Nagyharsányi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyharsányi csata
Battle of Mohács 1687.jpg
Bádeni Lajos őrgróf és Lotaringiai Károly herceg a nagyharsányi csatában.
(Wilhelm Camphausen festménye, 19. század)

Konfliktus A török kiűzése Magyarországról
Időpont 1687. augusztus 12.
Helyszín Mohács-tól 25 km-re, Magyarország.
Eredmény Habsburg győzelem
Szemben álló felek
Dubbele Adelaar door Strohl.jpg Habsburg Birodalom
Coa Hungary Country History (14th century).svg Magyar Királyság
CoA of Croatia (Habsburg Monarchy).png Horvátország
Fahne Kurbayern.gif Bajorország
Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Lotaringiai Károly
II. Miksa
Lajos Vilmos badeni őrgróf
Savoyai Jenő
Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg Szulejmán pasa
Szemben álló erők
57 000 katona 40 000 újonc irreguláris, 20 000 reguláris és tapasztalt irreguláris harcos
Veszteségek
2000 halott, 2400 sebesült 8000 halott, 2000 fogoly, több ezer sebesült, 80 ágyú
é. sz. 45° 51′ 04″, k. h. 18° 24′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 04″, k. h. 18° 24′ 34″

A nagyharsányi csata vagy Szársomlyó hegyi csata (más nevein második mohácsi csata, villányi csata) 1687. augusztus 12-én Villány határában, a Szársomlyó (Harsányi-hegy) lejtőin ment végbe Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült osztrák-magyar-bajor-horvát hadtestei és Szulejmán török nagyvezír serege között. A „nagyharsányi csata” megjelölés a 19. században erősödött meg, valószínűleg hibásan Nagyharsány térségébe helyezve a csata fő eseményeit. A „második mohácsi csata” elnevezés a közelben vívott első mohácsi csatára utal.

Lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A császári vezérek az Eszék körül táborozó nagyvezért azzal akarták ütközetre bírni, hogy visszavonulást színlelve, átkeltek a Dráván és Mohács felé húzódtak. A nagyvezér, követve őket, az 1526. évi mohácsi csata színhelyének közelében, a Karasica-patak melletti Baranyavárnál táborozott le. Lotaringiai Károly herceg azonban Mohácsról Siklósra, majd onnan a Szársomlyó-hegy lejtőre vonult, és csak itt bocsátkozott ütközetbe.

Az ötvenezres keresztény és a hatvanezres török sereg összecsapása az utóbbinak teljes vereségével végződött. A keresztény haderő tapasztalt, kiképzett csapatokat vetett be, a törököknek a zöme frissen összeszedett irreguláris volt, s a többi hadtest is csak kisebb részt állt janicsárokból, vagy szpáhikból, a többi bár harci tapasztalatokkal rendelkező, de a nyugati katonákkal szemben eredménytelen harcos volt. Nyolcezer török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fulladtak, körülbelül hétezer törököt pedig a mozgékony magyar csapatok fogtak el. A győztesek nagy zsákmányt szereztek. A diadal teljes kiaknázását (Belgrád visszaszerzését) csak a keresztény vezérek közti viszálykodás akadályozta meg.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata térképe Marsigli: „Stato militare dell’imperio ottomano” c. könyvében, 1732.
A csata térképe Marsigli: „Stato militare dell’imperio ottomano” c. könyvében, 1732.

A csata lélektanilag is fontos volt, hisz a közelben vívott 1526-os mohácsi csata Magyarország bukását jelentette annak idején, s ezért a törökök a síkot mindig a „szerencse mezeje” néven említették. Most ők szenvedtek súlyos vereséget ugyanitt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]