II. Oszmán oszmán szultán
| II. Oszmán | |
 |
|
|
|
|
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje 1618. február 26. – 1622. május 20. |
|
| Elődje | I. Musztafa |
| Utódja | I. Musztafa |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1604. november 3. Isztambul |
| Elhunyt | 1622. május 20. (18 évesen) Isztambul |
| Édesapja | I. Ahmed |
 |
|
| II. Oszmán aláírása | |
II. Oszmán (Isztambul, 1604. november 3. – Isztambul, 1622. május 20.), az Oszmán Birodalom szultánja volt 1618-tól haláláig.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúkora [szerkesztés]
Oszmán 1604. november 3-án született I. Ahmed fiaként.
Trónralépte [szerkesztés]
Oszmán 14 éves korában került a trónra, amelyet egy államcsíny segítségével elvettek I. Musztafától.
Lengyelországi hadjárat [szerkesztés]
Kora ellenére Oszmán igazi uralkodónak képzelte magát és személyesen vezette a török hadsereget Lengyelországba. 1621-ben vereséget szenvedett az első hotini csatában, szégyenteljesen kellett Konstantinápolyba hazatérjen. A janicsárok gyávaságát okolta vereségéért.
Kapcsolata Bethlen Gáborral [szerkesztés]
Az ő idejében indított Bethlen Gábor erdélyi fejedelem először háborút II. Ferdinánd magyar király ellen.[1] Bethelen később terhesnek találta a – z ezzel járó – török barátságot és Ferdinándhoz kezdett közeledni.[1]
Halála [szerkesztés]
Talán ő volt az első szultán, aki észrevette, hogy a janicsárok több kárt, mint hasznot hoznak egy korszerű birodalom számára. Bezáratta kávéházaikat (itt gyülekeztek a trón elleni összeesküvők) és elkezdett lojális csapatokat szervezni a palota védelmére. A janicsárok erre – I. Musztafa édesanyjának vezetésével – fellázadtak. Oszmánt elfogták és megfojtották.[forrás?]
Megítélése [szerkesztés]
Oszmán forrófejű ember volt, aki mindig másokat okolt és néha kegyetlenkedő hajlamai is voltak.[forrás?]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Bokor József (szerk.). Oszmán (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
Lásd még [szerkesztés]
| Elődje: I. Musztafa |
|
Utódja: I. Musztafa |
| Elődje: I. Musztafa |
|
Utódja: I. Musztafa |
|
||||||||||||||||
