III. Murád oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Murád
III. Murat Han.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1574. december 22.1595. január 16.
Elődje II. Szelim
Utódja III. Mehmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1546. július 4.
Manisa
Elhunyt 1595. január 16. (48 évesen)
Isztambul
Édesapja II. Szelim
Édesanyja Nurbanu szultána
Tughra of Murad III.JPG
III. Murád aláírása

III. Murád (Manisa, 1546. július 4.Isztambul, 1595. január 16.) az Oszmán Birodalom szultánja volt 1574-től haláláig.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murád II. Szelim legidősebb[1] fiaként született 1546. július 4-én.

Trónralépése, a birodalom hanyatlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapját követte a trónon.[2] Trónralépte után öt öccsét megöletett.[1][2] Uralkodása alatt a Birodalom a hanyatlás határozott jeleit mutatta, ez Szelim alatt csak Szokoli Mehmed géniuszának köszönhetően nem mutatkozott meg.[forrás?] Szokoli továbbra is megmaradt nagyvezírként, aki a kormányzást gyakorlatilag egyedül végezte.[1] megöletéséig, 1578-ig.

Murád már uralkodása kezdetén a velencei születésű Száfije szultána[a 1] befolyása alá került[1], a későbbiekben pedig a hárem kötötte le teljes figyelmét.[1][2]

Ez olyan gyakorlatot hozott létre, amelyet a későbbi szultánok követtek: a hárem falai között élték le szibarita életüket – alig törődve az államügyekkel.[1] Murád már nem is kötött a vallásjog normáinak megfelelő házasságot.[1][a 2]

Békekötések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szokolli Mehmed nagyvezír ezalatt további diplomáciai eredményeket ért el: 1577-ben 8 évre meghosszabbította a Ausztriával fennálló békeszerződést, s Lengyelországal is sikerült szerződést kötnie. Báthory István lengyel király, mint Erdély fejedelme egyben a Porta hűbérese is volt.[1] A Török Birodalom 1580-ban kötötte meg Angliával az első kapitulációt.[1]

Harc Perzsia ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murád általános politikai érdektelensége ellenére is Szokolli Mehmed úgy döntött, hogy hadat indít Perzsia ellen, amely I. Tahmászp perzsa sah halála óta (1576) súlyos válságban szenvedett.[1] A döntésben szerepet játszott az a tényező is, hogy a pápai kúria az 1570-es évek eleje óta újabb oszmánellenes ligát tervezett, amelybe Perzsiát és Oroszországot is be akarta vonni.[1]

A háború 1578-ban kezdődött el és 1590-ben fejeződött be.[1] A Portának sikerült teljesen megszüntetnie a Kaukázus-vidék perzsa befolyását[1], és hogy lehetséges orosz invázióval szembenézzen, 1577-ben Grúziát is oszmán "védelem" alá helyezte.[3] Az oszmánok 1585-ben elfoglalták Azerbajdzsánt a Szafavidáktól, akiket egyidejűleg keleti határvidékükön megtámadtak az üzbégek is.[3] Az üzbég kán II. Abdullah szövetségre lépett a Portával, hogy az oszmánok így ellenállhassanak a Kúria kerítési politikájának.[3] Az 1590-ben Isztambulban a Fényes Porta és Perzsia között kötött szerződés szankcionálta ezeket a hódításokat, ezenkívül a siíta perzsáknak megtiltották, hogy a szunna elvei ellen uszítsanak.[3]

Az elnyert kopár tartományok azonban semmi arányban sem álltak a hozott pénz- és véráldozatokkal.[2] (Szokolli Mehmed már nem élte meg a háború végét: 1579 októberében egy elbocsátott bosnyák tímár-birtokos leszúrta.[3])[a 3]

Háború a spanyolokkal, portugálokkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murád pénzérméje

Murád 1581-ben lezárta a spanyolok elleni háborút, amely ekkor már több mint hat évtizede folytatott az Oszmán Birodalom. Portugáliával sem volt szerencsésebb: 1585-től kezdve az addigi portyatámadások után már nyíltan folytatta a háborút az Indiai-óceánon és Afrika partjainál a portugál gyarmatosítók ellen, akikkel szemben jelentős sikereket ért el, de hódításai ismét fabatkát sem értek, mert az afrikai lakosság felkelt a török uralom ellen és elűzte mind a hódítókat, mind az általuk pártfogolt muzulmán uralkodókat is, akik zsarnoki módszerekkel kormányoztak.[forrás?]

