkötésére. Annak ellenére, hogy a Habsburgok megnyerték ezt a háborút, olyan békét kötöttek, mintha elvesztették volna. Elismerték és török kézen hagyták a hódításokat (Várad, Érsekújvár). A felek megegyeztek, hogy kivonulnak Erdélyből és hogy Zrínyiújvárat tilos újra felépíteni. Ezen felül a Habsburgok még 200 000 arany forint ajándékot is küldenek a szultánnak, valamint a felek kereskedelmi szerződést is kötöttek.

Ez a béke igen nagy felháborodást keltett mind Európában, mind Magyarországon, mivel I. Lipót a szövetségesek tudta nélkül kötötte meg és olyan feltételekkel, mintha a török győzött volna. Ennek az a magyarázata, hogy Bécs francia támadástól tartott, ezért a kérdést mielőbb le akarta zárni.

Ezt követően Zrínyi több külföldi országban is tárgyalásokat folytatott a magyar ügy felkarolása érdekében, de nem járt sikerrel. Nem sokkal később, 1664. november 18-án egy vadkanvadászaton halálos sebet kapott. Nagy hírnevét bizonyítja, hogy Londonban gyászversek füzérét adták ki: „Velence védőbástyája”, „A keresztény szabadság megmentője”, „Magyarország erős Marsa”, „Európa csillaga” címmel.

I. Lipót és a rendek harca

A vasvári béke egy láncreakciót indított el. A rendek rájöttek ugyanis, hogy többé nem bízhatnak a Habsburgokban, ezért Wesselényi Ferenc nádor a Wesselényi-féle rendi szervezkedés (1666-1671) élére állt.

Ezt a császáriak hamar leverték, és I. Lipót válasza a nyílt abszolutizmus volt. A jogeljátszás elméletére hivatkozva megszüntette a nádori tisztséget, helyére Guberniumot állított fel, és kemény ellenreformációs intézkedéseket vezetett be.

Erre hamarosan megérkezett a válasz, a Thököly-felkelés (1672-1678). Az első szakasz (1678-1681) még Thököly Imre nélkül folyt, de a második szakaszban már Thököly vezette a felkelőket, akik sikeresen elfoglalták a felvidéki bányavárosokat.

Erre I. Lipót engedményekkel válaszolt, az 1681-es soproni országgyűlésen enyhített az abszolutizmuson. Thököly ennek ellenére folytatta a harcot, 1682-ben elfoglalta Kassát és Füleket, és ezzel létrehozta a Felső Magyarországi Fejedelemséget (1682-1685). Így rövid ideig az ország négy részből állt.

A török kiűzése

Török támadás Bécs ellen

1683-ban IV. Mehmed támadást indított Bécs ellen. A 150 000 fős sereg fővezére Kara Musztafa, további vezérek: Ghiraj kán, I. Apafi Mihály és Thököly Imre. Májusban elérték Nándorfehérvárt, majd megszerezték és Thökölynek adták Veszprém, Tata, Győr és Pannonhalma várát.

Ezt követően a törökök ténylegesen Bécs ellen indultak. A várost Lotaringiai Károly védte 60 000 fővel, seregét azonban Érsekújvárnak küldte, így próbálva elvonni Bécsről a török főerőket. A törökök azonban rájöttek a hadicselre, és 120 000 fővel megtámadták Bécset, amelyet Rüdiger von Starhemberg gróf vezetésével mindössze 16 000 ember védett. A török sereg július 19-én érte el Bécset, és szeptember 2-ra elfoglalta külvárosát. Ekkor Lotaringiai Károly 60 000 fős seregével visszatért, és megérkeztek Sobieski János lengyel király csapatai is (30 000 fő). Szeptember 12-én az osztrák–lengyel sereg a kahlenbergi csatában szétverte a török erőket, és felszabadította Bécset. A török csapatok Buda felé menekültek, nyomukban az üldöző osztrák–lengyel hadakkal.

