I. Abdul-Hamid oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Abdul-Hamid
Abdulhamid I.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1774. január 21. – 1789. április 7.
Elődje III. Musztafa
Utódja III. Szelim
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1725. március 20.
Isztambul
Elhunyt 1789. április 7. (64 évesen)
Isztambul
Édesapja III. Ahmed
Tughra of Abdülhamid I.JPG
I. Abdul-Hamid aláírása
I. Abd-ul-Hamid szobájának az ajtója a Topkapı palotában

I. Abd-ul-Hamid, más írásmóddal Abdulhamid, Abdul Hamid vagy Abdul-Hamid (Isztambul, 1725. március 20.Isztambul, 1789. április 7.) oszmán szultán 1774-től haláláig.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abdul-Hamid 1725. március 20-án született III. Ahmed fiaként. Élete java részét palotafogságban töltötte[forrás?], ahol a Korán másolásával és faragással hasznosította idejét.[1] Jellemző volt rá, hogy a nők társaságát többre becsülte mint a férfiakét.[1]

Trónra lépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abdul-Hamid testvérét, Musztafát követte az Oszmán Birodalom szultánjaként 1774. január 21-én. Az új szultán pacifista és Istenfélő emberként lépett a trónra[forrás?] – ugyanakkor tudatlansága szavajárásos volt.[1] Ugyancsak sajátos újításként tekinthető, hogy ő volt az első szultán, aki trónra lépésekor nem adta meg a szokásos jutalmat a janicsárságnak.[forrás?]

Orosz–török háború (I.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben az időben Muhsimzáde Mohammed nagyvezír éppen az oroszokkal állt szemben Sumlában, amikor Musztafa halálának hírével együtt az új szultán utasításait kapta a békekötés ügyében.[1] 1774. július 21-én a két fél megkötötte a kücsük-kajnardzsi békét.[forrás?]

Azonban II. Katalin orosz cárnő nem sokáig nyugodott: hamarosan a Kaukázusban fekvő kubamelléki országokat is elfoglalta Törökországtól és birodalmával egyesítette.[1]

Ezek után a cárnő 1786-ban II. József magyar királlyal és német-római császárral kötött védő és támadó szövetséget, amelynek célja az Oszmán Birodalom végleges feldarabolása volt.[1]

Szíriai győzelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eközben Abdul-Hamid Szíria felé fordította figyelmét és ott ért el kisebb győzelmeket.[forrás?]

Orosz–török háború (II.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szultán a szíriai győzelmek nem kárpótolták a krími veszteségekért, ezért 1787-ben újra hadat üzent Oroszországnak.[forrás?] Katalin tervei így csak kis részben sikerültek: a törökök az 1787-iki, illetőleg az 1792-iki háborúban vitézül hadakoztak, és bár nem voltak képesek Szuvorov tábronok előrenyomulását megakadályozni, II. József hadai ellen nem vallottak kudarcot.[1] A II. Józseffel kötött béke után az Oszmán Birodalom csapatai soha többé nem támadtak Magyarország ellen.[forrás?] Ez a háború volt az oszmánok fegyverdicsőségének utolsó fellobbanása – utána többnyire vereség és megaláztatás volt osztályrészük.[1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maga a szultán nem érte meg a háború befejezését: Abdul-Hamid 1789. április 7-én 15 évnyi uralkodás után 64 évesen hunyt el. A trónon unokaöccse, III. Szelim követte. Abdul-Hamid megítéléséhez hozzátartozik, hogy nem volt zsarnok, és II. Mehmed (14321481) óta az első szultán volt az Oszmán-házban, aki nem szennyezte be kezeit rokonai vérével.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
III. Musztafa
Oszmán szultán
17741789
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
III. Szelim
Elődje:
III. Musztafa
Kalifa
17741789
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
III. Szelim