I. Abdul-Hamid oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Abdul-Hamid
Abdulhamid I.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1774. január 21. – 1789. április 7.
Elődje III. Musztafa
Utódja III. Szelim
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született
1725. március 20.
Isztambul
Elhunyt
1789. április 7. (64 évesen)
Isztambul
Házastársa Ayşe Seniyeperver Sultan
Gyermekei IV. Musztafa oszmán szultán
II. Mahmud oszmán szultán
Édesapja III. Ahmed
Tughra of Abdülhamid I.JPG
I. Abdul-Hamid aláírása
I. Abd-ul-Hamid szobájának az ajtója a Topkapı palotában

I. Abd-ul-Hamid, más írásmóddal Abdulhamid, Abdul Hamid vagy Abdul-Hamid (Isztambul, 1725. március 20.Isztambul, 1789. április 7.) oszmán szultán 1774-től haláláig.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abdul-Hamid 1725. március 20-án született III. Ahmed fiaként. Élete java részét palotafogságban töltötte[forrás?], ahol a Korán másolásával és faragással hasznosította idejét.[1] Jellemző volt rá, hogy a nők társaságát többre becsülte mint a férfiakét.[1]

Trónra lépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abdul-Hamid testvérét, Musztafát követte az Oszmán Birodalom szultánjaként 1774. január 21-én. Az új szultán pacifista és Istenfélő emberként lépett a trónra[forrás?] – ugyanakkor tudatlansága szavajárásos volt.[1] Ugyancsak sajátos újításként tekinthető, hogy ő volt az első szultán, aki trónra lépésekor nem adta meg a szokásos jutalmat a janicsárságnak.[forrás?]

Orosz–török háború (I.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben az időben Muhsimzáde Mohammed nagyvezír éppen az oroszokkal állt szemben Sumlában, amikor Musztafa halálának hírével együtt az új szultán utasításait kapta a békekötés ügyében.[1] 1774. július 21-én a két fél megkötötte a kücsük-kajnardzsi békét.[forrás?]

Azonban II. Katalin orosz cárnő nem sokáig nyugodott: hamarosan a Kaukázusban fekvő kubamelléki országokat is elfoglalta Törökországtól és birodalmával egyesítette.[1]

Ezek után a cárnő 1786-ban II. József magyar királlyal és német-római császárral kötött védő és támadó szövetséget, amelynek célja az Oszmán Birodalom végleges feldarabolása volt.[1]

Szíriai győzelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eközben Abdul-Hamid Szíria felé fordította figyelmét és ott ért el kisebb győzelmeket.[forrás?]

Orosz–török háború (II.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szultán a szíriai győzelmek nem kárpótolták a krími veszteségekért, ezért 1787-ben újra hadat üzent Oroszországnak.[forrás?] Katalin tervei így csak kis részben sikerültek: a törökök az 1787-iki, illetőleg az 1792-iki háborúban vitézül hadakoztak, és bár nem voltak képesek Szuvorov tábronok előrenyomulását megakadályozni, II. József hadai ellen nem vallottak kudarcot.[1] A II. Józseffel kötött béke után az Oszmán Birodalom csapatai soha többé nem támadtak Magyarország ellen.[forrás?] Ez a háború volt az oszmánok fegyverdicsőségének utolsó fellobbanása – utána többnyire vereség és megaláztatás volt osztályrészük.[1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maga a szultán nem érte meg a háború befejezését: Abdul-Hamid 1789. április 7-én 15 évnyi uralkodás után 64 évesen hunyt el. A trónon unokaöccse, III. Szelim követte. Abdul-Hamid megítéléséhez hozzátartozik, hogy nem volt zsarnok, és II. Mehmed (14321481) óta az első szultán volt az Oszmán-házban, aki nem szennyezte be kezeit rokonai vérével.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
III. Musztafa
Oszmán szultán
17741789
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
III. Szelim
Elődje:
III. Musztafa
Kalifa
17741789
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
III. Szelim