IV. Musztafa oszmán szultán
| IV. Musztafa | |
 |
|
|
|
|
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje 1807. május 29. – 1808. július 28. |
|
| Elődje | III. Szelim |
| Utódja | II. Mahmud |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1779. szeptember 8. Isztambul |
| Elhunyt | 1808. november 15. (29 évesen) Isztambul |
| Édesapja | I. Abdul-Hamid |
 |
|
| IV. Musztafa aláírása | |
IV. Musztafa (Isztambul, 1779. szeptember 8. – Isztambul, 1808. november 15.) az Oszmán Birodalom szultánja volt 1807 és 1808 között.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúkora [szerkesztés]
Musztafa 1779. szeptember 8-án született I. Abdul-Hamid fiaként.
Trónralépése [szerkesztés]
1807-ben Szelim ellen a janicsárok fellázadtak, Musztafa elárulta a szultánt és segítette a janicsárokat[forrás?], akik trónra emelték őt.[1]
Lázadás, Musztafa trónfosztása [szerkesztés]
Mivel a legtöbben Szelim pártján voltak[forrás?], újabb palotaforradalom tört ki, élére pedig Musztafa Bajraktár (azaz zászlótartó) állott, azelőtt Ruszcsuk helytartója, bátor és ügyes katona.[1] Musztafa Bajraktár a meggyilkolt III. Szelim híve volt sok összeköttetéssel, és amikor egy erős hadcsapat élén Isztambul felé közeledett, rémület lett úrrá a fővároson.[1] Ám a volt szultánt már nem tudta kiszabadítani, mert a felkelésre válaszként Musztafa elrendelte Szelim és saját öccse, Mahmud kivégzését. Ebben az esetben csak Musztafa lett volna az egyetlen trónörökös. Szelimet hamarosan ki is végezték, és testét a felkelők közé dobták.[forrás?]
Musztafa Bajraktár azonban 1808 júliusában megszállta Konstantinápolyt – amelynek őrsége vele jórészt rokonszenvezett –, egy rohammal elfoglata szerájt.[1] Ezután IV. Musztafát letaszította a trónról, helyére pedig Musztafa öccsét – a hóhérai elől korábban elmenekült[forrás?] – Mahmudot ültette.[1]
Halála [szerkesztés]
Azonban az ellenforradalom nem szűnt meg; a janicsárok a felbőszített tömegekkel mindaddig nem nyugodtak, amíg IV. Musztafa az élők közt volt. Kívánságukra Mahmud – hogy a lázongást lecsendesítse – bátyját börtönében megfojtatta.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
Lásd még [szerkesztés]
| Elődje: III. Szelim |
|
Utódja: II. Mahmud |
| Elődje: III. Szelim |
|
Utódja: II. Mahmud |
|
||||||||||||||||