A Habsburg ellentámadás

1684-ben XI. Ince pápa nagy diplomáciai erőfeszítések árán létrehozta a Szent Ligát (Liga Sacra), amelynek célja az európai török uralom felszámolása volt. A szövetséghez csatlakozott a Habsburg Birodalom, Velence, a Lengyel–Litván Unió, Bajorország, Oroszország, Brandenburg és Szászország és titokban az Erdélyi Fejedelemség is. XI. Ince pápa meggyőzte XIV. Lajost, hogy függessze fel az 1683-ban indított Habsburg-ellenes háborúját, és – hódításainak átmeneti elismerése fejében – Regensburgban 20 évre szóló fegyverszünetet kössön a spanyol és az osztrák Habsburgokkal.

A keresztény seregek 1683-ban Párkánynál és Esztergomnál is legyőzték a törököket. Lotaringiai Károly csapatai Pestet is elfoglalták, ám a zord időjárás miatt hazatértek, így a törökök visszafoglalták azt.

1685-ben Károly seregei elfoglalták Érsekújvárt, majd Thököly várait. A Habsburgok Thököly ellen lázították saját katonáit, akik közül sokan átálltak a császári oldalra. A törökök Váradon elfogták Thökölyt, akinek kezén már csak Munkács vára maradt. Az ostromlott várat 1688-ig védte Zrínyi Ilona, Thököly felesége. A török meggyengült, a Habsburgok ezt kihasználták, és 1686. június 18. és szeptember 2. között Lotaringiai Károly és Badeni Lajos őrgróf vezetésével ostrommal elfoglalták Budát, amit Abdi Abdurrahman pasa védett. Az ostrom sikeréhez hozzájárult, hogy felrobbant a lőportorony, hatalmas rést ütve az erődítmény falában, amelyen keresztül az ostromlók benyomulhattak.

Nándorfehérvár ostroma, 1688.

A török kiszorítása

1687 augusztus 12-én Badeni Lajos őrgróf a második mohácsi csatának nevezett nagyharsányi csatában legyőzte a törököket, majd 1688-ban elfoglalta Nándorfehérvárt (Belgrádot) és Észak-Szerbiát. Lotharingiai Károly eközben 1687 őszén Erdélyt foglalja vissza. Az I. Apafi Mihály vezette Erdélyi Fejedelemség nem tudott önálló hadsereget felmutatni. 1687-ben így megkötötték a balázsfalvi szerződést, melynek értelmében Apafi Mihály haláláig fejedelem maradhat, de utána I. Lipótra száll a terület.

1688-ban XIV. Lajos király – megriadva a Habsburgok túlzott térnyerésétől – felrúgta az 1684-ben 20 évre megkötött fegyverszüneti egyezményt, és offenzívát indított a Rajnánál. Kitört a pfalzi örökösödési háború (1688–1697). A kétfrontos háborúra kényszerített Habsburg császári haderő keleten meggyengült, az oszmánok kerültek fölénybe. Ennek következtében 1690-ben a törökök Köprülü Musztafa nagyvezír vezetésével visszafoglalták Lippát, Kanizsát és Nándorfehérvárt is.

Egy évvel később Szalánkeménnél a század legvéresebb csatájában Lajos badeni őrgróf seregei győztek, maga Köprülü Musztafa nagyvezír is elesett.

1691 és 1697 között váltakozó sikerű harcok folytak. Létszámhiánnyal küzdöttek a felek. I. Frigyes Ágost szász választófejedelem jött segíteni, de mindent elveszített. Nem ismerte az országot, ezért olykor eltévedt. 1695-ben a keresztény hadak bevették Gyulát, de ugyanekkor Lippa török kézre került. A szász király ezután Lugosnál és Hetésnél (1696) is vereséget szenvedett. Később lengyel királlyá választották, emiatt leváltották a magyar hadszíntéren harcoló csapatok éléről. Az új hadvezér 1697-től Savoyai Jenő lett, aki először leverte a hegyaljai felkelést, leszámolt Thököly híveivel, majd 1697-ben a zentai csatában döntő győzelmet aratott a török felett, megsemmisítetve a szultáni fősereget.

