II. Szulejmán oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Szulejmán
Süleyman II.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1687. november 8. – 1691. június 22.
Elődje IV. Mehmed
Utódja II. Ahmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1642. április 15.
Isztambul
Elhunyt 1691. június 22. (49 évesen)
Edirne
Édesapja Ibrahim
II. Szulejmán aláírása
II. Szulejmán aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Szulejmán témájú médiaállományokat.

II. Szulejmán (Isztambul, 1642. április 15.Drinápoly, 1691. június 22.), IV. Mehmed öccse, az Oszmán Birodalom szultánja 1687 és 1691 között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szulejmán 1642. április 15-én született Ibrahim szultán fiaként. Bátyja, IV. Mehmed életében fogságban tartották, míg 1687-ben az ulemák felkelése emelte a trónra.[1]

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődéhez hasonlóan alatta is folyt a magyarországi a háború és uralkodása idején veszett el a legtöbb magyarországi erősség.[1] 1688-ban vesztette el Szulejmán Székesfehérvárt, Szendrőt és Nándorfehérvárt[1]; Lajos badeni őrgróf pedig átkelt a Balkán-félszigetre és Bosznia és Szerbia tetemes részét is elfoglalta a törököktől.[1]

1690-ben azonban a szultán a fogoly Thökölyt szabadon bocsátotta és pénzzel, hadsereggel a császáriak által szorongatott Erdély visszafoglalására küldte.[1] Egyúttal az új, tehetséges nagyvezér Köprülü Musztafa vette át Boszniában és Szerbiában a vezetést, aki onnan nemcsak a császáriakat szorította ki, hanem Nándorfehérvár falára is feltűzte újra a félholdat.[1] Thököly is eleinte sikerrel járt, és a Zernyestnél táborozó Teleki Mihály és Heister hadait legyőzte, és 1690. augusztus 25-én Erdély fejedelmévé választották.[1] De azután fordult a kocka: Badeni Lajos Thökölyt Havasalföldre űzte, és 1691. augusztus 19-én Szalánkeménnél – már néhány héttel II. Szulejmán elhunyta után – a török fősereg fölött is megsemmisítő győzelmet aratott.[1] Ebben az ütközetben esett el Köprülü Musztafa nagyvezír is.[2] Nagyváradot 1691 késő őszén sikerrel megvédték, de 1692-ben ezt a várat is elvesztette a török.[3]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szulejmán a nagy balkáni vereségek előtt 1691. június 22-én elhunyt. A trónon fivére, II. Ahmed követte.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Szolimán (2.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  2. *Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942) (Online változat: MEK-OSZK.hu adatbázisban). Forrás: 17. kötet, C. fejezet.
  3. Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1474.html



Elődje:
IV. Mehmed
Oszmán szultán
16871691
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
II. Ahmed
Elődje:
IV. Mehmed
Kalifa
16871691
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
II. Ahmed