A 15 éves háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországgal és Erdéllyel csak utolsó éveiben került sor az úgynevezett tizenöt éves háborúra, melyben magának Murádnak ugyan nem volt része, de annál több az agg Szinán nagyvezírnek, aki a perzsa háború befejezése után harmadszor emelkedett a nagyvezír állására.[2]

Ennek előzménye az Ausztriával 1593-ban – határvillongások miatt – ismét kitört a háború volt, bár a fegyverek az 1584-ben meghosszabbított békeszerződés ellenére sem hallgattak el teljesen.[3] Időközben ugyanis Ausztria és az Oszmán birodalom között egyfajta katonai határsáv alakult ki, amely mentén tartós kisháborúk voltak.[3]

Az oszmán seregnek 1594-ben sikerült Győr várát elfoglalnia.[3] A város, amely hamarosan új vilajet székhelyévé vált, 1598-ban ismét a Habsburgok kezére került.[3]

Még ugyanebben az évben, 1594-ben a dunai fejedelemségek, Erdély, Moldva és Havasalföld kivonták magukat a Porta fennhatósága alól.[3] Az erre kitört tizenöt éves háború végét, az 1606-os békekötést azonban Murád már nem érte meg.[3]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murád 1595. január 16-án halt meg 48 évesen. A trónon fia, III. Mehmed követte.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Édesapja Korfu kormányzója volt. Gyerekkorában került török fogságba, majd eladták a szultán háremébe.[forrás?]
  2. A hagyományoktól való ezen eltérésben is követték utódai, akik azután rendszerint kedvenc ágyasaikat nevezték ki kegyencnőjükké (hászeki). Ez az eljárási mód 1687-ig maradt fenn. (Oszm. Bir. Tört., 112. o.)
  3. A háremben élő és attól mind jobban függő szultán új nagyvezírjeivel szemben egyre gyanakvóbbá vált. Uralma idején a nagyvezíri hivatal tízszer cserélt gazdát. A nagyvezír átlagos kormányzati ideje 1579-től kezdve másfél esztendőt sem tett ki. Murád most már csupán írásban érintkezett nagyvezírjeivel: rövidre szabott előterjesztések (telhisz) segítségével tájékoztatta magát a főbb várható intézkedésekről. A legfontosabb államügyeket általában a háremben döntötték el, eleinte a kegyencnők, később a szultán édesanyja, valamint a néger főeunuch, valamint más udvaroncok bevonásával. A történetírásban nem véletlenül emlegetik gyakran éppen a Muráddal kezdődő időszakot a nőuralom kezdeteként. A hárem hatalmából fakadó, az alapvetően politikai döntésekben megmutatkozó diszkontinuitás elmélyítette az egész államalakulaton belüli válságot. Ennek ellenére is tévedés lenne az Oszmán Birodalom hanyatlását a tulajdonképpeni strukturális problémák helyett kizárólag vagy legalábbis döntő mértékben Murád és utódai gyengeségének tulajdonítani. (Matuz, i.m., 113.o.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2, 112. oldal
  2. ^ a b c d e Bokor József (szerk.). Murad (3.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  3. ^ a b c d e f g h i j k Matuz, i.m., 113. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
II. Szelim
Oszmán szultán
15741595
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
III. Mehmed
Elődje:
II. Szelim
Kalifa
15741595
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
III. Mehmed