I. Abdul-Hamid oszmán szultán
| I. Abdul-Hamid | |
 |
|
|
|
|
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje 1774. január 21. – 1789. április 7. |
|
| Elődje | III. Musztafa |
| Utódja | III. Szelim |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1725. március 20. Isztambul |
| Elhunyt | 1789. április 7. (64 évesen) Isztambul |
| Édesapja | III. Ahmed |
 |
|
| I. Abdul-Hamid aláírása | |
.jpg)
I. Abd-ul-Hamid, más írásmóddal Abdulhamid, Abdul Hamid vagy Abdul-Hamid (Isztambul, 1725. március 20. – Isztambul, 1789. április 7.) oszmán szultán 1774-től haláláig.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúsága [szerkesztés]
Abdul-Hamid 1725. március 20-án született III. Ahmed fiaként. Élete java részét palotafogságban töltötte[forrás?], ahol a Korán másolásával és faragással hasznosította idejét.[1] Jellemző volt rá, hogy a nők társaságát többre becsülte mint a férfiakét.[1]
Trónralépése [szerkesztés]
Abdul-Hamid testvérét, Musztafát követte az Oszmán Birodalom szultánjaként 1774. január 21-én. Az új szultán pacifista és Istenfélő emberként lépett a trónra[forrás?] – ugyanakkor tudatlansága szavajárásos volt.[1] Ugyancsak sajátos újításként tekinthető, hogy ő volt az első szultán, aki trónralépésekor nem adta meg a szokásos jutalmat a janicsárságnak.[forrás?]
Orosz–török háború (I.) [szerkesztés]
Ebben az időben Muhsimzáde Mohammed nagyvezír éppen az oroszokkal állt szemben Sumlában, amikor Musztafa halálának hírével együtt az új szultán utasításait kapta a békekötés ügyében.[1] 1774. július 21-én a két fél megkötötte a kücsük-kajnardzsi békét.[forrás?]
Azonban II. Katalin orosz cárnő nem sokáig nyugodott: hamarosan a Kaukázusban fekvő kubamelléki országokat is elfoglalta Törökországtól és birodalmával egyesítette.[1]
Ezek után a cárnő 1786-ban II. József magyar királlyal és német-római császárral kötött védő és támadó szövetséget, amelynek célja az Oszmán Birodalom végleges feldarabolása volt.[1]
Szíriai győzelmek [szerkesztés]
Eközben Abdul-Hamid Szíria felé fordította figyelmét és ott ért el kisebb győzelmeket.[forrás?]
Orosz–török háború (II.) [szerkesztés]
A szultán a szíriai győzelmek nem kárpótolták a krími veszteségekért, ezért 1787-ben újra hadat üzent Oroszországnak.[forrás?] Katalin tervei így csak kis részben sikerültek: a törökök az 1787-iki, illetőleg az 1792-iki háborúban vitézül hadakoztak, és bár nem voltak képesek Szuvorov tábronok előrenyomulását megakadályozni, II. József hadai ellen nem vallottak kudarcot.[1] A II. Józseffel kötött béke után az Oszmán Birodalom csapatai soha többé nem támadtak Magyarország ellen.[forrás?] Ez a háború volt az oszmánok fegyverdicsőségének utolsó fellobbanása – utána többnyire vereség és megaláztatás volt osztályrészük.[1]
Halála [szerkesztés]
Maga a szultán nem érte meg a háború befejezését: Abdul-Hamid 1789. április 7-én 15 évnyi uralkodás után 64 évesen hunyt el. A trónon unokaöccse, III. Szelim követte. Abdul-Hamid megítéléséhez hozzátartozik, hogy nem volt zsarnok, és II. Mehmed (1432–1481) óta az első szultán volt az Oszmán-házban, aki nem szennyezte be kezeit rokonai vérével.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
Lásd még [szerkesztés]
| Elődje: III. Musztafa |
|
Utódja: III. Szelim |
| Elődje: III. Musztafa |
|
Utódja: III. Szelim |
|
||||||||||||||||
