III. Mehmed oszmán szultán
| III. Mehmed | |
 |
|
|
|
|
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje 1595. január 27. – 1603. december 22. |
|
| Elődje | III. Murád |
| Utódja | I. Ahmed |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1566. május 26. Isztambul |
| Elhunyt | 1603. december 22. (37 évesen) Isztambul |
| Édesapja | III. Murád |
 |
|
| III. Mehmed aláírása | |
III. Mehmed (Isztambul, 1566. május 26. – Isztambul, 1603. december 22.) az Oszmán Birodalom szultánja 1595-től haláláig.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Ifjúkora [szerkesztés]
Mehmed 1566. május 26-án született III. Murád fiaként. Ő volt az utolsó oszmán uralkodó, akit még megfelelő módon készítettek fel az uralkodásra: 16-odik életévétől kezdve trónra léptéig Maniszában, Nyugat-Anatóliában volt szandzsákbég.[1] (Az utána következő szultánok már mind a szultáni szerájban, Isztambulban nevelkedtek.[1])
Trónralépése [szerkesztés]
Murád édesapja halála után, 1595-ben lépett trónra.[2] Trónralépte után mind a 19 fiútestvérét megölette.[2] A testvérgyilkosságokat a oszmán törvények kívánták meg.[1] Csupán 8 évig tartó uralkodása alatt – édesatyjához hasonlóan – alig törődött a kormányügyekkel.[1] A tulajdonképpeni hatalmat a szultán édesanyja (a válide) gyakorolta.[3] A nagyvezírek még gyorsabban váltották egymást, mint III. Murád idejében.[4]
Magyarországi hadjárat [szerkesztés]
Uralkodása alatt folytatódott a tizenöt éves háború.[4] A Porta számára különösen veszélyessé vált a helyzet, amikor a dunai fejedelemségek (Erdély, Moldva, Havasalföld) egyesült hadserege 1595 októberének végén a havasalföldi Gyurgyevónál (Giurgiu) legyőzte az oszmán csapatokat.[4] (A csata során a havasalföldi vajda, Vitéz Mihály kiemelkedő szerepet játszott.[4]) Erdély fejedelme, Báthory Zsigmond a Habsburgok fennhatóságát már az év januárjában elismerte, így a Portának nem volt más választása: érdekeit háborúval kellett megvédenie.[4]
Mehmed Szegedre érkezve 150 000 fős hadával, Dsáfer pasát Szolnokra küldte, maga pedig 1596. szeptember 21-én Eger ellen fordult, melynek őrsége a várat október 13-án feladta.[2] Csak ezután, október 22-én érkezett meg Erdélyből Báthory Zsigmond fejedelem 45 000 fős serege, akikkel a királyi fővezér, Miksa főherceg seregei Mezőkeresztesnél egyesültek.[2] Október 26-27-én a két napig tartó mezőkeresztesi csatában a magyar-osztrák seregek először megfutamították a török sereget, de a szétszéledő és zsákmányt kereső győzteseket a visszatérő török sereg megrohanta és legyőzte.[2] Ez volt egyébiránt az utolsó oszmán győzelem nyílt csatában.[4]
További események [szerkesztés]
Mehmed vezérei tovább folytatták a tizenöt éves háborút.[2] Pálffy Miklós 1598-ban visszafoglalta Győr várát, majd Tatát, Veszprémet és Palotát[2]; Ibrahim, az új nagyvezír ellenben Kanizsát kerítette kézre.[2]
Vitéz Mihály 1601-ben bekövetkezett halála után Moldva és Havasalföld rákényszerültek, hogy az oszmán fennhatóságot újra elismerjék, az osztrákokkal folytatott háború azonban még 1606-ig tartott[4] (amit Mehmed már nem ért meg).
Halála [szerkesztés]
Mehmed viszonylag fiatalon, 1603. december 22-én, 37 évesen halt meg. A trónon fia, I. Ahmed követte.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2, 113. oldal
- ^ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Mohammed (3.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ↑ Matuz, i.m., 113–114. oldal
- ^ a b c d e f g Matuz, i.m., 114. oldal
Lásd még [szerkesztés]
| Elődje: III. Murád |
|
Utódja: I. Ahmed |
| Elődje: III. Murád |
|
Utódja: I. Ahmed |
|
||||||||||||||||
