III. Mehmed oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az oszmán uralkodóról szól. Hasonló címmel lásd még: III. Mehmed (egyértelműsítő lap).
III. Mehmed
Oszmán szultán
III. Mehmed
Uralkodási ideje
1595. január 27. – 1603. december 22.
ElődjeIII. Murád
UtódjaI. Ahmed
Kalifa
Uralkodási ideje
1595. január 27. – 1603. december 22.
ElődjeIII. Murád
UtódjaI. Ahmed
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1566. május 26.
Isztambul
Elhunyt1603. december 22. (37 évesen)
Isztambul
NyughelyeTomb of Mehmed III
ÉdesapjaIII. Murád
ÉdesanyjaSzafije szultána
Testvére(i)
  • Ayşe Sultan
  • Fahriye Sultan
  • Fatma Sultan
  • Hümaşah Sultan
  • Mihrimah Sultan
HázastársaHandan szultána Halime szultána
GyermekeiSzelim herceg
Szulejmán herceg
Cihangir herceg
Mahmud herceg
I. Ahmed oszmán szultán
I. Musztafa oszmán szultán
Dilruba szultána[1][2]
III. Mehmed aláírása
III. Mehmed aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Mehmed témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Mehmed (Isztambul, 1566. május 26. – Isztambul, 1603. december 22.) oszmán szultán és kalifa 1595-től haláláig.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

Mehmed 1566. május 26-án született III. Murád fiaként. Ő volt az utolsó oszmán uralkodó, akit még megfelelő módon készítettek fel az uralkodásra: 16-odik életévétől kezdve trónra léptéig Manisában, Nyugat-Anatóliában volt szandzsákbég.[3] (Az utána következő szultánok már mind a szultáni szerájban, Isztambulban nevelkedtek.[4])

Családja[szerkesztés]

Asszonyai

Fiai

  • Szelim herceg (1585, Manisa – 1597. április 20. Isztambul) Handantól
  • Szulejmán herceg (1586, Manisa) Handantól
  • Mahmud herceg (1588, Manisa – 1603. június 7.-én kivégezték apja parancsára) Halimétől
  • I. Ahmed oszmán szultán (1590. április 18, Manisa – 1617. november 22, Isztambul) Handantól
  • I. Musztafa oszmán szultán (1591, Manisa – 1639. január 20, Isztambul) Halimétől
  • Cihangir herceg (1599, Isztambul – 1602, Isztambul)
  • 2 ismeretlen herceg

Lányai

  • Dilruba szultána (1594, Manisa – 1623, Isztambul) Halimétől
  • 3 ismeretlen szultána

Trónra lépése[szerkesztés]

Murád édesapja halála után, 1595-ben lépett trónra.[5] Trónralépte után mind a 19 fiútestvérét megölette.[5] A testvérgyilkosságokat a oszmán törvények kívánták meg.[4] Csupán 8 évig tartó uralkodása alatt – édesatyjához hasonlóan – alig törődött a kormányügyekkel.[4] A tulajdonképpeni hatalmat a szultán édesanyja (a válide) gyakorolta.[6] A nagyvezírek még gyorsabban váltották egymást, mint III. Murád idejében.[7]

Magyarországi hadjárat[szerkesztés]

Uralkodása alatt folytatódott a tizenöt éves háború.[7] A török porta számára különösen veszélyessé vált a helyzet, amikor a dunai fejedelemségek (Erdély, Moldva, Havasalföld) egyesült hadserege 1595 októberének végén a havasalföldi Gyurgyevónál legyőzte az oszmán csapatokat.[7] (A csata során a havasalföldi vajda, Vitéz Mihály kiemelkedő szerepet játszott.[7]) Erdély fejedelme, Báthory Zsigmond a Habsburgok fennhatóságát már az év januárjában elismerte, így a Portának nem volt más választása: érdekeit háborúval kellett megvédenie.[7]

Mehmed Szegedre érkezve 150 000 fős hadával, Dsáfer pasát Szolnokra küldte, maga pedig 1596. szeptember 21-én Eger ellen fordult, melynek őrsége a várat október 13-án feladta.[5] Csak ezután, október 22-én érkezett meg Erdélyből Báthory Zsigmond fejedelem 45 000 fős serege, akikkel a királyi fővezér, Miksa főherceg seregei Mezőkeresztesnél egyesültek.[5] Október 26-27-én a két napig tartó mezőkeresztesi csatában a magyar-osztrák seregek először megfutamították a török sereget, de a szétszéledő és zsákmányt kereső győzteseket a visszatérő török sereg megrohanta és legyőzte.[5] Ez volt egyébiránt az utolsó oszmán győzelem nyílt csatában.[7]

További események[szerkesztés]

Mehmed vezérei tovább folytatták a tizenöt éves háborút.[5] Pálffy Miklós 1598-ban visszafoglalta Győr várát, majd Tatát, Veszprémet és Palotát;[5] Ibrahim, az új nagyvezír ellenben Kanizsát kerítette kézre.[5]

Vitéz Mihály 1601-ben bekövetkezett halála után Moldva és Havasalföld rákényszerültek, hogy az oszmán fennhatóságot újra elismerjék, az osztrákokkal folytatott háború azonban még 1606-ig tartott[7] (amit Mehmed már nem ért meg).

Halála[szerkesztés]

Mehmed viszonylag fiatalon, 1603. december 22-én, 37 évesen halt meg. A trónon fia, I. Ahmed követte.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Tezcan, Baki: The Debut Of Kösem Sultan’s Political Career. (angolul) Turica, XL. évf. (2008) 357. o. doi
  2. ↑ Peirce, Leslie: The Imperial Harem: Women and Sovereignty in the Ottoman Empire. New York és Oxford: Oxford University Press. 1993. 145. o. ISBN 9780195086775  
  3. ↑ Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 113. oldal
  4. ↑ a b c Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 112. oldal
  5. ↑ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Mohammed (3.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  6. ↑ Matuz, i.m., 113–114. oldal
  7. ↑ a b c d e f g Matuz, i.m., 114. oldal


Elődje:
III. Murád
Oszmán szultán
1595 – 1603		Az Oszmán Birodalom címere
 Utódja:
I. Ahmed
Elődje:
I. Murád
Kalifa
1595 – 1603		Isten arab neve szimbolikus zöld színben
 Utódja:
I. Ahmed
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Mehmed_oszmán_szultán&oldid=26303226”