A karlócai békék 1699

A karlócai békék két részből álltak. Az egyik fele a Habsburg-török béke, amelyet II. Musztafa és I. Lipót császár kötött 25 évre. Ennek értelmében a Temes-vidék kivételével az összes magyarországi terület és Horvátország Habsburg-fennhatóság alá került. (A Temes-vidék csak két évtizeddel később, az 1718-as pozsareváci békében került a Habsburgokhoz.

A szerződések másik csoportját pedig az oroszok, lengyelek és a velenceiek kötötték a törökkel, ezeknek értelmében az Oszmán Birodalom további területi veszteségeket szenvedett.

Az utóhatás

A volt Királyi Magyarország helyzete

I. Lipót Magyarországot fegyverrel visszafoglalt területnek tartotta, hiszen a felszabadító erők nagy része császári csapatok voltak. Antonio Caraffa 1687-ben Eperjes városában vésztörvényszéket állított fel Lipót tudta nélkül, és mondvacsinált vádak alapján a környékbeli gazdagokat kivégeztette, vagyonukat elkobozta. Az elkobzott értéket Lipót császár később visszatérítette a kivégzettek családjának.

1687-ben az uralkodó országgyűlést hívott össze Pozsonyba, ahol a magyar nemesség lemondott a szabad királyválasztás jogáról, és elismerte a Habsburg-ház férfi ágának örökös jogát a Magyar Királyság trónjára. A küldöttek lemondtak továbbá az Aranybulla ellenállási záradékában megfogalmazott jogukról is. Az uralkodó megtiltotta önálló magyar haderő felállítását, feloszlatta a végvári katonaságot, és a felesleges végvárak közül néhányat fel is robbantottak. A hajdúkat és a kurucokat megfosztották kiváltságaiktól, mivel nem kellett katonáskodniuk többé. I. Lipót császár visszavonta a vallásszabadságot, és erős rekatolizációba kezdett. A vármegyerendszer megmaradt, azonban Horvátország külön irányítás alá került, élén katonai kormányzóval. Nem szüntették meg a báni méltóságot, de annak személyét ezentúl Bécs választotta.

Az ország déli területén határőrvidéket szerveztek, mely közigazgatásilag a bécsi Udvari Haditanács (Hofkriegsrath) alá tartozott. E vidékre szerbeket és horvátokat telepítettek be, kiváltságok fejében. Növelték a jobbágyterheket és újakat is bevezettek (porció, a megszálló katonák ellátása és forspont, a megszálló katonák szállítása). Az adó mértéke így most nagyobb lett, mint a kettős adóztatás idején. Felállították az Újszerzeményi Bizottságot (Neoacquistica Commissio), melynek feladata a fegyverrel visszavett földek ellenőrzése, olyan értelemben, hogy a jogos tulajdonosuk csak akkor kaphatja őket vissza, ha bemutatja az adományozásról szóló oklevelet, valamint kifizeti a birtok árának 10%-át, a fegyverváltságot. Ellenkező esetben a birtok a császári kincstárra szállt.

A volt Erdélyi Fejedelemség helyzete

Erdély külön igazgatás alá került, melyet az 1691-es első Diploma Leopoldinum rögzített. Elfogadták benne a tordai vallásbékét, megmaradtak a székelyek, szászok, hajdúk kiváltságai és a nemesi előjogok. Ezzel elismerték a rendi tagolódást. Megerősítették a birtokadományokat és megtartották az állami hivatalokat, melyeket erdélyiek tölthettek be. Engedélyezték az országgyűlés működését, de egyúttal adó fizetésére is kötelezték. Az adó összege békeidőben 50 000 Ft, míg háború idején 400 000 Ft volt. A védelmet ellátó helyi katonai erő főparancsnoka azonban német tábornok lett.

Források

• Száray Miklós. Forrásközpontú történelem Történelem III. középiskolák, 11. évfolyam, 1. kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9789631935004 (2007) 
• B. Mátyus Gyöngyi-Bori István. Történelem érettségi témavázlatok II. Emelt szint, 2. javított kiadás, AMTAK Bt. Az Anyukák és Nevelők Kiadója. ISBN 9638709731 (2006)