IV. Mehmed oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Mehmed
4. Mehmet.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1648. augusztus 8.1687. november 8.
Elődje Ibrahim
Utódja II. Szulejmán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1642. január 2.
Isztambul
Elhunyt 1693. január 6. (51 évesen)
Edirne
Édesapja Ibrahim
Tughra of Mehmed IV.JPG
IV. Mehmed aláírása

IV. Mehmed (Isztambul, 1642. január 2.Drinápoly, 1693. január 6.) oszmán szultán 1648-tól 1687-ig. Úgy ismert a történelemben, mint Mehmed Avci (a vadász), mivel nagyon szeretett vadászni. Uralkodása elején ugyan erélyes vezérei, a Köprülük még egyszer diadalra juttatták a félhold hatalmát, a török hatalom végleges hanyatlását azonban már nem gátolták meg[1]: ő alatta rázták le a lengyelek (III. Sobieski János) és a magyarok a török igát.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mehmed 1642. január 2-án született Ibrahim szultán fiaként.

Trónralépte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trón ugyan már édesapja letétele után, 1648-ban rászállt, de nagykorúságáig mások kormányoztak nevében.[1] 1656-ban maga vette át az uralkodást, de akkor is csak báb volt környezetének kezében és a pompa meg bujaság rabja. A hárem befolyása mind erősebben kezdett érvényesülni.[2] Az oszmán birodalom alapjaiban megrendülve a felbomlás szélén állt[2]; a pénzügyek zilált állapota minden mértéket meghaladt[2]; a janicsárok folytonos zendülései miatt a belső béke és biztonság egyre kevésbé létezett.[2]

Köprülü Mehmed fellépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekkor, a legsúlyosabb válság pillanatában egy férfiú vette kezébe az állam gyeplőjét, aki megfelelő erővel és szellemi tehetséggel rendelkezett.[2] A férfi a hitehagyott Köprülü Mehmed nagyvezír volt.[2] Először is a velenceiekkel számolt le, akiktől visszafoglalta az egy évvel azelőtt elfoglalt Lemnosz és Tenedosz szigeteket és hatalmukat a keleti tengereken újra korlátok közé szorította.[2] A Dardanellák mindkét partján hatalmas erősségeket emelt.[2]

Erdélyi hadjáratok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Mehmed (miniatúra, 1674 és 1683 között)

Köprülü Mehmed nagy gondot fordított a nagyvezír Erdély ügyeire is, ahol II. Rákóczi György a Porta által kinevezett fejedelemmel, Barcsay Ákossal küzdött az államalakulat koronájáért.[2] Rákóczi ugyan elűzte Barcsayt, de utána elesett a török ellen vívott gyalui csatában.[2] 1660-ban a török seregek bevették Nagyváradot, majd – az I. Lipót magyar király hadvezérétől, Raimondo Montecuccoli által nem segített – új erdélyi fejedelem Kemény János is.[2] Végül I. Apafi Mihály kapta meg a törököktől Erdély trónját.[2] Ekkor azonban Köprülü Mehmed már nem élt; fia Köprülü Ahmed követte a nagyvezíri tisztségben.[2]

Magyarországi hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körülü Ahmed ezek után Magyarország ellen fordult.[2] Elfoglalta Érsekújvárt, Nyitrát, Lévát, és miután a császári hadakkal sehol sem találkozott – Montecuccoli főhadvezér Zrinyi Miklós kérései ellenére tétlenül nézte a törökök pusztításait –, az ősz derekán 30 000 rabszolgával győztesen Konstantinápolyba hazatért.[2]

A következő év, 1664 tavaszán Köprülü ismét Magyarországra jött, és miután a Dráva mellékét elpusztította, valamint Zrínyiújvárat elfoglalta.[2] Seregei súlyos vereséget szenvedtek a szentgotthárdi csatában, mindazonáltal a nyolc nappal később megkötött vasvári béke mindent helyreütött: Érsekújvár és Nagyvárad török kézen maradt, a vereség hatását pedig csak a kirabolt és a törökök hatalmában maradt Magyarország érezte.[2]

Lengyelországi háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mehmed más ábrázolása

Köprülü ezek után megostromolta Krétát, amely 2 évig húzódott, Lengyelország ellen vezette hadait.[2] Mehmed szultán az 1672-től 1676-ig tartó háborút azzal a céllal indította, hogy elfoglalja Ukrajnát. Bár elfoglalta a stratégiai fontosságú Kamienec várát és a budzsáki egyezményben megkapta a lengyel Ukrajna és a kozákok feletti hatalmat, egy évvel később Sobieski János vereséget mért a törökökre a chocimi ütközetben, később egy sor újabb csatában. Ezzel a nyugati ukrán területek újból Lengyelországhoz kerültek.[forrás?]

Oroszországi háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kudarc nem tántorította el a szultánt: új nagyvezíre, a lengyel háború idején még kajmakán Kara Musztafa az oroszok ellen folytatta a háborút közel öt éven át. Seregei behatoltak az orosz Ukrajnába, bevonultak Kijevbe, de a harcokban kivérzett török és tatár sereg nem 1681-re már nem bírta a megterhelést és lemondott Ukrajna meghódításáról.

Magyarország elvesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mehmed végzetes hibát követett el, amikor hallgatott Kara Musztafa javaslatára, amely nem körültekintően felelevenítette a szulejmáni tervet, a császárváros megkaparintását.[forrás?] Bécs alatt a török kudarcot vallott (1683), Budavár elveszett (1686), a nagyharsányi („második mohácsi”) csatában 1687-ben nagy vereséget szenvedtek a törökök, a velenceiek pedig tengeren arattak győzedelmet.[1]

Sikerek Oroszország ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszországgal szemben viszont némi sikert elkönyvelhetett, mert az oroszok, a Szent Liga tagjaként három hadjáratot indítottak a Krím ellen, de a tatárok és a törökök visszaverték.[forrás?] Ez viszont nem ellensúlyozta a nagy vereségeket, amelyek olyan nagy elégedetlenséget keltettek, hogy a fővárosban Szulejmán nagyvezírt megölték[1], a sereg pedig Mehmed szultánt börtönbe vetette[1] és öccsét, II. Szulejmánt emelte helyébe a trónra.[1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mehmed a fogságban halt meg 1693. január 6-án.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Mohammed (4.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Ibrahim
Oszmán szultán
16481687
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
II. Szulejmán
Elődje:
Ibrahim
Kalifa
16481687
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
II. Szulejmán